A profilokat elnézve időnként nem is akadok le a kommentelőkön, mert hát igaz, ami igaz, a profil és a saját „üzenőfali munkásság” megmutatja, hogy ennyi van közéletileg egy-egy emberben.

De a politikusok sem sokkal jobbak, mert még mindig ott tartanak, hogy megpróbálnak a gondolataimban olvasni és úgy fogalmazni, ahogy nekem tetszik. Ez is hiba. Félnek attól, hogyha igaz, de népszerűtlen dolgot mondanának, akkor „nem fogják őket szeretni”.

Nem is kell szeretni őket, a politika nem szabadna, hogy az érzelmekről szóljon, mert az vezet a szektásodáshoz. Ilyen Orbán Viktor és az őt körülölelő és „utolsó vérig” védők, de ilyen Gyurcsány Ferenc és a pártja monogramját viselő, miniszterelnök-jelölt felesége is. Azt sem tudnám egyértelműen kijelenti, hogy Jakab Péter, aki a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, náci lenne, inkább érzem annak Márki-Zay Pétert. Karácsony Gergelyt sokan lebalfaszozzák a Facebookon, pedig távolról sem az, ahogy Fekete-Győr Andrásnak is lehetnek erényei, és mióta tudjuk, hogy apa lesz, egyre kevésbé hiszem róla, hogy meleg lenne. De engem ez sem zavarna, ha így lenne, megmondom őszintén. Pálinkás doktorról kevés véleményem van, csak annyi, hogy aki Orbánnal smúzol, az gyenge és betérdelős típus. Nem mondom, hogy Fidesz, de öreg is és kevés is. Ahogy Ecsei Áront is tartom inkább trollnak, mint egy olyan embernek, akiben megvan arra a képesség, hogy sokpárti koalíció élén vezesse Magyarországot, Orbán Viktor után.

A karcos szavak ellenére minden tisztelem az övék, hogy vállalták a versenyt és beleálltak az előválasztásba. Én pedig amikor lehet, le is adom a szavazatom a szerintem megfelelő emberre.

Szóval ez a kínálat, ebből kell választani.

De ennél van egy sokkal rosszabb dolog, amiről írni kell és sokat kell írni.

Választási szempontól a bizonytalanok a legrosszabbak. Náluk talán működik az, amit fentebb kifogásoltam, nevezetesen azt, hogy nem kell azt mondani, amit hallani akarok. Azok az emberek, akik nem tudják eldönteni, hogy kire szavazzanak, azok nem nőttek fel. De olvastam olyan véleményt is, aki szerint épp' hogy a bizonytalanok a racionálisabbak, ők az elégedetlenebbek és joguk van kivárni, hogy ki teljesít a legjobban. Ha így nézem, akkor valóban a bizonytalanok azok, akik a legkevésbé érzelemvezéreltek.

Azok az emberek, akik pedig tudják, hogy kire szavaznának, de a nézeteiket jelenleg olyan kevesen osztják, hogy előfordulhatnak választókörzetek, ahová nem sikerült ilyen jelöltet állítani, azok a kisebbik rossz esetben nem előválasztanak, nagyobbik rossz esetben nem mennek el majd szavazni élesben, így ők is Fidesz szavazók lesznek. És ezek között vannak olyanok, akik ezen véleményüket fennhangon hirdetik is, elbizonytalanítva az elbizonytalanodottakat. Ők a csodavárók. Ők azok, akiknek van véleményük, ki is állnak mellette, de ott véget érnek, amikor olyan segítő kérdést kapnak, hogy „akkor ajánljál te is valakit”. Ők itt véreznek el, mert nem tudnak kit ajánlani, aki pedig van és indult, az ellen pedig tűzzel-vassal mennek.

Innen szép nyerni.