Amint az év elején kiderült: az eddigi 2030-as céldátumot újabb 2 évvel kitolva a kormány már 2032-re számol az új paksi blokkok üzembe állásával; ez pedig azt jelenti, hogy az eredeti elképzelésekhez képest már 8-9 éves csúszásban van a projekt, a 2009-es parlamenti döntéstől számítva pedig 23 évbe telhet az új atomerőmű felépítése. A nemzetközi tapasztalatok szerint átlagosan 8-15 év kell ahhoz, hogy "nulláról" indulva üzembe lehessen helyezni egy új atomerőművet, vagyis a paksi bővítés körülbelül 1 évtizeddel ígérkezik hosszabbnak a nemzetközi átlagnál. A csúszás nem csak a kibocsátáscsökkentési célok teljesülésére hat negatívan, de növelheti a finanszírozási költségeket, így az áramtermelés árát is.

A Paksi Atomerőmű új blokkjainak tulajdonképpeni építkezése még el sem kezdődött, de a projekt története már közel 16 éves múltra tekint vissza, igazolva, hogy a rendkívül összetett, tőke- és időigényes atomerőmű-építési folyamatot számos akadályozó tényező lassíthatja. Az MVM Csoport 2007. július 31-én kezdte meg az új atomerőművi blokkok megvalósíthatósági tanulmányának kidolgozását (Teller-projekt), az Országgyűlés pedig 2009. március 30-án fogadta el nagy többséggel (330 igen, 6 nem és 10 tartózkodás mellett) azt a határozati javaslatot, amely hozzájárulást ad az új atomerőművi blokkok felépítésének előkészítéséhez a paksi atomerőmű telephelyén. Ezután újabb szűk 5 évnek kellett eltelnie, mire a létesítésre vonatkozó fő szerződés megszülethetett, vélhetően a gazdasági világválságtól nem függetlenül.

Az eredeti tervek szerint

a Paks II. Projekt keretében építendő két új, egyenként 1200 MW-os nukleáris blokknak 2023-ban és 2024-ben kellett volna üzembe állnia. A 2014 januárjában tender nélkül megkötött magyar-orosz kormányközi megállapodás évében a fővállalkozó Roszatom úgy becsülte, hogy az engedélyeztetési folyamat 3 évet, a felépítés pedig 6 évet vehet igénybe, amit további 1,5 évnyi üzembehelyezési periódus követ.

Ehhez képest a tervezett átadás időpontja azonban már 2014-ben a 2025-2026-os időszakra csúszott, és a következő években folyamatosan egyre távolabb került, 2023 januárjában pedig kiderült, hogy a kormány már 2032-es elkészüléssel számol. Ezzel összhangban a Roszatom vezérigazgatója 2023 februárjában azt mondta, hogy az új erőmű építése 2024-ben kezdődhet, vagyis egy évtizeddel a szerződés megkötése után.

A csúszást több tényező okozta, szerepet játszott benne az Európai Bizottságnak a projekt magyar állami támogatását vizsgáló eljárása, de mindenekelőtt az erőmű hazai engedélyeztetésének elnyúlása, ami nagyrészt a vonatkozó európai uniós és orosz szabályozás eltéréseiből, illetve az előbbinek való megfeleléssel kapcsolatos nehézségekből adódhat. A megvalósítással kapcsolatban az orosz-ukrán háború 2022 februári kitörése után létrejött helyzet újabb kérdéseket vetett fel, de a már működő régi paksi blokkok üzemidejének kormány által tervezett újabb 20 éves meghosszabbítása is okozhat bonyodalmakat.

A projekt ellehetetlenülésére is felkészültek

Az évszázad magyarországi beruházásának is nevezett Paks II. projekt kilátásait az sem javítja, hogy a magyar-orosz megállapodás aláírása óta számos olyan fejlemény történt globális és regionális szinten – pandémia, energiakrízis, orosz agresszió -, amelyek több szálon is hathatnak az ilyen fejlesztésekre. Mindez további akadályokat gördíthet a beruházás elé, amelyek akár 2032. utáni évekre is tolhatják az új blokkok átadását. Mindennek hatására a magyar kormány felkészült arra az esetre is, ha a nyugati cégek az orosz agresszió és a szankciók miatt kivonulnak a Paks II. projekt építéséből, és ellehetetlenülne a projekt.

Ha tehát a kormány jelenlegi várakozásai szerint 2032-ben lépnek üzembe az új hazai nukleáris reaktorok, az azt jelentené, hogy a döntéstől számítva 23, a szerződés aláírásától számítva pedig – ami nagyjából egybeesik a tervezés megkezdésével - 18 évbe telhet az atomerőmű létesítése. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a ma működő Paksi Atomerőmű építését 1966-ban határozták el, majd 1969 és 1987 között épült meg, vagyis a döntéstől számítva 21 év kellett a beruházás mostaniaktól nagyon eltérő körülmények között történő elvégzéséhez. A 4 blokk fizikai létesítésének időtartama a kivitelezés kezdetétől az üzemkezdetig 7-10 év volt,

Ez a helyzet a nagyvilágban

Az atomerőművek építésének időtartama tőbbféle módon definiálható. A szó szoros értelmében vett építési idő alatt azt az időtartamot értjük, amely a közvetlenül az új reaktorblokkokhoz kapcsolódó betonöntés megkezdésétől az üzembehelyezésig eltelik. Tágabb értelemben véve ugyanakkor az építési időbe az építési helyszín előkészítése és a gödörásás is beleértendő, amelyek éveket adnak hozzá a folyamathoz. Az építési helyszín előkészítésének kezdete optimális esetben nagyjából egybeesik a fő szerződés aláírásával, ezáltal pedig a konkrét tervezésre rendelkezésre álló időszak indulásával is.

Forrás: IAEA

A szakirodalom az építkezés időtartamát többnyire tágabban értelmezi, vagyis az építési időbe az engedélyeztetési folyamat is beleszámít. Az engedélyek megszerzéséhez az elmúlt évtizedek során fokozatosan egyre részletesebben és szigorúbban szabályozott követelményeknek kellett megfelelniük a fővállalkozóknak (lásd a 2011-es fukusimai baleset hatását), az ezen folyamatban elszenvedett késések pedig gyakran az építési idő meghosszabbodásához vezettek.

Az atomerőmű-projektekre világszerte is általánosan jellemző a tervezett költség- és időkeret túllépése.

Például azért is, mert a komplex, akár több ezer engedély megszerzését előíró engedélyeztetési folyamatokba lényegében kódolva van a megcsúszás, különösen, ha a két szerződő fél olyan eltérő szabályozási közegben működik, mint Magyarország és Oroszország. Ennek megfelelően a kivitelezés elnyúlása rendszerint az engedélyeztetéssel kapcsolatos bizonytalanságokhoz, illetve politikai, gazdasági döntésekhez köthetők, amelyek akár évekre is képesek megzavarni a munkálatokat. A politikai döntések, a villamosenergia-igény változásai és a gazdasági helyzet radikális megváltozása megszakíthatja vagy késleltetheti az atomerőművek építését, részben akár az ezek által okozott költségemelkedés közvetett hatására.

Az építési időt emellett a telepítendő erőmű technikai komplexitása, az építői tapasztalatok, valamint nem utolsó sorban magának az építkezésnek a menedzselése is befolyásolja. Az építkezések időtartamának elnyúlása gyakran a tervek építkezés alatti felülvizsgálatával függött össze a múltban. Az 1970-es években a felhasznált acél, beton, csővezeték és elektromos kábel mennyisége 25-50 százalékkal nőtt egységnyi névleges reaktorteljesítményre vetítve.

11-12 év az átlag

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) tapasztalatai alapján egy államnak az atomenergiát fontolóra vevő kezdeti politikai döntése és az első atomerőmű működésének megkezdése között körülbelül 10–15 év telik el. Ez a szám tehát azt mutatja, hogy egy korábban atomerőművel nem rendelkező országnak mennyi időbe telik a döntéstől eljutnia a termelésig. Minden projektet figyelembe véve ugyanakkor

a teljes folyamat jellemzően 11-12 évig tart, míg egy-egy egység megépítése átlagosan 7-8 év volt az atomerőmű építések fénykorában, vagyis 1976 és 2009 között.

Az építkezések 95 százaléka 50 és 250 hónap közötti ideig tartott, vagyis alig több mint négy évtől akár közel 21 évig.

Magának a fizikai építési munkának a hossza kevesebb mint 5 évtől több mint 12 évig szóródik, de a beruházások 85 százaléka nem tart tovább 10 évnél. A projektek önmagában ebben a szakaszban több éves, szélsőséges esetben pedig akár évtizedes csúszást is összeszedhetnek. (A leghosszabb ideig, 33 évig az argentin Atucha-2 reaktor 1981-ben kezdődött építkezése tartott, mielőtt a 2014-es hálózatra csatlakozással befejeződött volna.)

Azon országokban, amelyek saját technológia birtokában nem szorultak külföldi fővállalkozó alkalmazására, és masszívabb kiszolgáló háttériparral rendelkeznek, rövidebb átlagos építési időkről lehet beszélni. Franciaországban, Oroszországban és Németországban körülbelül 80, Japánban pedig mintegy 60 hónapot vett igénybe átlagosan a megvalósítás, A leggyorsabban, mindössze kevesebb mint két év alatt az Egyesült Államok első atomerőművei épültek fel az 1960-as évek végén, de Japánban még az ezredfordulót követően is rendszeresen létesültek reaktorok négy évnél rövidebb idő alatt. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a külföldi technológiára szoruló országokban több időbe telik egy nukleáris reaktor létesítése.

Az építkezések időbeli hossza nagyban függ az atomerőmű méretétől is. A 800 MW-nál kisebb reaktorok átlagosan 71 hónapig, vagyis közel hat évig épültek, a névleges teljesítményben minden további 100 MW pedig hozzávetőleg 8 hónappal hosszabbította meg az építkezés időtartamát. A kisméretű moduláris reaktorok (SMR) elterjedése radikálisan csökkentheti az átlagos építési időt, miután a legfeljebb 300 MW teljesítményű, “polcról levehető” megoldást kínáló egységek gyártása és telepítése jelentősen egyszerűbb lesz a mai nagy atomerőművekénél.

Szigorodó követelmények, növekvő időigény

Általánosságban jellemző, hogy az elmúlt évtizedekben a nyugati világban nőtt az atomerőmű-építés időigénye, ami a téma iránti társadalmi érzékenység fokozódásával, a magasabb biztonsági szabványokkal és a projektek összetettségének növekedésével is összefügg, ugyanakkor ez a folyamat Ázsiában kevésbé figyelhető meg.

Mivel az elmúlt évtizedekben az nyugati világban egyre erősebb fenntartásokkal kezelte az atomerőmű-építési terveket, a telepítések súlypontja Ázsiába helyeződött át, így az átlagos globális építési idő hossza a 2010-es években nagyságrendileg hasonló maradt, sőt, az évtized első felében még csökkent is, mielőtt az évtized vége felé átadott atomerőműveknél némileg megemelkedett volna. Ez utóbbi jelenség mögött valószínűleg a fukusimai nukleáris katasztrófa nyomán az atomerőművekkel szemben támasztott követelmények szigorodása sejthető, amely az évtized első felében átadott létesítmények esetében a beruházások tehetetlensége miatt még csak korlátozott mértékben érvényesülhetett. (Portfolio)

Forrás: Statista