Jó magyar szokás szerint szeretünk búslakodni, temetni, de ugyan ennyire féktelenül mulatni is, csak a nyugodt közepet nehéz eltalálnunk.

Így van ez a baloldallal is, jelenleg sokan és nagyerővel temetik, politikai pártállástól függetlenül. A másik gondunk az, hogy nem elemezzük a múltat és úgy vetítjük előre a jövőt. A múlttal csak egy mondat erejéig szeretnék foglalkozni, hiszen megírtam már több alkalommal, jelen írásomban a jövőt szeretném boncolgatni és ezzel gondolkodást és munkát elindítani. A múltról szóló mondatom ennyi: beállt a következménye a vezetés lustaságának, tanulatlanságának, nagyképűségének és mutyizásának, a középszer diadala a tömegek felett ennyi szavazatra képes.

A jövő levezethető az előző mondatból, dolgozni akaró, szerető és tudó emberek kellenek a vezetésbe, akik képesek hitelesen lezárni a múltat, megmenteni belőle mindent, amire egy modern pártnak szüksége van, beleértve a tagokat és a gondolatokat. Leszámolni azzal a sztereotípiával, hogy a fiatalság erény és csak a fiataloké a jövő.

 A jövő mindenkié, ugyan olyan arányban mint ahogy a korfán elhelyezkedünk. Ebben a pártban nagyon sok tapasztalat gyűlt össze és ezek hasznos része sosem szólt arról, hogy egy-egy generáció lenne a tudás és a vezetés birtokosa. A mostani mutyizóknak, politikai pozíció bitorlóknak meg kell mutatni, hogy miről szól a verseny, nem csak atlétikai számokból, hanem "ki tud többet valamiről" műsorszám is van. Lehet, hogy egy fiatal mozgékonyabb, de az biztos, hogy egy idősebb ember jelenléte, hitelt adhat szavainak, elég egy bólintás és a mögötte húzódó hiteles élet és a szavak azonnal új értelmet kapnak, érthetőbbé, hihetőbbé válnak.

Ez felejtődött el az elmúlt években, vagy évtizedben. A tudást elkezdte helyettesíteni a generációs mutyizás. A felelősség nem csak a fiataloké, hanem azoké is, akik odaengedték őket, éppen ezért nagy a közös felelőségük a dolgok rendbetételében. A tét nem kicsi, csak annyi, hogy milyen országban élünk, illetve fogunk élni. Ez nem csak a fiatalokról, hanem mindenkiről szól! A gondolatok, problémák összevetése borzasztó begyszerű és a kijövő eredmény könnyen érthető, csak számba kell venni őket.

Stadionjaink és nagy pénzen felújított vasútjaink lesznek változatlan sebességgel, vagy nyugdíjunk és használható egészségügyünk. Alattvalókat nevelnek-e az iskolák, akik jobban tudják a hiszek egyet mint az egyszeregyet? Vállalkozók leszünk és jól fizetett alkalmazottak, vagy bérmunkások alacsony bérrel valamelyik bizonytalan sorsú gyárban. Befogadók leszünk és nyitottak, vagy elutasítók bezártak? Erővel fordulunk a cigánykérdés irányába, vagy megértéssel, de határozottan a törvények szigorával? Bezárunk a börtönbe minden megtévedtet, vagy hiszünk a törvények és a társadalom erejében? A sor írható a végtelenségig, de leegyszerűsítve a térségünk hatalmas károkat szenvedett el, ha csak a Bős-Nagymarosra gondolunk, vagy az új cementgyárra, az ide nem települt, iparvállalatokra. A sor itt sem rövid, csak a baloldali válaszok rövidek. Sajnos magam semmire és semelyikre sem emlékszem.

Van dolgunk bőven, csak a sorrendet kell meghatározni. Első a feladat, a második az emberek, a harmadik szervezet, így szépen sorban. Nem lesz egyszerű! Akik ebből élnek és nem ezért mindent megtesznek, hogy demagóg szólamokkal, kicsinyes mutyikkal ellehetetlenítsék a programokat. Kemény menet lesz, bele kell vágni és a kis környezetünket át kell alakítani!

név a szerkesztőségben

{flike}

{jcomments on}