Az elmúlt tíz év kihagyott lehetőségeit sorolja a Magyar Nemzet-beli sorozata legújabb, hétfőn megjelent írásában Matolcsy György. A jegybankelnök kritikája – amely mottójául ezúttal Robert Kennedy egy idézetét választotta, miszerint: „A jó ellensége a jobbnak” – ismét nem bánik kesztyűs kézzel a fideszes gazdaságpolitika azon szakaszával, amely a kormányból való távozása utáni időszakra volt jellemző. Hangsúlyozza ugyan, hogy „a pénzügyi tárca és a jegybank között semmifajta személyi ellentét nem volt 2013 és 2019 között, azóta is minden vita közgazdasági és szakmai természetű”, ez azonban ismét csak arra utal, hogy nem ért egyet azzal, ahogy a kormány 2020 óta reagál a helyzetre.

Ennél érdekesebb az írásnak azon része, amely pontokba szedi az elszalasztott lehetőségeket, ráadásul itt az első helyre az uniós pénzek felhasználása került. Eddig is több független kutatás mutatott rá arra, hogy Magyarországon nem megfelelően – vagyis a növekedést kellően elősegítő módon – hasznosultak a fejlesztési források, Matolcsy ezt most számokkal támasztja alá. Visszautalva az első Orbán-kormány által indított Széchenyi gazdaságfejlesztési tervre azt írja: „Az első – és eddig legsikeresebb – Széchenyi-tervben egy forint állami pénz háromforintnyi beruházást mozgatott meg, a 2010–2019 közötti uniós programoknál 1:1 körüli az arány. Az eddig elköltött uniós pénzeknek legalább kétszeres szorzóval kellett volna működniük, ami 15-20 ezermilliárd forint többletforrást, beruházást mozgósíthatott volna. Ebből 5-7 ezermilliárd forint költségvetési többletbevétel származott volna.”

A jegybankelnök tehát nem túlárazásra vagy mutyikra utal, hanem egyszerűen arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormány mint hatóság által irányított pénzköltés nem volt megfelelő 2010 után.

Matolcsy bírálja a lakáspolitikát is, kiemelve, hogy az évtized elejére jellemző ingatlanválság végét elhozó 2015-ös forintosítást követően, „2016 után átlagosan 30-40 ezer új otthont lehetett volna építeni, ami a ténylegesen megépült átlagosan 20 ezer otthonhoz képest 2020 végéig összesen 60 ezer lakás különbözetet jelent. Ez évente átlagosan 0,5 százalékkal nagyobb GDP-növekedést és 200 milliárd forint többlet költségvetési bevételt hozott volna, miközben az időszak végére a gazdasági fejlettségünket akár két százalékponttal emelte volna.”

Matolcsy hiányolja azt is, hogy a strukturális reformok lényegében leálltak az után, hogy távozott a Nemzetgazdasági Minisztérium éléről – szerinte ha ez folytatódik, akkor 2019 végéig egy teljes veresenyképességi fordulat tudott volna lezajlani, ami önmagában évi 1-2 százalék többlet GDP-hatást jelenthetett volna. A versenyképességi reformok mellett a digitális átállás lassúságát is szóvá teszi a jegybankelnök, illetve az adatreform és az állami beruházások által generált hatékonysági többlet elmaradását.

Azzal zárt, hogy nem maradt meg egy gazdaságpolitikai centrum, szerinte ennek a fenntartása a mindennapi életben is érezhető változásokhoz, például magasabb reálkeresethez, a kkv-k bővülő exportbevételében, vagy épp gyorsabb felzárkózásban mutatkozott volna meg. (hvg.hu)