"A lebegés nekem mindig is az egyik legvarázslatosabb illúziók közé tartozott. Van egy olyan elméletem, hogy szerintem a jó mutatvány olyan, ahol a közönség kvázi látja, hogy mi történik. Nem a trükk részére gondolok, hanem amit a bűvész állít.

Ha például azt mondom, hogy itt van a bűvész asszisztense, aki fekszik egy asztalon, a bűvész koncentrál, és az asszisztens egyszer csak felemelkedik, akkor te láttad amit ő ígért. Nem tudod, hogy hogyan csinálta, de láttad.

Ellenben, ha egy másik mutatványban az asszisztens bemászik egy dobozba, a bűvész becsukja az ajtaját, hókuszpókusz, te kinyitod a dobozt, és már nincs ott az asszisztens, akkor nem igazán láttad, hogy hogyan tűnt el, csak a végeredményét láttad a varázslatnak.

Szerintem a jó mutatványnak még az is a kulcsa, hogy a nézőt el kell tudnom annyira varázsolni, hogy ne is igazán érdekelje, hogy hogyan történik ami történik, hanem csak élvezze a mutatványt - ez a cél igazából."