• Hetek óta bénázik az ellenzék, rettenetesen lejt a pálya a Fidesznek, mégsem dőlt még el a választás.
• A bizonytalanoknál inkább a baloldalon van még tartalék.
• És nem éppen a magabiztosság jele, ha a miniszterelnök személyesen jelenti be a sertéscomb árát.
  
• A labda gömbölyű, még bármi előfordulhat, és annak az ellenkezője is.
• Először ültek asztalhoz kormánypárti és ellenzéki elemzők a választási évben.

Célegyenes címmel tartotta meg az első idei kerekasztal-beszélgetést szerda délután a Republikon Alapítvány. Az elemzők már annak tudatában ülhettek le beszélgetni, hogy a köztársasági elnök kitűzte az országgyűlési választások dátumát április 3-ra.

A beszélgetésen, amit a Republikon Alapítvány részéről Horn Gábor volt szabad demokrata államtitkár moderált, László Róbert (Political Capital), Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Csoport), Virág Andrea (Republikon Intézet) és Závecz Tibor (Závecz Research) elemzők vettek részt, és közösen négy nagyobb témát vitattak meg.

Hogy állnak a csapatok most?

Závecz Tibor kezdte a politikai pártok aktuális népszerűségének értékelését, és rögtön azt emelte ki, hogy nagyon más előjelekkel indul a választásnak az ellenzék 2022-ben mint négy évvel korábban. Akkor az volt a kérdés, hogy lesz-e újabb Fidesz kétharmad, vagy sem - most viszont még a győztes kiléte is kérdéses.

Az ellenzék szerinte az előválasztással végre maga is felépített egy sztorit, és szoros versenyre kényszerítheti a kormányt. Vannak persze eltérő kutatások, de Závecz szerint kiegyenlítettek az erőviszonyok. Az ellenzék megítélése dinamikusan változik, alapvetően az ő támogatottságuk lesz döntő - a Fidesz ilyen szempontból stabilabb. A választók is szokják ezt az új helyzetet, emiatt is térhetnek el adatok egymástól.

Závecz hangsúlyozta: nem feltétlenül a listás szavazatok arányát érdemes csak követni, hanem a választókerületeken belüli méréseket is - utóbbiak közül sok szorosnak látszik, nehéz is megmondani, hogy kinek van nagyobb esélye a végső győzelemre.

Mráz egyetértett azzal, hogy nem dőlt még el semmi, viszont szerinte belülről alaposan megosztott az ellenzék - épp ez a versenyhátránya az egységes Fidesszel szemben. Példaként azt hozta fel, hogy még „a baloldali sajtóban” is az ellenzéki pártok közötti viszályokról cikkeznek.

A kormánnyal szerződésben álló Nézőpont Intézet elemzője kijelentette, hogy szerint 2026-ban már nem lesz a mostanihoz hasonló előválasztás. Az egykori örömünnep a múlté, a lendület alábbhagyott. A Nézőpont számai szerint minden második szavazó a Fidesz listájára szavazna, míg az ellenzék 43 százalékon áll, és akár Gattyán György pártja és a Kutyapárt is elvihet voksokat a baloldalról - utóbbi náluk 3 százalékon áll, de ha nem lesz magabiztosabb a baloldal, még jobban feljöhetnek. Azzal Mráz is egyetértett, hogy az egyéni választókerületek sokat fognak számítani, ahogy sok múlik azon is, mit hisznek el az esélyekről a választók. Márpedig most 65-70 százalék szerint a Fidesz fog nyerni.

Virág Andrea arra emlékeztetett, hogy négy éve a koordinálás és a visszalépések miatt az állandó belső vitákról szólt a kampány a baloldalon. Az előválasztás ezt a kérdést szerinte rendezte: egy darab miniszterelnök-jelölt és 106 egyéni jelölt is van. Erről már nem kell vitázni, és ez előrelépés, amit sokszor nem vesz a közvélemény kellően figyelembe. Az egy láthatóan jobb helyzet, hogy nincs taktikai szavazás. A listaállítás kérdése ugyan hátravan, ez tény, de inkább a programkérdések vagy kommunikációs kérdések uralják ezt a belső vitát. A mostani bénult állapota az ellenzéknek Virág szerint épp az előválasztással is magyarázható. Az őszi időszak dinamikus volt, megemelte az elvárásokat, ami végsősorban az ellenzék potenciálját mutatja.

László Róbert egy közelebbi analógiát hozott fel: 2021 júniusát. A PC elemzője emlékeztetett, hogy tavaly nyár elején is az ellenzéki bénázástól volt hangos a sajtó, miután megtörténtek az első visszalépések az előválasztások előtt. Kamu-előválasztásnak címkézték a folyamatot még a baráti sajtóban is, mert több helyen csak két jelölt marad állva. Aztán a kerületek döntő többségében érdemi kampány és viták voltak, és a közvélemény óriási igénye a vitára és diskurzusra nagy nyilvánosságot kapott. Augusztusban már senki nem is emlékezett a júniusi hangulatra. Hasonló helyzet állhat elő mint a mostani leállásnál. Nincs garancia arra, hogy hasonló felfutás lesz, de mégis érzékelhető egyfajta analógia. Arról szerinte is kevés szó esik, hogy az egyéni kerületekben dőlhet el a választás: a helyi jelöltek biztosan bele fognak állni a kampányba, szemben a négy évvel ezelőttihez képest, amikor rengetegen esélytelenül indultak el.

Mennyire lehet számítani április 3. másnapján a választások tisztaságának megkérdőjelezésére?

László Róbert több aggasztó pontot is felhozott ennél a kérdésnél, például hogy a kormány novemberben legalizálta a fiktív lakcímlétesítést. Nem tudni, mi célból döntött így, miközben még azt sem tudjuk, mennyire volt intenzív a fiktív lakcímbejelentések nyomán előállt voksturizmus 2018-ban, a Belügyminisztérium ugyanis mai napi visszatartja az erre vonatkozó adatokat. Szerinte épp ezért volna fontos, hogy minél több civilszervezet és nemzetközi megfigyelő venne részt a választásokon, és ilyen szempontból jó hír, hogy az EBESZ kibővített delegációval készül április 3-ra.

Mráz szerint minden pártnak az az érdeke, hogy tiszta legyen a választás, és

„ne lehessen felépíteni a csalás mítoszát”;

számára inkább az kérdés, ki tudja vizsgálni tisztességesen, hogy történik-e manipuláció vagy sem. Az EBESZ szerinte ugyanis nem független, egyre inkább baloldali narratívát tol, legalábbis az elmúlt ciklusban végzett tevékenysége erre utal. Mráz szerint közös érdeke a pártoknak, hogy „ne legyen olyan akciósorozat, mint 2018-ban, hídfoglalás, lázadás, MTVA-ostrom. Ideális lenne, ha a politikai szereplők elköteleződnének amellett, hogy nem asszisztálnak az ilyen erőszakos elégedetlenségnek."

Závecz eggyel hátrébbról indította a gondolatmenetet, és leszögezte: nagyon lejt a Fidesznek a pálya. 4-5-6 százalékos előny kellhet listán ahhoz az ellenzéknek, hogy meglegyen a mandátumtöbbsége, köszönhetően a választókerületek eltorzításának. „Amelyik választási rendszer ilyen, nem biztos, hogy egyenlő esélyeket biztosít a szereplőknek” - mondta. Závecz szerint sérti a választási egyenlőséget, hogy másként van mérve a rendszerben, más hozzáférése van a szavazáshoz egy Londonban élő magyarnak mint egy határontúli magyarnak. És akkor még nem esett szó a győzteskompenzációról és a kormányzati médiafölényről.

„Nem a tisztességtelenség kategóriája, de az esélyegyenlőséget sértik ezek a dolgok” - tette hozzá a kutató, aki egyetért abban, hogy annál nagyobb a legitimációja egy választásnak, minél több különböző szervezet ellenőrzi és kontrollálja a folyamatokat.

Virág Andrea annyit tett hozzá az elhangzottakhoz, hogy a kérdés az, miként reagálnak a pártok erre az egyenlőtlen helyzetre. Az ellenzék most felkészültebbnek látszik mint négy éve: van elegendő aktivista, elegendő választókerületi ellenőr, de vigyázniuk kell a csalással való riogatással, mert ennek lehet demotiváló hatása is, főleg a nem elkötelezett kormánykritikus réteg esetében.

Mráz szerint viszont annak az oka, hogy 4-6 százalékos előnyre van szüksége listán az ellenzéknek a győzelemhez, nem a rendszerben rejlik, hanem a baloldali bázis országos aránytalanságaiban; mert az ellenzéki blokk döntő része Budapesten és környékén koncentrálódik. László Róbert szerint túlzás a 4-6 százalék, inkább 1-2-3 százalékról lehet szó, de nem Budapest ellenzéki túlsúlya, hanem a választókerületek kialakítása miatt. Az idei választási helyzet szerinte jobban hasonlít 2002-re és 2006-ra, tehát egy kétosztatú választási térkép alakul; épp emiatt nehezebb kiindulni akár a négy évvel ezelőtti tapasztalatokból.

László a rendszer legbotrányosabb és legkevésbé demokratikus elemének nevezte a (német illetve roma) nemzetiségi képviselők „választását”, ami 2014-ben és 2018-ban nem számított, hiszen nagyot győzött a Fidesz, most azonban akár döntő is lehet.

Ezen a ponton Závecz még pesszimistább volt: ő úgy matekozott, hogy 5-6 mandátumot már előre kioszthatunk a Fidesznek, a kerülethatárok, a nemzetiségi képviselők, a határontúli képviselők közti különbségek miatt.

Milyen lesz a Fidesz kampánya?

A kormánypárt kampányáról szóló blokk elején Závecz beolvasta a miniszterelnök szerda délutáni bejelentését arról, hogy hat alapvető élelmiszer árát rögzíti a kormány tavaly októberi szinten.

Závecz további ilyen intézkedésekre számít, mert szerinte a lakosság rezonál ezekre:a benzinárak befagyasztásánál például 85 százalékos támogatást mértek.Ezek persze nagyon rövidtávú megoldások, de most csak április 3. számít.

A kormány célzottan igyekszik jóléti intézkedésekkel kedveskedni egyes társadalmi csoportoknak, fiataloktól nyugdíjasokig, - akár Kádár idejében, tette hozzá -, és ez hatékony eszköz lehet a szavazótáboron túli vagy nem elkötelezett választók megszólítására.

A kampány másik fontos eleme az identitáserősítő témák sulykolása. Az elkötelezettekkel azért kell foglalkozzon a kormány, hogy ne bízzák el magukat, ne gondolják előre, hogy megvan a siker. Az LMBTQ-népszavazás Závecz szerint ezt szolgálja: értékalapú, identitáserősítő lépés.

Van továbbá egy Orbán imázskampány is. Bizonyos gazdaságélénkítő döntéseknél Závecz szerint furcsa, hogy azokat a miniszterelnök jelenti be.

„A sertéscomb árával foglalkozni normál esetben egy helyettes államtitkár szintje kéne legyen. Ki van matekozva gondolom, hogy az ő megítélése segít ezeken az ügyeken. Nincs olyan színes zenekar mint régen, amikor még szerepeltették Németh Szilárdot, Navracsics Tibort, Deutsch Tamást. Most nem látom ennyire színesnek a palettát - Rácz Zsófia ehhez kevés -, pedig erőforrás volna rá”

- mondta Závecz, utalva arra, hogy már most mindenhol fideszes aktivisták, újságok, plakátok vannak, és egyre radikálisabb a hangnem. Durva kampányra számít, atombombára nem, csak petárda, de abból bőven.

Virág Andrea szerint a Fidesz alapvető célja a saját tábor egyben tartása. Kisebb erőfeszítés őket mobilizálni, és vannak erre bejáratott témáik - ilyen szerinte is az LMBTQ-népszavazás.

A bizonytalanok nagyobb kérdés. Voltak kutatásaik, amik azt támasztották alá, hogy több ezen a téren az ellenzék tartaléka mint a kormánynak. Lehet céljuk, hogy innen is megszólítsanak, de szerinte

inkább az a terv, hogy eltántorítsák a bizonytalanokat az ellenzéktől.

A Fidesz Virág Andrea szerint egy Gyurcsány-Orbán meccsre akarja átpozícionálni a választást: szembeállítani a 2010 előtti világ az utána lévő világgal. Kérdés, hogy mennyire sikerül elhitetni a bizonytalanokkal, hogy Márki-Zay tényleg nem önálló szereplő. (Nem biztos, hogy könnyű lesz: olykor épp hogy túl önállónak tűnik.)

László Róbert ezen a ponton nekiszegezett egy kérdést Mráz Ágostonnak: tényleg léteznek olyan szavazó, akik nem menne el országgyűlési választásra, de népszavazni igen, és ha már ott van, akkor behúzza a Fideszre is?

Mráz azon se lepődne meg, ha volna baloldali szavazó, aki ebben a témában a kormánypártokkal értene egyet.

„Ha arányaiban többen szavaznak nemmel az LMBTQ-kérdésekre, mint a Fideszre, az árulkodó lesz”

- utalt arra az elemző, hogy szerinte simán elbizonytalaníthat ellenzékieket ez a kérdés.

A rezsicsökkentéssel is 28 százaléka a baloldaliaknak egyetért, mondta, és simán lehet a Fidesz célja demobilizálni az ellenzékieket. A köztársasági elnök kérdése szerinte nem lesz kampánytéma, és az ellenzék is mintha megúszni akarná ezt a kérdést. Závecz sertéscombos felvetésére annyival reagált, hogy „Orbán még a Fidesznél is népszerűbb. Hiba lenne nem rájátszani.”

Mit csinál az ellenzék?

Az utolsó, az ellenzék lehetőségeit elemző részben Virág Andrea több problémát emelt ki. Az még érthető, mondta, hogy elengedték látványosan az LMBTQ-szavazást, nem akarnak kampányolni az érvénytelen szavazás mellett, a köztársasági elnök választást sem tematizálják. A covidot ellenben szerinte hiba nem kihasználni, pedig ez a téma nagyon ott van az emberek homlokterében, mindeni a saját bőrén érzi következményeit a járványnak.

Virág szerint az ellenzék elsősorban szociális oldalról támadja a kormányt, ezt próbálja összekötni a korrupcióval - kérdéses ennek hatékonysága, de az mindenképp előrelépés, hogy nem annyira a jogállami problémákkal foglalkoznak, hanem inkább a megélhetési kérdésekkel.

Závecz szerint hosszú meló egy platform megalkotása, a Fidesznek is 6-7 évébe telt a jobboldal egységesítése. „A politikának van egy kihordása. Ez a folyamat eddig tart” - foglalta össze, hogy miért tartott ilyen sokáig az összefogás kialakulása.

„Azt várom az ellenzéktől, hogy tartják magukat az elnevezéshez, miszerint «Egységben Magyarországért». Ezt kell mutatniuk a választók felé. És az is jó lenne, ha az ellenzéki politikusok nem elemzőként beszélnének, hanem politikusként. Ennek nincs helye egy kampányidőszakban”

- fogalmazta meg némileg váratlanul vágyait az elemző.

Hiba volt a rezsicsökkentést és a migrációt tematizálni a baloldalnak - emelte ki Mráz, aki példaként a migráns-számlálót említette, és hogy rezsicsökkentés ügyben most Márki-Zay épp kénytelen ellenkormányozni. Ami maradt: az infláció, korrupció és jogállami kérdések. „Utóbbiról megtanulta az ellenzék, hogy nem elég erős történet. A korrupció témában a Városháza ügy erős kártya most a Fidesz kezében. Inflációügyben pedig a kormány az árbefagyasztással és rezsicsökkentéssel tud kontrázni” - foglalta össze, miért hatásos szerinte a Fidesz-kampány.

László Róbert szerint az ellenzéki oldalon probléma, hogy nem a miniszterelnök-jelölt jelent be fontos programpontokat. Látszik és érzékelhető a zavar a gépezetben.

Ami működik, hogy Fidesz vagy nem Fidesz kérdéssé akarják degradálni a választás tétjét. Ezt erőteljesen kommunikálniuk kell, ami viszont szerinte problémás, az az alternatíva felmutatása:

„Nem egyértelmű, mi történik másnap, vagy fél év múlva, mi a garanciája annak, hogy nem omlik össze a konstrukciója. Ez a leggyengébb pontja az ellenzéknek, ezen változtatniuk kell.”

(444.hu)