Sőt mi több olyan rossz hírű egyedekkel igyekszik szövetségre lépni, mint az EU alapértékeit folyamatosan pofán köpő Marine Le Pen, vagy a még populizmus álarca mögül kacsintgató Matteo Salvini.

Bizarr adalék, hogy a köztörvényes bűnözői múlttal büszkélkedő Silvio Berlusconi is támogatásáról biztosította.

Mindeközben a valóság talaján álló közeg egészen másképpen látja Orbán Viktort. A The Economist elég komoly véleményt nyilvánított az ügyben.

Ideje, hogy az Európa jobb-közép csoportja (a Néppárt) kirúgja Orbán Viktort címmel közölt írásukban annak adtak hangot, hogy

Az Európai Néppárt túl soká tolerálta a magyar miniszterelnök tekintélyuralmát.

Továbbá arra is rávilágítottak, hogy ezzel Orbán már csak azért is rosszul járna, mert ezzel eddig sem tökéletes szavahihetősége éppúgy csökkenne, mint bárminemű befolyása. Arra a lap ugyan nem tér ki, de ezzel olyan elvbarátot tudhat Vlagyimir Putyin magáénak Orbán személyében, aki hasznos hülyének sem nevezhető, hogy a miniszterelnök (erősen plágiumnak tűnő) szavaival éljünk.

Így aztán a nem éppen szobatiszta korcsnak valóban kívül tágasabb.

Ennek tükrében akaratlanul is arra kénytelen gondolni az ember, hogy amennyiben Orbánt meg is tűri soraiban, azt csak úgy fogja megtenni, hogy igen rövid pórázra köti az elkanászodott pincsit. Bár a legnevesebb gazdasági lap nem tartja elégségesnek a felfüggesztést.

És március huszadika nagyon közel van, olyannyira, hogy Orbánnak ezt tényleg nem sok esélye van bármiféle