Orbán Viktor politikai indulása szorosan kötődik 1956 örökségéhez, hiszen a Nagy Imre temetésen mondott beszédével lépett fel a politika színpadára. Most azonban azon ügyködik, hogy a forradalmat megfossza attól a pátosztól, melyet maga is oly magasra emelt 33 évvel ezelőtt. - írja a Szegedi Kattintós

Orbán Viktor ma már nem pusztán egy kormány első embere, hanem olyan spirituális vezető, aki gyakran értelmezi a múltat, és jövendöléseivel igyekszik irányt mutatni a híveinek. Igaz ez bizonyos szintig más politikai vezetőkre is, ám a magyar miniszterelnök már olyan régóta befolyásolja a hazai politikai életet ellenzéki vagy kormányzati vezetőként, hogy a múltban elmondott beszédei sokszor teljesen ellentmondanak a mostani kijelentéseinek. A Fidesz táborát azonban nem igazán zavarja ez, hiszen szinte szomjazzák Orbán iránymutatásait az olyan meghatározó ünnepeken, mint amilyen az '56-os forradalom évfordulója.

Ezt az ünnepet most azért kell különösen óvatosan kezelnie az állampártnak, mert a forradalmat egy baloldali miniszterelnök vezette az oroszok és hazai szövetségesei ellen, így az agresszor szerepét a nemzeti tragédiában egyre kisebb súllyal említik a Fidesz szónokai. A hangsúlyt ezért nem az elnyomásra, hanem a konfliktus világpolitikai dimenzióira igyekszik helyezni az állami propagandagépezet. Orbán Viktor előállt például azzal a magyarázattal, hogy a forradalmárok igazából tárgyalni akartak, és igyekeztek békét kötni az elnyomóikkal.

Ilyet csak egy pocakos opportunista gondol egy mély sérelmekből táplálkozó felkelésről, ráadásul teljesen ellentmond annak az Orbán Viktornak, aki 1989-ben hosszú hajjal, borostásan küldte haza a szovjet csapatokat. Ezzel nem csak korábbi önmagát tagadta meg a jelenlegi miniszterelnök, hanem a forradalom ethoszát is. Ez utóbbi azért igazán fájdalmas, mert a rendkívül megosztott magyar társadalom 1956 erkölcsi üzenetének kérdésében eddig viszonylag egységes állásponton volt. Az aktuálpolitikai haszon mellett talán Orbán ezt is számításba vette, így véve rá saját híveit arra, hogy ne higgyenek többé egy erős és gonosz hatalom elleni küzdelem értelmében.

Vagyis, nem feltétlenül kell azt gondolnunk, hogy Orbánt zsarolják valamivel, az ő logikája szerint az oroszokkal való kokettálás kifejezetten ügyes politikai húzás, így nem kell kényszert feltételezni akkor, ha továbbra is Putyin kegyeit keresi.

Orbán érzi, hogy a praktikus politikai megfontolások mellé ideológiát is társítania kell, mivel csak így nyerheti el milliók támogatását ahhoz a külön utakon járó magyar politikához, amely skizofrén módon az EU és NATO tagjaként sokkal inkább Oroszország érdekeit szolgálja, mint a szövetségeseiét. Ez az ideológiai háttér még nem állt össze teljesen a fejében, ezért volt zagyvaság a legtöbb gondolatmenete Berlinben, ahol két német lap főszerkesztőjének próbálta bizonygatni, hogy logikus egyszerre segíteni Putyin szándékait, és tudni róla, hogy milyen gaztettekre képes.

Ma már sok európai és magyar politikus gondolja azt, hogy az orosz elnök valamivel zsarolja Orbán Viktort, és ezért nem tud elszakadni a jelenlegi sztereotípiáktól. Hosszú távon valóban többet hozna a konyhára az a stratégia az EU és Magyarország számára is, ha az agresszió teljes körű elítélésével szembesítenék Putyint, így az unió is nagyobb nyomást tudna gyakorolni az oroszokra. Viszont Orbán kormánya már annyira eltávolodott az EU fő irányvonalától és értékeitől, hogy akár megalkuvásnak is tűnhetne, ha bizonyos kérdésekben az európai fősodorral értene egyet.

Tetszik, nem tetszik, ki kell mondanunk, hogy Orbán számára a háború egy nagy lehetőség arra, hogy európai ellenfelei meggyengülve kerüljenek ki a konfliktusból, így akár siker is koronázhatja a próbálkozásait. Hiába említette a bucsai mészárlást, mint szörnyű gaztettet, ő továbbra is üzletel azokkal az orosz politikusokkal, akiknek komoly felelősségük van abban, hogy ez megtörténhetett. Vagyis, nem feltétlenül kell azt gondolnunk, hogy Orbánt zsarolják valamivel, az ő logikája szerint az oroszokkal való kokettálás kifejezetten ügyes politikai húzás, így nem kell kényszert feltételezni akkor, ha továbbra is Putyin kegyeit keresi.

Nincs tehát semmiféle morális alapja Orbán Viktornak arra, hogy 1956 örökségéről papoljon, hiszen a forradalmak nem taktikázásról, dörgölőzésről, előnyös békéről szólnak, hanem arról az örök emberi vágyról, hogy az elnyomottak levessék magukról mások igáját. Ilyenkor nem számít az, milyen hatalmas és félelmetes az ellenség, csak az, hogy az emberek tenni akarnak valamit a szabadságukért. Orbán fordítva ül a lovon, ha azt gondolja, hogy a pesti srácok alkudozni akartak az oroszokkal, és nem legyőzni őket. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: "Aki békepipával a szájában lovagol csatába, elsőként harap a fűbe." (Szegedi Kattintós)