Soros György, migránsok, Brüsszel, EU és legújabban Bécs. Lázár János videója, mintha egy startpisztoly lövése lett volna a támadás megkezdésére. Félreértés ne essék, korábban is voltak hasonló jellegű cikkek és írások, azonban látogatása óta ezek száma jelentősen megemelkedett, és a hangnem is durvább lett.

Hogy miért lett a kormány új célpontja a város, ahol élek? A tényezők összetettek, azonban nem kibogozhatatlanok, mint a gordiuszi csomó. Bécset úgy kívánja az összes fidesz-közeli média (pl. origo.hu, tv2, m1) bemutatni, mint a bűn mocsarát, ahol a migránsok átvették a hatalmat, és lassan senki sem mer az utcára lépni. Hogy ez mennyire igaz? Érdemes elgondolkodni azon, hogyha ez mind igaz lenne, akkor hogyan is tudott volna számos listán előkelő helyet elérni az osztrák főváros lakhatóság szempontjából. Hogyan lehetséges, hogy legutóbb az „Economist Intelligence Unit” felmérésén a világ legélhetőbb városának választották meg?

A közbiztonság Bécs városában kiemelkedő, nem követnek el több bűncselekményt, mint Budapesten. Az életellenes cselekedetek (pl. gyilkosságok) száma évek óta tartósan alacsony. Az infrastruktúra fejlett (csak öt metróvonal van az utasok kiszolgálására), bármilyen szolgáltatás elérhető, az orvosi rendszer (habár a magyarhoz hasonlóan túlterhelt) mindenki számára képes elérhető diagnosztikát és kezelést biztosítani. Akkor mégis mi a baj? Miért lett hirtelen közellenség a császárváros? Pontokba szedve kívánok rávilágítani a miértek okaira!

1. Túl közel van!

   Míg a Monarchia idején Budapest és Bécs egymást felváltva versenyzett, hogy melyik a szebb és fejlettebb város, addigra mára ez eltűnt.  Sajnos úgy fest, hogy a legtöbb szempont alapján ez a verseny Bécs javára dőlt el. Hozzá kell tenni, hogy Magyarországon 40 évig szocializmus volt, azonban az ország nem használta ki jól a lehetőségeit az elmúlt 25 évben. Ezt kényelmetlen beismerni a jelenlegi hatalomnak, mely trágyából kíván várat építeni. Bécs egyszerűen túl közel van, és az emberek jogosan kérdik, hogyha ott (ha nem is tökéletesen) mennek a dolgok, akkor hogyhogy itthon nem? Erre nincs értelmes válasz, és a jelenlegi migrációs hullámot kihasználva, a kormányközeli média igyekszik a várost mint egy pöcegödröt bemutatni. Merő irigység ez, mely abból is táplálkozik, hogy mi ezt nem tudjuk (és talán nem is akarjuk) megadni a népnek.

2. Túl multikulturális

   A monarchia egykori olvasztótégelye most még színesebb, mint anno. Habár a sokszínűség nemcsak előnyökkel jár (sőt még e sorok írójának is olykor fárasztó), azonban ezt nem szabad összemosni a terrorizmussal. Az idegenek jelentős része (ide értve a muszlimokat) nem ártó szándékkal érkezik a befogadó országba. Van, aki ismereteit kívánja bővíteni, van, akit a szerződése hoz ide, míg más a szerencséjét kívánja próbára tenni. A menekültek (kormányzati szóhasználatban migránsok) sem azok a lelketlen szörnyetegek, akik szinte alig várják, hogy felrobbanthassák magukat, vagy az utcán erőszakosan téríthessenek.

   Bécs lakosságának immár 60%-át nem az őshonos bécsiek alkotják, azonban ez gazdaságának fellendülését is magával hozta. Nemcsak az újonnan érkezett munkaerő miatt, hanem új szemléletmódok kialakulásán keresztül is. A kulturális és társadalmi bővülés serkentőleg hat a városra. Ez a bővülés természetesen nem szabályozatlan beáramlást jelent, mely tényleg veszélyeket hordoz magában. Hogy tökéletes-e a multikulturalizmus? Nem, sőt vannak még megválaszolatlan kérdések, és előítéletek mindkét oldalról. Azonban a merev elzárkózás a világtól nem megoldás! Az új dolgoktól való félelem bénítólag hat, és ez súlyos lemaradáshoz fog vezetni, melynek jelei már most érzékelhetőek. Bécsben a sokszínűség, ha nem is tökéletesen, hibákkal, de működik.

3. Orbán eredménytelen útja januárban

   Orbán Viktor 2018 januárjának végén találkozott Kurz kancellárral, hogy több kérdést megvitassanak. Habár a migráció témájában egyetértettek (ellenőrzés szükségessége, kvótarendszer elutasítása), de számos más pontban egyértelmű volt a világnézeti különbség.

   Az osztrák kormányfő határozott nemtetszését nyilvánította ki Paks2-vel kapcsolatban, melyben az orosz terjeszkedés egyik eszközét látta, nem beszélve a szerződés homályos részleteiről.(Az osztrákok egyébként is irtóznak az atomenergiától, a mai napig nincs egyetlen ilyen erőmű sem az országban).

   A jogállamiság kérdésében sem értettek egyet. Kurz a demokráciát a maga formájában kívánta megvédeni, míg Orbán Viktor illibelarizmusában (köztük a növekvő korrupcióban és a sajtószabadság csökkenésében) kimondatlanul, de veszélyt látott. A családtámogatások esetleges megnyirbálásában sem tudott a magyar miniszterelnök eredményeket elérni. Ausztria ugyanis a kint dolgozó, ám gyerekeit odahaza nevelő magyarok gyerek- és családtámogatását kívánta csökkenteni. Orbán itt végül kijelentette, hogy az EU-ra bízza döntést.

   További fájó pontként Kurz elutasította a V4-hez való csatlakozást is, de támogatásukról biztosította azt. 

+ 1. Az ördög maga, Soros György

Soros György, miután a CEU-t veszélyeztető törvénytervezetet elfogadták, Bécsben is kampuszt nyitott. Ezzel a kormánynak is üzenve, hogy habár nem szeretné, de készen áll a költözésre. Ezt Bécs városa kiváló lehetőségként értékelte, beleértve a megannyi kutató, és tehetséges diák esetleges átvételét is.

Összegzés   

Jól látható miért is nem szívleli a kormány Bécs városát. Bécs ugyanis a viszonylag jól működő sokszínűséget, az elfogadható életszínvonalat, a kiváló infrastruktúrát, a változatosságot (és a remek bécsi csapvizet) kínálja a várost választók számára. Nem tejjel-mézzel folyó kánaán, de lehetőséget kínál a jobb életre. A kormány pedig ezt képtelen megadni a magyarok számára! Emiatt pedig minden olyan várost, vagy országot ellenségének tekint,  amely viszont igen.

Forrás: Fékek és ellensúlyok