Tömegével vannak az országban, akik nemhogy vasárnap, de egyéb ünnepnapokon, éjjelente sem mindig lehetnek a családjukkal. Ilyenek például a tűzoltók.

A hétfői világnap alkalmából a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon jártunk, ahol egyebek mellett azt is megta a Hír24.hu, hogy zenével riasztják a tűzoltókat és miért tilos a foci szolgálatban - a Hír24.hu képes riportja.

Budapesten, a Dologház utcai hatalmas épületben este hat körül már alig látni embereket, a többségnek letelt a munkaideje. Akik még benn vannak, maradnak éjszakára is, hogy tűz, vihar vagy egyéb katasztrófa esetén segíthessenek a bajban lévőknek. Nagy László, a Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat (KMSZ), készenlétben lévő parancsnoka reggel állt szolgálatba és másnap reggel mehet haza.

„24/48-as váltásban vagyunk, vagyis egy teljes napot dolgozunk, kettő szabad.”

A főváros és 20 környékbeli település nagyobb beavatkozásai tartoznak hozzá, az ötfokú skálán a 2-es besorolástól. Komolyabb akció esetén ő irányítaná a munkát. Budapest 17 laktanyájában körülbelül 250 tűzoltó van még készenlétben ilyenkor. Bárhol lenne baj, nem kellene vadidegenekkel dolgoznia, azt mondja, mindenkit ismer a szakmában, itt nem ritka a több évtizedes elköteleződés, ő 27 éve dolgozik vonulós tűzoltóként.

Készségesen körbevezet a hatalmas épület főbb részein. Rögtön a bejáratnál egy táblát mutat, amelyen tucatnyi hősi halott neve áll.

„Öt kolléga még az '56-os forradalom idején vesztette életét, de az én időmben is meghaltak már 5-en, ketten '94-ben kárelhárítás közben. A viharos szél lesodorta őket a tetővel együtt, amit próbáltak rögzíteni. Hárman pedig az emlékezetes, 2006-os egyetemi tűzben haltak meg.”

Azt mondja, az utóbbi szerencsétlen események sorozata volt, amiről sokat beszéltek annak idején. Szerencsére nem gyakoriak a tűzoltó-tragédiák, de a történteket mindig kielemzik. 

„Annál jobban kis sem fejezhetnénk a tiszteletünket, hogy tanulunk a hibákból.”

A parancsnoki irodában a füstölgő New York-i ikertornyok képén akad meg a szemem. Rögtön jön is a magyarázat:

„Egy magyar szemtanú képeit egy tűzoltó kollégánk barátnője hívta elő és kért egy másolatot nekünk is. Nagy becsben tartjuk ezt a fotót. Egyfajta főhajtás a hősök előtt.”

Az irodából nyílik a háló, ahol az ügyeletben lévők is alvással tölthetik a hosszú szolgálatok egy részét, ha épp nincs esemény. Nincs mindenkinek saját ágya, csak egy saját szekrénye, ahol tárolhatja az ágyneműjét, személyes dolgait.

„Mindent a tűzoltóságnak köszönhetek”

László tehát minden harmadik éjszakáját itt tölti, de ez még család mellett is vállalható. 27 éve még szerkezetlakatosként járta az országot, sokkal többet volt távol, ami megviselte akkor még friss házasságát.

„Amikor megnősültem, egyre problémásabbá vált, ha hetekre eltűntem és akkor még nem volt mobiltelefon, sőt még vezetékes sem mindenütt. '88-ban ezért úgy döntöttem, váltok.”

Szerencséje volt, hogy neki még a katonaság előtt sikerült megszereznie a hivatásos jogosítványt, amivel tűzoltóautót is vezethetett.

„Nagyon örültem, amikor megkaptam ezt a nyugdíjas állásként emlegetett munkát. És így visszanézve beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Végigjártam a ranglétrát. A 8. kerületi tűzoltóságnál kezdtem, aztán rohamszolgálatos, majd beavatkozást irányító parancsnok lettem, 15 éve vagyok ebben a beosztásban. Én az érettségit és a diplomámat is a tűzoltóságnak köszönhetem, mert itt kaptam lehetőséget a tanulásra.  Annak idején a vállalkozónál esélyem nem volt iskolába járni a munka mellett.”

Riasztás szakítja félbe a beszélgetést. Nem a szokványos fülsiketítő vijjogás jelzi a tűzoltóknak, hogy esemény van, hanem zene, most épp Beethoven.

„Van, amikor a Csillagok háborúja vagy a Volt egyszer egy vadnyugat figyelmeztet, hogy mennünk kell.”

A zenével egy időben minden helyiségben, még a WC-ben is villognak a piros lámpák és közben szóban is jön a tájékoztatás. Ezúttal csak a szállítókat riasztották, hogy vigyenek el egy közlekedést akadályozó járművet.

Leszaladunk oda, ahonnan az autók indulnak. Még épp elcsípjük a szállító jármű kiállását. Náluk ugyanaz a gyorsasági szabály, mint a tűzhez vonulóknak.

„Riasztástól számítva két percen belül el kell hagyni a laktanyát. Ezért fontos, hogy itt az autónál minden elő legyen készítve.”

15 kilót cipelve oltanak

Megmutatja a kocsit, amivel, ha őket riasztanák, 3-an indulnának irányítani az oltást, életmentést vagy életveszély megakadályozását. Ők is ugyanolyan ruhába bújnak ilyenkor, mint a klasszikus tűzoltóautóval vonulók.

„Fiataloknak szoktam mondani, hogy három dolog különbözteti meg a tűzoltót a civilektől, a rátermettség, a szakmai ismeretek és a védőfelszerelés.”

A nadrágok csizmára húzva várják, hogy beleugorjanak tulajdonosaik. Kabát, sisak, kámzsa, kesztyű még az alapfelszerelés, aztán, ha szükséges a helyszínen egy légzőkészüléket is felvesznek. Legalább 15 kilót cipelve oltanak. László még emlékszik, milyen volt 27 éve.

„Nagyon messziről indultunk. 88-ban szürke katonai zubbony, orosz katonai csizma és téglarakodó kesztyű volt az uniformisunk. Ez persze nem sok mindentől védett, minden átázott, az oltás közben felforrósodott vízben kúszni fájdalmas tudott lenni. Nem volt kámzsa sem, ami a sisak és a légzőálarc között szabadon maradó arcbőrt védte volna, így akkoriban mindig tudtuk, ha valakinek a füle vagy a nyaka vörös volt, hogy nemrég volt bevetésen.”

A 90-es évektől van speciális lángálló ruházatuk és ma már a méretre is jobban figyelnek. Ha például túl kicsi vagy nagy lenne a nadrág, nem oda esne a térdvédő, ahova kell és egy elméretezett kabátban is nehéz lenne a mozgás és nem tudná betölteni védelmi funkcióját.

Kevés a testet védeni

A tűzoltóknak nemcsak a testüket kell védeni, hanem a lelküket is. Ezért készenléti pszichológus szolgálat van náluk.

„Szerintem az mindent elmond a lelki terhelésről, hogy mi mindig oda megyünk, ahonnan mindenki menekül. És olyasmivel kell sokszor szembesülni, amit kevesen tudnak kezelni. Nekem a legelső esetem egy karambol volt. Akkor még az is megviselt, hogy a sérültnek kitört két foga és minden csupa vér volt. A Trabantok, Ladák idejében aztán sok sokkoló látványban volt részem, a könnyen gyűrődő és törő, légzsák nélküli kocsikban rengeteg összeroncsolt holttestet, nyílt törést láttam.”

Vannak akik, már a felvételin kiesnek, mert nem bírják még felvételről sem az ilyen borzalmakat.

„Leginkább a gyerekhalál szokott megviselni minket. Nagyon megrázó volt két éve, amikor az Aquaworldben összezúzta a kisfiút egy szivattyú.”

A tűzoltónak a sok vér és halott látványán kívül fel kell dolgoznia a bajba jutottak és hozzátartozóik sikítozását, jajveszékelését és azt is, hogy minden igyekezetük ellenére, nem tudnak megmenteni mindenkit.

„Volt, hogy a szemünk láttára ugrott le az öngyilkos a magasból, esélyünk sem volt cselekedni, mire kiértünk, döntött. És olyan is van, hogy lakástűzből nem tudunk kimenteni valakit időben a körülmények miatt. Ez nehéz.”

Az épületben barangolva büszkén mutat egy festményre.

„Sok a művészhajlamú kolléga, van, aki így vezeti le a feszültséget.”

Parancsnokként nagy mentális megterhelés a gyors döntések sorozata, különösen egy hosszabb beavatkozáson. 2007-ben az Egis gyógyszergyár egyik üzemrésze égett. 

„A vegyi anyagok számunkra az egyik legnagyobb kihívás, mert amint valami rés keletkezik a védőrendszeren, kiszámíthatatlan folyamatok, kémiai reakciók indulhatnak el. Itt 6-8 órán át küzdöttünk. A fiúk úgy 40 percenként pihenhettek egy kicsit palackcserénél. Nekem nincs váltótársam, kemény menet volt.”

Emlékezetes volt a 2011-es metrótűz is.

„A föld alatt, 4-500 méterre az állomástól iszonyú nehéz terep. A fiúk a védőruha alatt 39-40 fokra felhevült testtel, két palackos légzőkészülékkel dolgoztak, és a nagy megterhelés miatt nem is 40, hanem csak 20-30 percig volt elég egy palack. Megkönnyebbülés volt a végén minden kollégát épségben látni.”

Az ilyen esetek olyan ritkák, hogy később külföldi szakemberekkel is megosztották a tapasztalatokat.

27 év alatt volt már Az év tűzoltója és többször megkapta Az év beavatkozása címet is az általa vezetett munka.

Nem a pénzért, a közösségért

Nem egy jól fizetett szakma ez, mégsincs hiány soha jelentkezőkben. Egy kezdő körülbelül 100 ezer forintot keres, de 15 éve szolgálóknál sem ritka a 140 ezres nettó.

„Sokaknak van más szakmája is, ács, festő, villanyszerelő, ők megpróbálják másodállásban kiegészíteni ezt, de akadnak, akik kénytelenek leszerelni. Sírva mennek el a fiúk. Szeretnék ezt csinálni, de ha nem tudják belőle eltartani a családot, muszáj váltani.”

Most ígéretet kaptak a fizetésemelésre, augusztusban kiderül, mennyivel kapnak eztán többet.

Egy kollégiumra emlékeztető helyre érkezünk. Több ágyas szobák sorakoznak, aztán egy hatalmas zuhanyzó és mosókonyha mellett egy jól felszerelt konyha és ebédlő áll. Van profi edzőterem, de egy másik szobában is fellelhető pár gyengélkedő, öregecske sportszer. Ahova csak benéz a parancsnok, mindenkinek nyugodt szolgálatot kíván.  Nehéz itt egyedül lenni, de állítólag nem is vágynak erre az itt dolgozók.

„Akit egyszer elkap a gépszíj, beszippantja a hivatás, a közösségért is marad. Nagy jó csapatok kovácsolódnak. Itt mindent együtt csinálunk. Igazi 24 órás csapatépítő ez, izgalmakkal, konfliktusokkal. Olyan emberek jönnek itt össze, akikkel jó együtt lenni.”

Célba vesszük a műveletirányítási központot, de menetközben megállunk egy térképnél. Mellette az utcanevek listája, csak rá kell bökni a keresettre és a térképen piros lámpa jelzi.

„A kerület többnyire fejben van már az itt dolgozóknak, de ha nem ugrik be hirtelen egy hely, ez segít gyorsan a sofőrnek. Itt az idő nagyon fontos, nem lehet tétovázni, merre. A gépkocsivezetőkön  nagy a felelősség. Miközben a lehető leghamarabb kell célba érni, hogy segítsünk, vigyáznia kell azokra is, akik mögötte ülnek a tűzoltóautóban, több családot visz a hátán.”

Számolnak azzal, hogy stresszhelyzetben csökken a teljesítőképesség, ezért minden áldott szolgálatban van képzés, ismétlés mindenkinek, gyakorlatilag beégetik a szakmai ismereteket, munkafolyamatokat.

„Itt nem lehet kapkodni, fejetlenül rohangálni. Mozdulatsorra le van bontva minden teendő, ki, mikor, mit csinál. Mintha kottából játszanánk, csak már fejben van a kotta. És mindig ott a karmester, a parancsnok, aki dönt, mikor, melyik darabot játsszuk”.

10 ezer riasztás évente

Számítógépekkel teli terembe nyitunk be. Hatan fogadják itt a telefonhívásokat. A fiúk megmutatják, hogyan működik az adatfelvétel. A segélykérőtől kapott információk alapján a program azonnal összegzi, melyik tűzoltóságnak és milyen eszközökkel érdemes kivonulnia. László szerint ez sem volt mindig így:

„88-ban ez még séróból ment, nem segítettek számítógépes programok, de kétségtelen, hogy ez nem csak kényelmi változás, lényegesen felgyorsítja a beavatkozást.”

A számítógépen az is látható, hogy jelenleg két eseménynél vannak kint tűzoltók, a reptéren veszélyes anyaghoz riasztották őket, de csak egy hajfesték okozott riadalmat, egy másik kerületben pedig szén-monoxid miatt vonultak ki.

A telefonnál ügyelő fiúk szinte soha nem unatkoznak. Évente 10 ezer riasztás van a fővárosban, László még emlékszik egy olyan viharos időszakra, amikor egy hét alatt volt ezer.

Ő a veszélyes munka ellenére komolyabb bajba nem került, azt mondja, a tűzoltók nagyon vigyáznak magukra és egymásra, a család persze így is aggódik értük.

„A feleségem ma is elsírja magát, ha eszébe jut, hogy évekkel ezelőtt a munkahelyén megjelent egy tűzoltó, benézett a helyiségbe, ahol ő volt és kiszólt valakinek, hogy itt van. Ő a legrosszabbra gondolt, alig tudták megnyugtatni utána, hogy nem őt keresték rossz hírrel, csak a tűzoltókészüléket ellenőrizték.”

László szerint a tűzoltófeleségeknek jobban kell aggódniuk, hogy férjüket sport közben éri baj, mint bevetés közben.

„A legtöbb tűzoltó szolgálat idején, foci közben sérült meg, ezért be is tiltották a meccseket. Hiába, amilyen profik vagyunk tűzoltóként, olyan amatőrök focistaként.”

hir24.hu (Képek: hir24.hu)