A félreértések elkerülése végett azonban érdemes jó előre tisztázni, hogy a húszas évei elején meghalt férfit csak halála után fejezték le, s a rituálé lényege minden valószínűség szerint az volt, hogy a temetés formájával is kifejezzék az elhunyt a törzshöz, a közösséghez való örök odatartozását.
Mindezt egy újabb, a felfedezés előtt még ismeretlen rituálé nyomainak bizonyításával igyekeznek igazolni a dél-amerikai tudósok.

Forrás: erdekesvilag.hu

A Max Planck Evolúciós Antropológiai Kutatóintézet vezető tudósa, André Strauss arról beszélt, hogy a lelőhelyen összesen 26 holttestet találtak a korai holocén időkből, s a férfi koponyájára egymással ellentétes irányban, a fej hosszában a levágott kézfejeit is ráhelyezték, amit a mai ember temetési szertartásokról kialakult világképét figyelembe véve talán nehezen érthet meg, a holocén időszakban a területen azonban valószínűleg gyakran alkalmazott rítus lehetett.

A részecskegyorsítós tömegspektrométeres vizsgálatot követően sikerült meghatározni, hogy a holttest maradványai 9000 évesek, míg egy másik módszer, a stronciumvizsgálat azt bizonyította, hogy a férfi a területen akkor élt csoport tagja volt. Ezzel tehát annak gyanúját is sikerült eloszlatni, hogy a koponya és a kézfejek trófeaként kerültek a törzshöz.

Az szubkontinensen eddig ismert legrégebbi lefejezéses eset 5000 évvel ezelőtt történt az Andokban. A 2007-ben talált koponya, melynek alapos vizsgálatára csak most került sor, majdnem kétszer olyan idős, mint az eddigi legkorábbinak hitt.

Strauss és társai úgy vélik, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzs szokásainak része lehetett, hogy bizonyos esetekben (talán baleseti halál?) a megismert módon temették el a halottaikat.
A rituálé tehát minden bizonnyal arra volt hivatott, hogy kifejezze az elhunyt fiatalember közösséghez tartozását.

(Címlap: forrás: erdekesvilag.hu)