A számok azt mutatják, hogy több, az inflációs toplistán akár jócskán mögöttünk álló ország iparosodottsága, gazdaságának energiaintenzitása és -importfüggősége nagyobb fokú, mint Magyarországé. - írja a Portfolio

A kormányfő február 27-én a parlamentben tartott felszólalásában a beszámolók szerint az alábbi okokkal magyarázta az Európai Unióban messze legmagasabb magyarországi inflációt, miután beszédében megismételte a kormánykommunikáció egyik fő aktuális üzenetének számító állítást, miszerint az infláció okai nem Magyarországon vannak, hanem a brüsszeli szankciók okozták.

A magyar miniszterelnök állítása szerint a hazai infláció azért magasabb, mint Nyugaton, mert azzal is számolnunk kell, hogy minél magasabb egy országban az ipari termelés, annál több energiára van szükség, annál magasabb inflációt okoznak a megugró energiaárak. Az olyan országot, amelynek nincs olaja, nincs földgáza, és az energia nagy részét importálnia kell, különösen megkínozza az infláció, és Magyarország ilyen ország. Magas az ipari termelésünk, nincs saját energiaforrásunk, ezért nálunk az átlagosnál is nagyobb inflációhoz vezetnek a szankciós energiaárak, és a letörésük is több időt vesz igénybe.

A szankciók lehetséges szerepét illetően már számos szakértői reakció látott napvilágot, inkább egyéb okoknak tulajdonítva az európai infláció általános meglódulását, ezért cikkünkben azokat a tényezőket vizsgáljuk meg, amelyek a kormányfő megnyilatkozása alapján ahhoz vezethettek, hogy Magyarország az áremelkedés ütemét tekintve stabilan tartja Európa-rekorder pozícióját.

Iparosodottság

A magyar gazdaság iparosodottságát, ipari termelésének viszonylagos méretét egyik legjobban kifejező mutató a szektor bruttó hazai termékhez (GDP) való hozzájárulását (hozzáadott értékét), annak előállításában betöltött részarányát jelzi százalékos formában. Az ipari szektor súlya a GDP-ben az Eurostat 2020-es adatai szerint Magyarországon 28,9 százalék volt (az építőipart is beleszámítva), meghaladva az Európai Unió 25,1 százalékos átlagát. Ezzel Magyarország a 8. a 27 tagú Unióban, vagyis 7 tagországban is magasabb az ipar hozzájárulása a GDP-hez, mint nálunk.

Forrás: Eurostat

A Világbank 2021-re vonatkozó adatai által rajzolt kép némileg eltér az előbbiektől, amiben az egy év alatt történ változásokon túl vélhetően módszertani okok is szerepet játszanak. E szerint a magyar ipari szektor hozzáadott értéke 24,3 százalék volt a GDP-hez viszonyítva 2021-ben. Ez a statisztika is azt mutatja, hogy a magyar érték nagyobb, mint a 22,8 százalékos uniós átlag, ugyanakkor e kimutatás szerint az ipar súlya 10 másik tagállamban is jelentősebb, mint nálunk.

Energiaintenzitás

Önmagában az ipar GDP-hez való hozzájárulásának mértéke azonban csak iránymutató lehet azt illetően, hogy egy ország gazdasága mennyire számít energiaigényesnek másokhoz képest, már csak azért is, mert az ipari ágazatok energiaigénye is jelentős szórást mutat. Ennek pontos megállapításához elengedhetetlen az úgynevezett energiaintenzitás alapján is megvizsgálni a helyzetet, amely mutató a bruttó belföldi energiafelhasználás és a bruttó hazai termék hányadosa, vagyis lényegében azt jelzi, hogy egységnyi GDP előállításához mennyi energiát kell felhasználni az adott országban.

A magyar gazdaság energiaintenzitása az Európai Unión belül a legmagasabbak között van, mindössze 4 ország vonatkozó mutatója nagyobb, míg Lengyelország esetében a magyarhoz hasonló az érték. Az Eurostat 2020-as statisztikája ugyanakkor erősen árnyalja azt a sugalmazást is, miszerint a magas energiaigény/energiaintenzitás és a magas iparosodottság között közvetlen összefüggés lenne:

A 27 tagú EU-ban ugyanis a legnagyobb energiaintenzitású gazdasággal Bulgária rendelkezett 2020-ban, Máltát és Észtországot megelőzve, ugyanakkor Bulgária az ipari szektor GDP-hez való hozzájárulásának mértékét tekintve mindössze 13. az EU-ban, Málta a 25., Észtország pedig a 12. A legkisebb energiaintenzitással pedig az az ország rendelkezett 2020-ban, amelyben az ipar hozzájárulása messze a legnagyobb az EU-ban, Írország. A Magyarországot az ipari szektor súlya szempontjából megelőző országok közül csak Csehország és Lengyelország gazdaságának energiaintenzitása nem kisebb jelentősen a magyarénál, míg tehát a többi, nálunk arányaiban nagyobb ipari szektorral bíró ország gazdaságának energiaintenzitása kisebb.

Az elmúlt években Unió-szerte az energiaintenzitás csökkenése volt megfigyelhető, ami a fentieknek megfelelően részben a gazdaság szerkezetének átalakulásával – ezen belül az ipar részarányának mérséklődésével –, részben a hatékonyság növelésével, illetve olyan tényezőkkel függ össze, mint például az enyhébb telek miatt visszaeső fűtési igény. 2000 és 2019 között az energiaintenzitás 34 százalékkal csökkent Magyarországon, de még így is közel duplája az uniós átlagnak, amely ugyanezen idő alatt jóval alacsonyabb szintről 28 százalékkal mérséklődött.

Forrás: KSH

Bár a magyar energiaintenzitás az EU-átlagnál gyorsabban csökken, az elmúlt évtizedben több országnak is sikerült előznie, így,míg 2010-ben még 7 tagállam energiaintenzitása volt nagyobb hazánkénál, 2020-ban már csak 4 ország állt előttünk.

Forrás: Eurostat

Az energiaintenzitás részben az adott ország energiahatékonyságára, illetve az e téren elért fejlődésre reflektál, hiszen minél kisebb az értéke, annál kevesebb energia felhasználásával lehetséges egységnyi GDP előállítása. Ezért a gazdaság energiaintenzitásának csökkentése és az energiahatékonyság növelése általában kiemelt versenyképességi kérdés a kormányok számára. Mindebből viszont az is következik, hogy azon országok esetében, ahol viszonylag magas, lassan csökkenő energiaintenzitást látunk, a háttérben az energiahatékonyság javításának elhanyagolása, illetve a beruházások elégtelen volta is feltételezhető.

Ezzel együtt az energiaintenzitás nemzetgazdasági szinten csak korlátozottan alkalmas az energiahatékonyság jellemzésére – amint erre a KSH is felhívja a figyelmet. A gazdaság belső szerkezete, illetve az ország földrajzi adottságai jelentősen befolyásolhatják a mutató alakulását. Energiaigényes ágazatok (például kohászat, vegyipar) jelenléte vagy a magasabb földrajzi szélességeken való fekvés (hidegebb klíma miatti nagyobb fűtési célú energiaigény) akkor is a mutató növekedését okozzák, ha egyébként az energiahasznosítás a legkorszerűbb technológiákkal történik.

Egy pillantást az egy főre eső végső energiafogyasztásra is érdemes vetni. Ezen mutató tekintetében Magyarország mindössze a 19. volt az EU-ban 2020-ban, az egy főre eső energiafogyasztásunk pedig még az uniós átlagot sem érte el.

Forrás: Eurostat

Energiaimport

A magyarországi infláció EU-s összevetésben kiemelkedő voltát a miniszterelnök részben a magas energiabehozatali szükséglettel indokolta. A hazai energiaellátásnak 2020-ban 56,6 százalékát fedezte import, amely az Unióban egyáltalán nem számít különlegesen magas értéknek, sőt, az uniós átlagot sem éri el, amivel Magyarország a középmezőnyben foglal helyet a listán. Hogy a magas energiafüggőségből mennyire nem következik magas infláció, azt jelzi, hogy a legnagyobb energiaimport-arányú tagállamok – Málta, Ciprus, Luxemburg – egyben a legalacsonyabb inflációval büszkélkedő országcsoport közvetlen élmezőnyének is tagjai. A messze legalacsonyabb importfüggőségű Észtország viszont az inflációs toplista élmezőnyében foglal helyet.

Forrás: Eurostat

Az importfüggőség kérdésével összefüggésben túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarország dúskálna a saját fosszilis energiaforrásokban, azonban e tény és azon állítás közé 2023-ban már nem tehető egyenlőségjel, hogy „nincs saját energiaforrásunk”. A nemzetközi trend az, hogy nem csak a jövő, de már a jelen is egyre inkább a megújuló energiaforrások terjedéséről, állam általi támogatásáról szól, ami elengedhetetlen ahhoz, az egyébként a magyar kormány által az elsők között törvénybe ültetett globális klímavédelmi cél eléréséhez, miszerint 2050-re karbonsemlegessé kell tenni a gazdaságot. Míg azonban az elmúlt években Magyarország a naperőművek terjedése területén nemzetközi szinten is figyelemreméltó, az energiaimport-igényt csökkentő eredményeket ért el, a geotermia, a szélenergia, valamint a bioenergia területén messze nem aknázta ki lehetőségeit, ami legalább ennyire igaz az energiahatékonyságra is – ezzel egyben az ország energiafüggőségének nagyobb mértékű csökkentését is elmulasztva.

Összességében megállapítható, hogy az energiastatisztikai adatok nem látszanak igazolni azt az állítást, miszerint a jelentős magyar inflációs többlet az ország magas iparosodottságából, a nagy energiaigényű gazdaság(politiká)ból, valamint a szükségszerűen nagy energiaimport-függőségből következne. Az európai szinten elsősorban a földgázpiacról – nem utolsósorban a gázszállítások Moszkva általi, 2021 óta folytatódó visszafogása miatt – kiindult inflációt Magyarországon valóban belső okok erősítették fel és emelték az EU legmagasabb szintjére, ezek az okok azonban sokkal inkább az elmúlt időszak egyéb gazdaságpolitikai döntéseiben keresendők. (Portfolio )