Az Orbán-kormány jövője nagyban függ az orosz-ukrán háború alakulásától, no és természetesen attól, mennyire gondolja komolyan az Európai Bizottság és az Európai Parlament azokat az irányelveket, melyeket az idén alkotott meg Magyarország rövid pórázon tartása érdekében. - írja a Szegedi Kattintós

Maga Orbán Viktor is úgy értékelte az idei esztendőt, hogy a legnehezebb volt 2010-es hatalomra kerülése óta. Lényegében ez az egyetlen állítása, amivel egyet lehet érteni mostanában, ugyanis a miniszterelnök a korábbi csúsztatások után egyre gyakrabban beszél mellé, és sok esetben még a tények szándékos elferdítése sem áll távol tőle. Ez a tendencia jelzi, hogy a csúf valóságot mindenképpen ki kell dekorálni ahhoz, hogy a NER továbbra is a legyőzhetetlenség szerepében tetszelegjen.

A legtorzabb retorikai fordulat az orosz-ukrán háború kapcsán hagyta el Orbán Viktor száját. Ő ugyanis minduntalan azt válaszolja az állásfoglalását firtató kérdésekre, hogy a magyar kormány Magyarország oldalán áll. Jól hangzó, ám teljesen értelmezhetetlen kijelentés, hiszen nem állunk háborúban senkivel, és természetesen minden kormány a saját érdekeit védi a konfliktusokban. Ez a fordulat igazából kibúvó az alól, hogy kimondja: az Orbán-kormány inkább Oroszország felé húz, mint a megtámadott ukránok felé.

Hogy pontosan mit remél Orbán Viktor egy esetleges orosz győzelemtől, még a kormánya tagjai sem tudják pontosan, de az biztos, hogy minél jobban eszkalálódik a konfliktus, annál nyilvánvalóbb, hogy a magyar miniszterelnök az egyik utolsó politikai vezető, aki nem hajlandó nyíltan és egyértelműen elítélni az agressziót. Megdöbbentő szembesülni azzal, hogy 40 év szovjet megszállás sem volt elég ahhoz, hogy az orosz expanziós törekvéseket ne vesse el egyértelműen egy rendszerváltás utáni magyar kormány.

Amennyiben ugyanis Putyin győztesként kerül ki a konfliktusból, az a világ autokratái számára is pozitív üzenet lesz, így Orbán is igazolva látja majd különutas politikáját.

Orbán már nem pávatáncot jár, hanem határozottan támogatja azt az autoriter rendszert, amely félrevezeti saját polgárait, ledarálja politikai ellenfeleit, és az utóbbi hónapokban háborús bűnöket követ el egy szomszédos ország területén. Ami igazán megdöbbentő abban, ami Orbán és Putyin között történik, hogy a magyar közvélemény jelentős része teljesen megengedhetőnek tartja, ha egy nagyhatalom mondvacsinált indokkal rátámad egy szomszédos országra. A legfőbb érv ráadásul az, hogy az Egyesült Államok is ezt csinálja.

Hogy miért fontos mindez az Orbán-kormány jövőjét illetően? Bármilyen hihetetlenül hangzik, de most sokkal fontosabb Magyarország szempontjából, az hogy megállítja-e Ukrajna Oroszország terjeszkedését, minthogy miként alakulnak belpolitikai folyamatok. Amennyiben ugyanis Putyin győztesként kerül ki a konfliktusból, az a világ autokratái számára is pozitív üzenet lesz, így Orbán is igazolva látja majd különutas politikáját.

Ha azonban Putyinnak megszégyenülten ki kell vonulnia a megszállt területekről, az Orbán renoméjának sem tesz jót, így tovább gyengülhet a nemzetközi színtéren épp úgy, mint idehaza. Ügyes kommunikációval minden gazdasági problémát rákent eddig az Európai Unióra és az ellenzékre, de ha nem fürdőzhet Putyin dicsőségében, az még inkább alááshatja a tekintélyét. Orbán nyugatról már csak pénzt remél, keletről viszont politikai előretörést, de ha egyik sem jön be, komoly bajba kerülhet. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja:"Azért van két kezed, hogy kétfelé tartsd a tenyered, de ez még nem jelenti azt, hogy lesz is mit markolnod.” (Szegedi Kattintós)