Az Utolsó vacsora freskón 1495 és 1498 között dolgozó Leonardo da Vincinek egyedül Krisztus és az őt eláruló Júdás arcának ábrázolása okozott gondot, mert előbbi megfestésére képtelennek érezte magát, utóbbihoz pedig nem talált modellt – dr. Töpler László székesfehérvári ügyvéd, pictor doctus („tanult festő”) évekkel ezelőtt olvasta ezt Giorgio Vasari A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című munkájában.

Tanulmány da Vinci jegyzetfüzetéből a freskóhoz

Ez azonban csak afféle korabeli „urbánus legenda” lehetett, ugyanis Velencében, a Gallerie dell' Accademián őriznek egy, a szakirodalomban 1493–94-re datált vázlatot, amely azt bizonyítja, hogy a mester már ekkor tudta, milyen lesz majd a freskón Krisztus és Júdás.

Meghökkentő elmélet

Dan Brown 2003-ban megjelent regénye, a Da Vinci-kód Fülöp evangéliumából (is) vett ihletet. A katolikus egyház által elítélt könyv központi témája annak az elméletnek a boncolgatása, amely szerint Jézus Krisztusnak volt felesége Mária Magdaléna személyében, aki a Megváltó megfeszítése és feltámadása után francia földre menekült és ott életet adott közös leánygyermeküknek. Jézus leszármazottait az 1090-ben megalapított titokzatos Sion-rend évszázadok óta védelmezi, olyan híres történelmi alakok segítségével, mint Leonardo da Vinci, Isaac Newton, Botticelli és Victor Hugo. De ők nem vitték magukkal a titkot a sírba, hanem különböző utalások – úgynevezett kódok – formájában elrejtették azt műveikben, mint például da Vinci az Utolsó vacsora című alkotásában.

– A milánói Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában (ebédlőjében) ma is látható Utolsó vacsorához készített vázlat által bepillantást nyerhetünk egy hosszú alkotási folyamat vélhetőleg korai stádiumába – osztja meg gondolatait lapunkkal dr. Töpler László. – Nem kevesebbet láthatunk rajta, mint azt, hogy Leonardo, mint a híres bibliai jelenetnél képzeletben jelen lévő krónikás, személyes élményként kísérli meg elmesélni, hogyan, milyen jellemű személyiségek között történt mindez. A vázlat alsó sávjában, a majdani kompozíció baljára szánt négy alak közül balra az első maga Leonardo. Szemlélődve hátradől, bal kezében tollat, jobbjában pergamentekercset tart.

Dr. Töpler László egyik „festménykísérlete” da Vinci tanulmánya alapján

Ez az Utolsó vacsora-vázlat egyáltalán nem mint étkezést jeleníti meg a vacsorát. Az asztalon csupán egy tányér van, azon egy kenyér, amelyet éppen Krisztus tör meg, s az első falatot mint ostyát az asztal túloldalán egyedül ülő, vele szemben (tehát félreérthetetlen ellenzékben) ábrázolt Júdás szájába adja. Az asztal jobb szélén, Máté előtt látunk még egy szákban lévő halat, melynek szájából próbál kivenni valamit az evangélista (kinek neve tükörírással alakjánál olvasható az áthúzott Simon név alatt). Tudjuk a Bibliából: ez a valami a templomnak „értem és érted” fizetendő pénz, a sztatér.

– Feltűnő, hogy a vázlaton nincs semmilyen kehely, tehát maga a kehelynek képzelt Grál sem – hívja fel a figyelmet az újabb eltérésre dr. Töpler László. – Krisztus balján valaki az asztalra borul, vélhetően sír. Azt gondolhatnánk, Fülöp az, de nem. Az ő neve tükörírással a vázlaton Leonardótól jobbra, a harmadik személy fölött szerepel. Mielőtt ebben a Dan Brown-féle Da Vincikódban hívők (lásd keretes írásunkat) újabb bizonyítékot látnának Mária Magdolna kiemelkedő szerepére, fontos tudni, nincs az asztalra boruló személy fölé írva semmi, s nem ő az egyetlen, aki névtelen. A vázlat a rajta látható személyes „hangvételű”, nem szóbeli közlések miatt annyira érdekes, hogy ennek alapján 2013 decembere óta többször tettem kísérletet az „utolsó vacsora” megfestésére. Ám eddig csak újabb és újabb vázlatig jutottam.

szabadfold.hu (Címlap: Leonardo da Vinci eredeti freskója a milánói Santa Maria delle Grazie-kolostorból: Utolsó vacsora (1498))