A Vox cikke a magyar-szerb határon indul, júniusban, amikor ott járt Beauchamp két afgán fiúval, Hashmattal és Faizzal beszélt, akik egy koszos sátorban éltek a határkerítéstől nem messze. Rövid határlátogatása nem múlt el anélkül, hogy ne találkozott volna a magyar rendőrséggel, egy határvadász azt üvöltötte felé, hagyja abba a kerítés fotózását.

Az újságíró elcsodálkozott azon, hogy fotózási engedélyt kértek tőle, azt írja, európai demokráciákban ez nem követelmény, ő úgy tudta, a sajtó Magyarországon is alkotmányos védelem alatt áll. Magyar segítője elmondta az újságírónak, kellett volna engedélyt kérniük, de ezt jó eséllyel megtagadják tőlük vagy válaszra sem méltatják a kérvényt.

Abbahagytuk a beszélgetést és visszaszálltunk a kocsiba. A rendőrautó hosszan követett minket. Így mennek itt a dolgok, egy tízmilliós, szárazfölddel sem rendelkező országban, Ausztria, Ukrajna és Románia között.

Amikor a kampány idején Magyarországon volt az újságíró, Budapest majd belefulladt a választási plakátokba, mintha „kétségbeesetten próbálnának meggyőzni mindenkit, a magyar demokrácia él és virul.” Azonban Beauchamp szerint a modern Magyarország igazi arca nem a csillogó Budapest, hanem a szögesdrót a határon, az, hogy a fiatal menekülteket hagyja a földön aludni, illetve az, hogy a határőr újságírókat vegzál.

Ez az autoriter magyar állam valódi arca, Magyarország egy önkényuralmi rezsimmé vált nyolc év alatt.

Beauchamp a menekültkérdés után sorra veszi, mi történt a civilekkel, hogyan hajtotta Orbán uralma a sajtót és silányította azt propagandagépezetté, hogyan alakult át az Országgyűlés a kormány kiszolgálójává. Szól a hatalmas méreteket öltött korrupcióról és Mészáros Lőrincről is.

„Hívjuk ezt puha fasizmusnak” – írja a cikk szerzője. Ugyanis szerinte ez egy olyan politikai rendszer, ahol leuralták a társadalom összes szegletét szinte, ahol hatalom van, ott magukhoz ragadták az irányítást – mindezt „kemény” intézkedések nélkül.

A szerző szól a közelgő EP-választásról, Európa megosztottságáról, a populisták erősödéséről és Steve Bannon térségbeli megjelenéséről is, aki Orbánt az egyik legjelentősebb figurának nevezte nemrég. „Amerikának résen kell lennie” – írja Beauchamp.

Hosszú, de végtelenül izgalmas írását a szerző azzal zárja, hogy ha ez a fajta fasizmus terjedni kezd, szükség lesz egy mozgalomra, benne aktivisták új generációjával, akik képesek lesznek felvenni a küzdelmet Orbánnal és társaival. (hvg.hu)