Pontosan még a pártcsalád általunk megkérdezett európai parlamenti képviselői sem tudják, de abban biztosak, hogy határkő volt ez az alkalom.

Erre utal, hogy a néppárti vezetők a nyilvánosság előtt példátlanul keményen bírálták a magyar kormány politikáját.

Igaz, a megbeszélés óta Orbán Viktor pont az ellenkezőjét teszi mindannak, amit kértek tőle.

Könnyen lehet, hogy a miniszterelnök csak saját közönségének fut még egy kört, mielőtt a hónapos határidő lejárta előtt megtenné, amit pártcsaládja elvár tőle.

Mert a tét most nagyobb, mint eddig bármikor.

Volt egy delegációs ülésünk a meghallgatás ügyében, nem mondom, hogy kellemes volt részt venni rajta.

Ám egyelőre maradunk a Néppártban, ez nagy megkönnyebbülés.

 Így summázta a 168 Órának az eseménnyel kapcsolatos élményét Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő, egyben precedensértékűnek nevezve a találkozót.

Szerinte a rivális képviselőcsoportok támadása is közrejátszott abban, hogy saját pártcsaládja ezúttal ilyen keményen reagált.

Már az esemény megjelölése is szokatlan volt, hiszen a néppárti elnökség közleményében azt írták: Orbán Viktort berendelték erre a meghallgatásra.

A Néppárt nem szokott berendelni kormányfőket.

Erre a részletre Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke hívta fel a figyelmet. Szerinte a közlemény példátlanul kemény stílusa is azt bizonyítja, hogy új helyzet állt elő a Néppárt és a Fidesz kapcsolatában.

Korábban a pártcsalád vezetése abból indult ki, hogy jobb, ha a nyilvánosság kizárásával, csak maguk között bírálják Orbán Viktort, akire így talán hatni tudnak, mint annak idején a halálbüntetés ügyében.

Most Manfred Weber frakcióvezető ultimátumszerű határidőt adott Orbánnak, Joseph Daul néppárti elnök pedig úgy fogalmazott: a politikai párbeszéd már nem elegendő.

Az elnökségi közlemény szerint a Fidesz Európa elleni támadásai elérték azt a szintet, amit a Néppárt már nem tud elviselni, a mélységesen félrevezető nemzeti konzultáció hangvétele elfogadhatatlan.

A dokumentum tűrhetetlennek minősíti, hogy alapvető szabadságjogokat korlátozzanak, mások mellett az oktatás szabadságát, az egyetemi autonómiát.

A civil szervezetek pedig nélkülözhetetlen részei mindegyik egészséges demokráciának.

A néppárti vezetők azt kérték a magyar kormánytól, függessze fel a felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatos határidőket és haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az Egyesült Államokkal a CEU-ról.

Orbán egy hónapot kapott arra, hogy hozza összhangba a törvényt az uniós joggal, ami egészen más, mint az Európai Bizottság által adott egy hónapos válaszadási határidő.

A jogi választ ugyanis viszontválasz, majd hosszas huzavona, esetleg bírósági eljárás követheti, tehát a megoldásig sokszorosan leketyegne a határidő, amikor a Közép-európai Egyetemnek felvételt kell hirdetnie a 2018–19-es tanévre.

A CEU-nak el kellene költöznie Magyarországról, ha nem akarja lehúzni a rolót.

Siegfried Muresan néppárti szóvivő a találkozó után bejelentette, hogy Orbán kész teljesíteni a Néppárt feltételeit.

Ő értett-e félre valamit, vagy a magyar miniszterelnök – nem tudjuk.

Azt viszont igen, hogy nagyjából a szóvivői nyilatkozattal egy időben tartott sajtótájékoztatóján Orbán kijelentette: semmilyen megállapodás nem született a Közép-európai Egyetem, vagy ahogyan ő említette, Soros György egyeteme ügyében.

Hozzátette, ez jogi kérdés.

És hogy ne legyen kétség, fittyet hány a pártcsalád vezetésének kérésére, időtartamot is említett: a bizottság és Magyarország erről tárgyalni fog a következő hónapokban. Vagyis ha a CEU-nak nagyon sietős, akkor máris pakolhat.

Manfred Weber frakcióvezető viszont mondott valami olyasmit, ami korábban nem hagyta el a száját.

Azt sem nagyon hallottuk még tőle, hogy elfogadhatatlannak nevezze egy tagszervezet kormányának döntését, mint most az akadémiai szabadság korlátozását.

De ezt kiegészítette: ha Orbán jól reagál, akkor csapatember, akivel lehet együttműködni. Ha nem, annak következményei lesznek. Azaz megfenyegette a magyar kormányfőt.

Hegedűs István szerint alighanem fordulat tanúi vagyunk.

Korábban általános volt a vélemény, hogy jobb, ha Orbán és pártja a frakcióban van, és nem kívülről erősíti az euroszkeptikusokat.

Ma azonban már nem biztos, hogy a Néppárt ugyanúgy bármit lenyel tőle, mint korábban.

Beszédes, hogy Orbán legutóbbi európai parlamenti felszólalása után pártcsaládjából senki sem tapsolt, csak a magyarok. Korábban a pártszolidaritás elemi szabálya volt a tenyerek akár kényszeredett összeütögetése, ha saját pártbeli szólalt meg. Orbán talán már nem is teljesen pártbeli.

Nehéz megmondani, hogy mekkora a támogatottsága azoknak a nemzeti képviselőcsoportoknak,

amelyek szeretnék a Fideszt kitessékelni a Néppártból, persze a liberálisok, a zöldek és részben a szocialisták támogatásával.

Így hárította el Schöpflin György a kérdésünket, biztos-e abban, hogy elmúlt a kizárás veszélye.

És hogy Orbán bírálói esetleg a pénzügyi támogatások befagyasztásával adhatnak nyomatékot rosszallásuknak– A magyar néppárti képviselő szerint erre jogilag nincs mód – legalábbis 2020-ig.

Majd kissé elbizonytalanodva hozzátette: a furfangos jogászok persze mindig ki tudnak találni valamit, ha nagyon akarnak.

Az Európa Társaság elnöke szerint a kohéziós és strukturális alapok visszatartása politikai irányváltással érne fel, de ma már ez sem kizárható.

És azt a „valamit” a jogászoknak talán nem is kell nagyon keresniük. Ha van politikai akarat, akkor lehet, hogy elég a jogrendszer hiányosságaira vagy a korrupció veszélyeire rámutatniuk.

Emmanuel Macron győzelme Franciaországban és Angela Merkel feltételezhető őszi győzelme Németországban akár már idén elegendő önbizalmat adhat az európai politikai centrumnak ahhoz, hogy az eddiginél keményebben lépjen fel a populizmus ellen.

Nemcsak otthon, de akár Magyarországon és Lengyelországban is.

Frank Engel: Nem tűrhetjük tovább

A Fidesz magatartása néhány Orbán-hívő képviselőn kívül már mindenkit undorít a Néppárt 214 tagú európai parlamenti frakció­­jában.

 Így vélekedik Frank Engel luxemburgi politikus, aki szerint kár új és új határidőket szabni a magyar kormánypártnak, hiszen egyiket sem tartja be.

Szerinte az uniós kifizetések megállítása lehet az egyetlen olyan lépés, ami magatartásának megváltoztatására kényszerítheti Orbán Viktort.

– Ön szerint fordulópont volt-e a Nép­­párt elnökségének találkozója a magyar miniszterelnökkel?

– Nyilvánvaló, hogy a párt vezetése most határozottabb volt, mint korábban. Ám tudjuk, hogy mit mondtak a megbeszélés után a néppártiak.

Azt, hogy a magyar kormány kész arra, hogy megváltoztassa a kifogásolt jogszabályokat.

És azt is hallottuk, hogy miként reagált Orbán Viktor: azonnal cáfolta, hogy bármi ilyesmi történt volna.

Azt fejtegette, hogy kormánya majd megvizsgálja a ki­­fogásokat, de szerinte ezek a törvényszövegek rendben vannak.

A magyar médiába pedig folyamatosan érkeznek a nemzeti konzultációs reklámok új és új hullámai. Az történt, amit borítékolni lehetett: Orbán eljön, mindenre rábólint, aztán hazamegy, és marad minden a régiben.

Semmin sem változtat, semmit sem fogad meg a Néppárt kérései közül.

– Ön szerint lesznek-e ennek következményei?

– Ezúttal már bizonyosan lesznek.

A mostani meghallgatás csak megállója volt egy utazásnak, de nem a végállomás.

Én magam képviselők egy csoportjával együtt arra készülök, hogy beterjesszem az Európai Unióról szóló szerződés hetedik cikke szerinti eljárást Magyarországgal szemben.

Napirenden fogjuk tartani a Fidesz néppárti tagságának ügyét is. A be nem tartott ígéretekkel ez az ügy már nem zárulhat le.

– Tudjuk, hogy ön szerint a Fideszt régen ki kellene zárni a Néppártból, ahol viszont Orbánnak akadnak csodálói is. Ám fogalmunk sincs arról, hogy mit gondol a frakció tagjainak többsége. Ön tudja?

– Néhány képviselő személyes véleményét leszámítva már a Néppártban is mindenkit undorít a Fidesz magatartása az Állítsuk meg Brüsszelt! kampány, a CEU elleni törvény és a civilek elleni fellépés miatt. Biztosíthatom, a döntő többség már felháborítónak tartja ezt a politikát.

Igaz, még sokan úgy vélekednek: hiába folytat Orbán utálatos politikát, a Néppártnak mégiscsak a Fidesz az egyetlen magyarországi tagszervezete, és fontos, hogy minden egyes tagországban legyen befolyásunk.

Ez az egyetlen oka annak, hogy a Néppárt eddig nem lépett fel határozottabban.

– Úgy érzi, hogy mostanában megváltozott valami?

– Szinte minden egyes, Magyarországról érkező hír erősíti azt a meggyőződést, hogy határozott fellépésre van szükség, már csak azért is, mert Magyarország nem az egyetlen problematikus tagország.

Jelentős kifogások merülnek fel Lengyelország, Románia vagy például Málta esetében.

Hogyan szólíthatjuk fel a szocialistákat, hogy lépjenek fel a korrupciós törvények enyhítése ellen például Romániában, ha képtelenek vagyunk hatékony fellépésre egy olyan néppárti kormány esetében, amely átlép minden egyes határvonalat–

Nem tudom önnek megmondani, hogy mikor és milyen lépés vezet majd eredményre, de jó néhány képviselőtársammal együtt eltökéltek vagyunk abban, hogy ezt a magatartást nem tűrjük tovább.

– Vannak, akik azt mondják: jobb, ha a Fidesz belül marad, mert ha kizárják, akkor elveszítik az esélyt, hogy befolyásolják a magyar kormánypárt magatartását.

– Ezen az érvelésen csak nevetni tudok.

Volt a Néppártnak bármikor is igazi hatása a Fideszre– Volt-e olyan eset, amikor a Fidesz betartott volna bármilyen ígéretet– Volt-e olyan, amikor valamilyen fontos ügyben a magyar kormány megfogadta volna a Néppárt indítványát– Nem volt.

Ez mondvacsinált okoskodás. Nem veszíthetjük el a befolyásunkat a Fideszre, mert sohasem volt.

– Vannak elemzők, akik szerint egyetlen módon lehet befolyást gyakorolni a magyar kormányra: pénzzel. Ha visszatartják azokat a támogatási összegeket, amelyek a Fidesz holdudvarán át szivárognak a választókhoz.

– Ez szerintem is evidens.

Annak az indítványnak, amelyet képviselőtársaimmal a jövő héten terjesztünk elő, tartalmaznia kell a strukturális alapok kifizetésének befagyasztásáról szóló javaslatot is.

Meggyőződésem: ez az egyetlen módja annak, hogy hassunk az Orbán-kormányra.

Évi ötmilliárd euróról van szó, ami a kormány által felhasználható források 15 százaléka. Orbánnak nagyon komoly gondjai támadnak, ha ez az összeg kiesik.

És arról se feledkezzünk el: magyar ügy azoknak a korrupciós vagy visszaélési eseteknek a fele, amelyekkel az uniós hatóságok foglalkoznak. Nem kevesebb, mint a fele!

Ez azt jelenti, hogy Magyarországon nagyon gyanús dolgok zajlanak.

168ora.hu