A dollár már ahhoz a szinthez közelít, ahol a november 8-i választás előtt tartózkodott, több nagy dollárkereszt is kulcsfontosságú szintek közelében van. A spekulánsok a partvonalra húzódtak, minden azon múlik, hogy Donald Trump mennyire tudja helyreállítani a befektetők megingott hitét.

Donald Trump tavaly novemberi megválasztása valóságos lavinát indított el a piacokon. A hirtelen felszínre törő befektetői optimizmus az amerikai kötvényhozamokat és a dollár árfolyamát is többéves csúcsra repítette, a részvénypiacok pedig gyakorlatilag hétről-hétre új történelmi csúcsra kapaszkodtak.

A reakció oka az volt, hogy a befektetők elkezdték beárazni Trump gazdaságpolitikai ígéreteinek (adócsökkentés, infrastrukturális beruházások) keresletélénkítő hatását, ami az amerikai növekedésnek, ezáltal pedig az inflációnak is löketet adhatott volna.

December közepére azonban kifulladt ez a nagy lendület, legalábbis ami a kötvényhozamok emelkedését, illetve a dollár erősödését illeti. Sőt, a dollár árfolyamában azóta egy teljes fordulatot láthattunk.

Forrás: portfolio.hu

A dollár index egy 6 elemű, súlyozott devizakosárral szemben mutatja a dollár erejének változását, a mutató fix bázisú, kiindulási alapja 1973 március. Az euró (58%), a jen (14%) és a font (12%) a három legnagyobb súlyú deviza, így a mutató elmozdulását is elsősorban a dollár velük szemben mutatott teljesítménye határozza meg.

A dollár index értéke az év eleji, másfél évtizedes csúcsáról már közel 4,5% esett, amiben több tényező is szerepet játszott.

Januárban - az utóbbi években megszokott gyakorlattól eltérően - az amerikai kormány több tagja nyíltan elkezdett beszélni a dollár árfolyamáról. Trump kijelentette, hogy a dollár szerinte túl erős, a kínaiak, a németek és a japánok pedig ezt kihasználva, saját devizájuk manipulálásával igazságtalan előnyre tesznek szert. A szóbeli intervenció szépen el is kezdte gyengíteni a dollárt. Közben az infláció az olajár stabilizálódásának köszönhetően a világon gyakorlatilag mindenhol, így az eurózónában is emelkedni kezdett.

Bár az Európai Központi Bank eszközvásárlási programja keretében még mindig gőzerővel pumpálja tele a piacot frissen teremtett pénzzel, az élénkülő infláció miatt egyre több piaci szereplő számít arra, hogy belátható időn belül az EKB is a monetáris szigorítás útjára léphet. Ez azt jelenti, hogy hiába tart már az amerikai jegybank kamatemelési ciklusa, a szigorodó euróövezeti monetáris politika lehetősége a várakozási csatornán keresztül közelebb hozta egymáshoz a két jegybank monetáris politikai pályáját, ami így - minden egyéb tényező változatlansága mellett - az erősebb euró, így tulajdonképp a gyengébb dollár irányába mutat (hiszen a dollár indexen belül az euró rendelkezik a legnagyobb súllyal). Legutóbb az adhatott még egy löketet a dollár gyengülésének, hogy Donald Trumpnak látványosan meggyűlt a baja egészségügyi reformjának elfogadtatásával az egyébként republikánus többségű törvényhozásban, ez pedig végül ahhoz vezetett, hogy kénytelen volt visszahátrálni. Ebben az esetben nem is magával a meghiúsult egészségügyi reformmal van baj, hanem azzal, hogy Trump párton belüli támogatottsága nem feltétel nélküli, ezért felmerül a veszélye annak, hogy nagyszabású adóreformját, illetve infrastrukturális fejlesztési tervét sem sikerül megvalósítania. Ez pedig baj, hiszen gyakorlatilag minden, amit tavaly novembert követően a piacokon láttunk, ennek volt köszönhető.

A befektetői bizalom megrendülése már az eddig makulátlan részvénypiaci teljesítményben is meglátszódott, amivel külön cikkben foglalkoztunk.

Euró

Az euró január eleji mélypontja óta nagyjából 5%-ot erősödött a dollárral szemben, amiben a már említett monetáris politikai tényező mellett a mérséklődő politikai kockázatok (holland, francia, német elnökválasztás) is szerepet játszhattak. Bár a fundamentumok szempontjából lenne még tér a további euróerősödésnek, technikai elemzés szempontjából viszont erős ellenállási szinthez érkezett a kurzus, ráadásul a 200 napos mozgóátlag is valamivel 1,09 alatt húzódik.

Forrás: portfolio.hu

Az euró-dollár határidős pozícionáltságának alakulását vizsgálva látszik, hogy az elmúlt hetekben az igazán nagy devizapiaci szereplők, a spekulatív tőke rengeteg határidős short (határidős eladási) pozíciót zárt, a nettó pozíció 2014 közepe óta nem volt ilyen közel a zéróhoz, azaz egyre kevesebben fogadnak a határidős piacon az euró gyengülésére. A short pozíciók zárása is hozzájárulhatott az euró elmúlt hetekben mutatott felértékelődéséhez. Határidős pozicionáltság A határidős, de úgy általánosságában véve az egész devizapiacon kereskedési motiváció alapján két fajta piaci szereplőt különböztetünk meg. Egyrészt vannak, akik mindennapi gazdasági tevékenységükből kifolyólag, illetve kockázatkezelés céljából kereskednek a piacon, ők azok, akik működésükből fakadó szükségleteiket elégítik ki a különböző tranzakciókkal. Ezzel szemben van egy másik csoport, akik az árfolyam jövőbeli mozgására spekulálva, profitszerzési céllal köt ügyleteket. A határidős piaci pozicionáltság vizsgálatakor ez utóbbi csoportba tartozó szereplők aggregált piaci pozíciójában bekövetkező változást, illetve ennek nettó értékét vizsgáljuk.

A nettó pozicionáltság a spekulatív célú határidős vételi (long) és eladási (short) pozíciók ellentétes előjelű összegéből adódik. Amikor egy deviza megítélése romlik a spekuláns szereplők körében, akkor a nettó pozicionáltság értéke csökken, majd negatív előjelűvé válik (többségbe kerülnek a short kontraktusok), ez pedig minden egyéb tényező változatlansága mellett az adott fizetőeszköz gyengülését segíti. A pozicionáltság változásának iránya tehát jó indikátor lehet az árfolyam jövője szempontjából, szélsőséges esetekben azonban könnyen kontraindikátorrá válhat, hiszen minél szélsőségesebb a nettó pozíció, annál "túlfeszítettebb" a határidős piac, annál kevesebb olyan szereplő van, aki potenciális új shortolóként megjelenhet, egy fundamentális hírre pedig könnyen elpattanhat az árfolyam felfelé, hiszen hirtelen mindenki igyekszik zárni a short pozícióját. Ugyanez igaz akkor is, ha a spekulatív szereplők túlzottan optimisták egy devizával kapcsolatban, vagyis a nettó pozíció szélsőségesen long, ekkor megnő egy negatív irányú korrekcióra a kockázat.

Jen

A japán jen is az euróhoz hasonló, látványos fordulatot produkált idén, a dollár-jen kurzus év eleje óta több mint 6,5%-kal került lejjebb. A jen egy fontos, 111,5 környékén húzódón támaszt is letört, ráadásul az 50 napos mozgóátlag felülről keresztezte a 100 napost, ami szintén a további jenerősödés irányába mutat. Technikai szempontból egyedül talán az szól a jen ellen, hogy a két hete tartó intenzív felértékelődés miatt az RSI momentumindikátor alapján a túladott tartomány közelében van a dollár-jen, ami önmagában intő jel lehet, hogy fennáll a veszélye némi korrekciónak.

Forrás: portfolio.hu

A pozícionáltságot nézve szembetűnő, hogy megállt az az intenzív átrendeződési tendencia, amit Trump megválasztása idézett elő. Novemberben hirtelen sokan elkezdték shortolni a jent, aminek hatására nagy tempóban gyengülni is kezdett, januárban viszont megállt ez a trend. Sőt, meg is fordult, ezzel együtt pedig a jen is erősödni kezdett.

Peso

Trump megválasztásának legnagyobb vesztese rövid távon egyértelműen a peso volt: a mexikói deviza gyakorlatilag azonnal több mint 10%-ot zuhant, majd tovább folytatta a gyengülést, újabb és újabb történelmi mélypontokra zuhanva a dollárral szemben.

Forrás: portfolio.hu

Ebben a dollár általános erősödése mellett az is szerepet játszott, hogy Trump többször is megfenyegette Mexikót, hogy importvámmal sújthatja az onnan érkező termékeket, egy ilyen kereskedelmi adok-kapok pedig nagyon érzékenyen érinthette volna az USA déli szomszédját. A nagy vita aztán (átmenetileg?) elcsendesült, a dollár általános gyengélkedése pedig a dollár-peso árfolyamában is megmutatkozott,

ami gyakorlatilag teljesen visszatért arra a szintre, ahol a választás előtt tartózkodott.

Technikai elemzési szempontból ugyanakkor egy fontos szint közelébe érkezett a kurzus, ugyanis ha hosszabb távon nézzük, akkor egy közel három éves, emelkedő trendvonal állhatja útját a további peso-erősödésnek. Novemberben egyre több spekulatív szereplő kezdte el shortolni a mexikói fizetőeszközt, ami így az árfolyamot is gyengítette, januárban azonban megfordult a piaci széljárás, március közepére pedig a nettó pozíciónáltság nulla közelébe emelkedett, vagyis elenyésző lett a mexikói deviza gyengülésére játszó pozíciók túlsúlya.

Összességében tehát a dollár tavaly év végi menetelését támogató fundamentális tényezők veszítettek erejükből, a befektetők kicsit kiábrándultak a nagy "Trump-sztoriból". A dollár ennek hatására gyengülni kezdett, mostanra pedig több nagy devizakereszt esetében is fontos technikai szintekhez érkezett. A fordulat a határidős pozícionáltság változásában is érzékelhető, a nagy piacmozgató erővel bíró, spekulatív szereplők jelentős része a partvonalra állt, valami újabb jelre várva.

portfolio.hu