A frissen országgyűlési képviselőjelöltekké váló személyeknél megkerülhetetlen a kérdés: Mi motiválta, hogy sikeres önkormányzati vezetőként a nagypolitikában is szerepet vállaljon?
 
Talán pontosan itt keresendő korunk egyik legnagyobb problémája, hogy van „nagy” politika, és ennek párjaként bizonyára van „kis” politika is… Hosszú évek óta szó sincs egymás mellé rendelt szereplőkről, szó sincs arról, hogy bizony minden fogaskerékre ugyanolyan szükség van egy rendszer működése során. 28 évvel a rendszerváltás után vegyük már észre, hogy egymásra utaltság van, egyik szint sem lehet eredményes a másik eredményessége nélkül…
Négy évenként „messiások” hirdetik az „örök élet” receptjét, majd újra és újra kiderül, hogy mégis halandó és gyarló az ember.
Nem az a feladatunk a helyi és az országos politikában, hogy uralkodjunk és eszköznek tekintsük az embereket. Nem ők vannak értünk, hanem pontosan fordítva kell, legyen!
Nekünk kell kezdeményezni, élen járni a munkában, példát, teljesítményt, hitelességet és utat mutatni, kitartani, felkarolni, hitet adni, jövőt építeni, képviselni…
A képviselet ma arról szól, hogy a pártakaratot képviselik és nyomják le – sokszor a fenyegetés válogatott eszköztárát használva – az emberek torkán. 1990-ben elődeink ugyanazt akarták, amit most mi is 2018-ban. Úgy képviselni, hogy az emberek önmagukat lássák bennünk, érezzék, hogy mi vagyunk értük.
Nem „jópofizásból” és érdekből kell végre a „nép között járni”, hanem azért, mert mindennap élő kapcsolatunk kell, legyen a valósággal. Kizárólag erre épülhet egy olyan képviselet, mely a valóságot és az embereket képviseli, és ennek érdekében esetenként akár szembe is megy az aktuális pártakarattal.
Eljött az idő, fel kell állni a fotelből. Hihetetlen mélyre jutott az ország, napi valóság, hogy saját nemzetére ront, saját vérét fenyegeti a magyar. Magyart magyar ellen hangolnak és használnak fel, szembeállítják egymással a falvainkat és városainkat, ki akarják sajátítani az egyházakat és a tisztességes keresztény embereket, folyamatos harc és rombolás van béke és építés helyett, a félelem nyomasztó légköre uralkodik, és mintha elfelejtettünk volna mosolyogni, elfelejtettük volna mi az, hogy „kezet nyújtani ököl helyett”…
Hernádszentandráson, az Abaúji és a Borsodi térségekben is látom, mi történik a magyar Vidékkel, mi történik a magyar Faluval. Képviselet nélkül maradt, zajlik a tudatos leépítés, elfeledett részeivé válunk az országnak, pedig óriási értékek és tartalékok vannak itt a jövő számára, meg kell találni újra a funkciójukat, élővé kell tenni ezen közösségeket, és be kell kapcsolni őket a gazdasági vérkeringésbe. Ez kell, legyen a jövő egyik kiemelt stratégiai célja.
Eljött az a pont, amikor úgy éreztem, van feladatom ebben a munkában az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva.

2006-ban, mindössze 26 évesen polgármester lett Hernádszentandráson, azóta harmadik ciklusát tölti településvezetőként, a nemzetközi díjakat bezsebelő BioSzentandrás program megálmodója, lelkes lokálpatrióta és civil, két gyermekes családapa és még csak közelít a 40. életévhez. Miből merít ennyi energiát? 

Azon az úton vagyok, melyen – úgy érzem – lennem kell. Körülvesz bennünket számtalan jó és rossz dolog. Döntés kérdése, hogy „félig teli” vagy „félig üres” számomra az a bizonyos pohár, döntés kérdése, hogy ugyanabban a világban a pozitív erők előtt nyitom ki magam, vagy hagyom, hogy rám telepedjenek a bénító negatív történések. Döntés kérdése, hogy alkotni akarunk, a semmittevést választjuk, vagy éppen rombolunk… Mindhárom életformának megvan a maga következménye, melyről mi magunk döntünk.
Én az alkotás ügyét választottam, és azt tapasztalom, a belefektetett energia sokszorosan árad vissza. Nem vagyunk egyformák, különböző szerepekben kell helyt állnunk, és így van ez jól. A sokszínűséget meg kell tanulnunk végre értéknek tekinteni, s ha jól kezeljük, szervesen kiegészítjük egymást.
Bármibe kezdtünk, mindig azt néztem, hogyan tovább. Bármilyen akadály vagy probléma jön szembe, mindig azt nézem, hogyan előre. Ez egy valódi hosszútávfutás, a célt egy percre sem téveszthetjük szem elől. Nem változik a világunk egyik pillanatról a másikra olyanná, amivé formálni szeretnénk, ehhez kitartás kell. A rossz döntéseink is hozzánk tartoznak, sok múlik azon, tanulunk-e belőlük, képesek vagyunk-e kijavítani, sőt erőt meríteni azokból is.
Ha a helyünkön vagyunk, és azt tesszük, ami valóban a dolgunk, az élet képes sokszorosan visszaadni mindazt, amit olykor elvesz.
Természetesen én is emberből vagyok, és szükség van arra a háttérre, amit a családom jelent, szükség van arra, hogy időnként tudatosan húzzam le a rolót néhány órára, vagy egy-két napra, és hagyjak időt a feltöltődésre.
Ilyenkor a ház körüli munka, egy jó főzés, vagy éppen egy társasjáték a gyerekekkel teljesen kikapcsol. Ha időm engedi, szívesen úszom, szaunázom, és néha összejárunk focizni is az ismerősökkel.

Mit ajánl a választópolgároknak az Abaúji és a Borsodi térségben? 

Valódi képviseletet! Sokan kopogtatnak most az emberek ajtaján, majd – ahogy megszokhattuk – közel 4 évig csendben lesznek, aztán jönnek megint… Sportot űznek ebből, de ne felejtsük el, most is mi választunk! Rajtunk múlik, hogy a múltat engedjük be, vagy a jövő előtt nyitunk ajtót!
Véget kell érjen, hogy ilyenkor ígérethalmazokat árasztanak Önökre, megy a szédítés, a tettek és a tisztességes kiállás pedig újra és újra hiányoznak. Hosszú évek óta a helyi közösség és a Vidék szolgálatában megedződve nem adtam teret a mellébeszélésnek. Ha probléma van, arra megoldás kell! Nem a stratégiagyártás és a kommunikáció egy képviselő, vagy egy kormányzás fő feladata, hanem a hatékony és szakszerű válaszok, a mindenki számára kézzel fogható és érezhető változások valósága.
Be kell ruházni a Vidékbe, rendbe kell tennünk az úthálózatot, a cigányság helyzetére – értve és ismerve az ő problémáikat – valódi válaszok kellenek, a romokban lévő egészségügynek újra az Embert és az Életet kell szolgálnia, a Természet tiszteletére és szeretetére kell nevelnünk önmagunkat és a jövő generációját, kiemelt kérdésként tekintve az állatvédelem ügyére.
Az igazi munka április 9-től kezdődik, s olyan képviselőre van szüksége a térségünknek is, aki képes arra, hogy a jövő szolgálja, képes arra, hogy egyformán képviselje a különböző világlátású és élethelyzetű embereket, akinek a munkáját nem a szavak, hanem a tettek minősítik, aki munkaideje nagy részét nem a szalagok átvágásával, hanem a valódi cselekvéssel tölti, akinek igazán fontos az Abaúji és a Borsodi térség, és értékként tekint a falvakra és a városokra egyaránt.
Ezt a hozzáállást tudom ígérni térségünknek, melyre garancia az értékrendem, a mögöttem hagyott évek munkája, a vidékben való hit, melyben számomra nem léteznek alkuk. A képviselet kölcsönös bizalmon alapul, és az egyik legerősebb szövetség kell, legyen.

Az LMP színeiben indul a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 4-es választókerületben, ám a Lehet Más a Politikával szövetséges Új Kezdet Párt választmányi elnöke. Milyen politikai tervei és ambíciói vannak? 

Az Új Kezdet Párt azért jött létre, mert úgy éreztük, alternatívát kell állítani, ugyanis a politika és az ember között megszakadt a kapcsolat, mintha más nyelvet beszélnének, sokszor nem is értve egymást. Gémesi György – Gödöllő polgármesterének, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnökének – vezetésével létrejött pártot kipróbált, a terepen, önkormányzatokban, szakmai és civil életben bizonyított, tapasztalt és hiteles emberek alkotják.
Most, az LMP-vel választási szövetségben indulunk, mely párt szintén szeretne kilépni az elmúlt 28 év árnyékából, és új típusú, fenntartható válaszokat képviselni a jövő Magyarországa számára.
A jelenlegi pártok többségének semmilyen kapcsolata nincs már a valósággal, beleragadtak a jobboldali és baloldali „dobozaikba”, nincsenek ügyek mentén történő együttműködések, nincsenek megkérdőjelezhetetlen szakmai alapok, nincsenek válaszok korunk kihívásaira, és amit nekünk, a kisebb településekről érkezőknek legfájdalmasabb látni, hogy eltűnt a politikából a vidék képviselete.
Emlékezzünk csak, a Fidesz a vidék, a kistelepülések hátán kapaszkodott fel, és most ezt a nagy közösséget árulta és árulja el nap, mint nap csúfosan.
Az Új Kezdet egy új politikai stílus megteremtésében érdekelt, egy olyan világ képviselőjeként, ahol újra az Ember lesz a legfontosabb, ahol nem félünk a valóságtól, mert ismerjük azt, ahol a teljesítmény és a hitelesség határozza meg a mindennapokat, ahol becsülete van a jó szónak és az alkotásnak, szemben a 2018-ban divatos megbélyegzéssel, ellehetetlenítés és rombolás eszköztárával, ahol Magyarország minden erőforrását újra értéknek tekintjük.
Ennek a munkának kívánok tevékeny részese lenni, ahol a teljesítmény a hívó szó, ahol nem elvtársak, hanem ügyek és értékek mentén elkötelezett partnerek vannak, ahol nincsenek kiváltságok és előjogok, ahol nem funkciókban, hanem feladatokban gondolkodunk, ahol hidakat építünk végre falak helyett.

A dán nagykövet asszonnyal

Mit gondol arról, hogy egy újabb Fideszes kormányzás alatt mit tud tenni a körzetért, milyen lehetőségekkel számol?

Arra készülünk, hogy kormányváltás lesz, mely egyben utat nyit egy valódi rendszerváltás irányába. Ez nem megy magától, ehhez mindenkire, és mindenki hitére szükség van április 8-án!
Tudatosítani kell magunkban, hogy lehetőségeinket nem kizárólag a körülmények szabják meg. Az beszél erről sokat, aki kifogásokat keres, miért nem látja el megfelelően a munkáját. Nyilván könnyebb egy támogató közegben dolgozni, mint akadályok közepette.
Mi kistelepüléseken edződve megtanultuk, hogy nincs lehetetlen helyzet. A hátrányos státuszból is előnyt kell kovácsolni, ennek kell alárendelni mindent.
Bárhogy is alakul a választás végkimenetele, kötelességünk kiépíteni azon széles körű együttműködéseket, melyekben a szakmaiságot nem írhatják felül politikai szempontok, és kötelességünk létrehozni azon szövetségi rendszereket a térség érdekében, melyek túlmutatnak választási ciklusokon, és a párthovatartozásokon. Egy olyan országot, olyan Abaújt és Borsodot szeretnék, ahol nem a politika határozza meg az életünket, ahol hagyjuk a szakmát érvényesülni és kiteljesedni, ahol látjuk a jövőnket, ahol azt érezhetjük, hogy végre rólunk szólnak a mindennapok…

Helyzetértékelés:  Lát arra esélyt, hogy olyan ellenzéki együttműködés valósuljon meg a választókerületében, mint korábban Hódmezővásárhelyen?

Ha a realitásokat nézzük, akkor nem. Noha számos körzetben az utolsó pillanatig létrejöhet a koordináció, az elmúlt években keletkezett törésvonalak, és vélt vagy valós sérelmek nagymértékben bénítják az együttműködés ügyét.
Nem lenne szabad elfelejteni, hogy a választás a Jövőnkről és az Emberekről szól, nincs helye felelőtlen színjátéknak, az ellenzéki oldalon való sárdobálásnak, minősítgetésnek, és az előre megírt forgatókönyveknek. Az LMP – Új Kezdet szövetség hitet tett amellett, hogy valóban új stílust és új korszakot kíván képviselni és felépíteni a közéletben.
Jelenleg túl sok a kommunikációs blöff, túl sok a rendszerben az egyéni és pártérdek még mindig, túl sok a presztízskérdés, nem látszik elég érettnek a politika arra, hogy a legalkalmasabb és legintegratívabb jelölt mellett álljon ki hovatartozástól függetlenül.
Azt tapasztalom, hogy térségi szinten sokkal könnyebb érdemi ügyekről tárgyalni, sokkal hatékonyabb egyeztetéseket lehet folytatni, sokkal kevésbé terheli mindezeket a pártpolitika. Ez talán ad reményt a jövő szempontjából, hogy vezet végre út egymáshoz.

Mi lenne az első dolog, amit megtenne a Parlamentben az első munkanapján?

Felidézném magamban nagyapám gondolatait…

Az országgyűlési képviselő-jelöltek ma 17 órától vitáznak, az MSZP-P-t Gúr Nándor, az Új Kezdet/LMP-t Üveges Gábor, a Jobbikot Egyed Zsolt képviseli. A FIDESZ-KDNP országgyűlési képviselő-jelöltje, Demeter Zoltán, hasonlóan párttársaihoz, elzárkózott a vita elől. Több csatornán keresték a vita szervezői de a megkeresésekre ezidáig nem reagált.

Az élő országgyűlési képviselő-jelölti vitát lapunk olvasói is követhetik majd.

/p>