– Mindaz, ami ma a magyar hadseregben történik, már legalább „fele részben a NATO is” – mondták a Népszavának katonai források, utalva arra, hogy a magyar hadigépezet a NATO integrált része. A „keleti nyitás” délibábját kergető politikai vezetéssel szemben tehát a magyar hadvezetés nagyon is atlantista, a tisztikar zöme NATO képzéseken vett részt és evidenciaként kezeli, hogy Magyarország a szövetség tagja.

A magyar haderő mérete, képessége össze sem hasonlítható a lengyel, a román, vagy a jelenleg súlyos háborúban álló ukrán haderő méretével, leginkább Szlovákiával, Horvátországgal, Szerbiával lehet egy csoportba sorolni. (Tankból például itthon – tavalyi nemzetközi adatok alapján – 48 darab van, míg Horvátországban 75, Szlovéniában 14, Szlovákiában 30, Szerbiában 214, Romániában pedig 377). Innen nézve meglepő Orbán Viktor miniszterelnök azon kijelentése, miszerint fontosnak tartja a NATO-t, de nem gondolja, hogy Magyarország katonai biztonságát a szövetségre lehet alapozni. A kormányfő azt is hozzátette: a mostani haderőfejlesztés célja, hogy bármilyen irányból érkező katonai támadást el tudjon hárítani a honvédség a NATO segítsége nélkül.

Bár Szijjártó Péter már februárban azt mondta, amit ma megismételt, hogy a Magyar Honvédség elég az ország biztonságának a garantálásához, túl azon, hogy Magyarország földrajzi adottságai miatt – nagyrészt védhetetlen síkság – erre a jelenleginél lényegesen nagyobb magyar haderő sem lenne képes, a miniszterelnöki megszólalás valójában a NATO-elvárások lebutítása a saját hívei számára. A krími orosz támadás után ugyanis előtérbe került a szövetségen belül a területvédelmi elv, azaz, hogy a szövetség tagjai ideig-óráig önállóan is ellent tudjanak állni egy külső (értsd: orosz) támadásnak, amíg a térségbe telepítendő NATO gyorsreagálású erők a helyszínre érkeznek, ami jellemzően néhány napot jelent.

A NATO helyzetértékelése pedig teljesen világos abban, hogy merre kell figyelni. A térség, így Magyarország békéjét a szövetség szerint két veszély fenyegetheti: az egyik "kelet" felől, vagyis az orosz birodalmi szándékok erősödése miatt, a másik – nem teljesen függetlenül az oroszoktól – az Észak-Balkán destabilizációja. Ez az értékelés visszaköszönt a 2020-ban elfogadott Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájában is, miszerint "hazánkat az Európa déli és keleti szomszédságából érkező biztonsági kihívások egyaránt érintik". A stratégia ugyan Oroszországot nem nevesítette veszélyként, de annyit írt róla, hogy az EU és a NATO, illetve Oroszország viszonyában "komoly feszültség állt be".

A tavaly decemberben elfogadott Nemzeti Katonai Stratégia (NKS) sem nevesíti, hogy a magyar honvédség milyen országok részéről számíthat "kihívásra", ugyanakkor az eredetileg 2026-ig tervezett Zrínyi haderőfejlesztési program (amely időközben 2030-ra kitolódott) is lényegében Oroszország 2014-es krími hódítására született válasz. A krími orosz hódítás és annak tanulságai nyomán ugyanis a NATO 2014-es csúcsértekezletén megegyezés született, hogy erőteljesen növelni kell a keleti térség országainak szárazföldi védelmi képességeit. Ennek nyomán a térség országai, elsősorban Lengyelország és Románia egyre nagyobb hadi fejlesztésekbe fogtak, illetve emelni kezdték a védelmi büdzséjüket.

Bár a magyar haderőreform NATO- illetve amerikai nyomásra indult el, a fideszes politika is hamar rátalált a honvédelem témára, gyorsan bevett közhellyé vált, hogy a "térség meghatározó hadereje" legyen a magyar. A "meghatározó haderő" annyiban hasznos megfogalmazás, hogy azt nem igazán lehet számonkérni, összehasonlítani. A konkrét számokat nézve ugyanis a valóságban, a GDP arányos katonai költések arányát nézve inkább a régiós sereghajtók között van.

– Egyetlen magyar sem kerülhet az ukrán üllő és az orosz pöröly közé – hangoztatta nemrég Orbán Viktor hozzátéve, hogy "ezért se katonát se fegyvert nem fogunk küldeni az ukrán harcterekre." A békepárti arcot mutató kormányfő épp csak azt felejtette el megpendíteni, hogy a NATO továbbra sem hadviselő fél, így fel sem merült, hogy a NATO kötelék részeként magyar katonák menjenek az ukrán frontra. A kormányfő ugyanakkor rábólintott arra, hogy amerikai, német, brit és EU-s fegyverszállítmányok Magyarország területén haladjanak át akár Lengyelország és Románia felé, majd onnan Ukrajnába. Ahogy arra is, hogy NATO gyorsreagálású haderő települjön a Dunántúlra, ami katonai forrásaink szerint nagyjából hét-nyolcszáz ember lesz és ehhez méretezett haditechnika. Vagyis az a helyzet állt elő, hogy az oroszbarát magyar vezetés résztvevője az orosz propaganda szerint Oroszország megsemmisítésére törekvő nyugati katonai terveknek. (Népszava)