Macron Franciaországa nyugtalan, mindannyiunk számára irányt mutató és adó lesz az elkövetkező időszaknak az eseményei. Vajon a populizmus győz, vagy a liberális demokrácia képes lesz erőt gyűjteni és a társadalomnak értelmezhető és érthető alternatívát adni

Macron léte, nem a francia politika evolúciójának természetes következménye, hanem az egyre jobban kettészakadó ország döntése volt, a szélsőséges Le Pennel szemben.

Mielőtt azt hinnénk, hogy Franciaországot érintő tüntetéssorozat az üzemanyag áremelésről szól, tisztáznunk kell az események hátterét is!

A tüntetéseknek csak a „gyújtóanyaga” volt az üzemanyag adószerkezetének megváltoztatása és az adóemelés!

A valódi ok: az, hogy Európán a 2008-s válság után végig söpört az elszegényedés, a létbiztonság és a jólét középtávon való elvesztésének réme.

 Macron és sok más politikus, lépései nem a társadalom széles rétegeinek érdekét szolgálta, hanem azon mesterkedtek, hogy miként lehetne a gazdagokat még gazdagabbá tenni, ennek egyenes következménye az elszegényedés, esély csökkenés, a kasztosodás a nem oly régen még a társadalom alapját, biztonságát és kontrolját adó középosztály elvékonyodása, korábbi szerepeinek és feladatainak feloldódása.

Ez történik egyelőre csendesebben Németországban, Lengyelországban, zajosabban Olasz- és Görögországban, ide sorolhatjuk Magyarországot, Romániát is, igaz nem teljesen azonos okok miatt.

A francia erőszakos események hátterében bizonyára az is fellelhető, hogy májusban EU Parlamenti választások lesznek!

Egyre erőteljesebben látszik, hogy drasztikusan meg fog változni az Európa Parlament összetétele, nem a néppártiak és a szocialisták között lesz a verseny, hanem a vélhetően sokkal nagyobb teret nyerő szélsőségesekkel kell megküzdeni. Sajnos a szélsőségesek sokkal aktívabbak és emiatt a parlament összetétele vélhetően nem a valós erőviszonyokat fogja tükrözni.

A Néppárt ma még úgy látszik, tartani tudja a pozícióit, a szociáldemokraták és a hagyományos értelemben vett liberálisok vesztésre állnak.

A várhatóan jelentős vereséget elszenvedő szocialisták helyére be fognak zúdulni a szélsőségesek, ahol májustól kezdve, Orbán politikai üzenetei messze nem lesznek dermesztőek.

A francia tüzek és erőszak, ha Európa politikusai nem térnek észhez, nem egy országra, városra fognak korlátozódni, hanem Európa lángba borulásának a „gyutacsi” lehetnek.

A nép láthatóan nem akarja, vagy nem úgy akarja a gazdasági versenyt megvívni és megharcolni, ahogy ezt Macron, Merkel, vagy akár Trump gondolja és teszi. A tömegek előtt egyre inkább kirajzolódik más megoldás is mint az, hogy a nagytőke a versenyt az ő biztoságuk, jólétük árán vívja meg.

Nem Kína, nem Oroszország, nem a migráció ma Európára nézve a legnagyobb fenyegetettség, hanem Macron, Merkel, Trump, beszűkült koncepciója, a vezető nagyhatalmak gátlástalan egoizmusa, tehetségtelensége, mind ez, a mindent felfaló nagytőke fogságában.

Az biztos, hogy a világ az elmúlt tízévben sok tekintetben megváltozott, mára már a titok, a tudás, a kapcsolat, a kommunikáció, a hír, az információ, a hatalom, a fegyver, a befolyás, az elérés, a nyilvántartás, az ellenőrzés, a sor szinte végtelenül folytatható, új értelmet kapott és ezek nem kiváltságokat, hanem lehetőségeket, reális hozzáféréseket jelentenek. A hatalmon lévők használják is őket, de a mára már a tömegek is, - csak azt nem lehet tudni, hogy ki által vezényelve - rendelkezésre áll.

Európát és az USA-t, elkötelezett, a világot átlátni képes büszke és belátással bíró emberek tették naggyá.

Azonban amit ma Európa politikusai bemutatnak az nem más, mint torzója, Adenauernek, De Gaullenak, Bruno Kreiskynek, Willy Brandtnak, Helmut Schmidtnek stb.

Egyre inkább érzékelhető, hogy az elszegényedő tömegeknek kezd elege lenni abból, hogy a tőke és a kollaboráló politika, kénye-kedve szerint nyúljon az adókhoz, vagy a munka világához, a szociális biztonsághoz.

A munkavállalók, a vállalkozók, - a több országban horror pénzekért tanuló diákok - a nyugdíjasok többsége, mára már nem csak a romló és dráguló lakhatással, egészségüggyel, a nehezülő mindennapokkal kényszerül szembenézni, hanem azzal is, hogy a helyzetük belátható időn belül nem fog javulni.

Mára már nem csak a saját sorsukkal, hanem azokkal is szembe akarnak nézni, akik a helyzetet megteremtették.

A 20. század elején hasonló módon magára hagyták az embereket, a tömegeket a politikusok, a szakszervezeti vezetők, amelynek súlyos és máig ható következménye lett, hogy az ellenfél, ellensúly és ellenőrzés nélkül maradt „tőke” elszabadult.

 Az így elszabadult tőke kötött szövetséget annak idején Mussolinival és Hitlerrel is, mert nekik a profit számított, és a minden áron fenn - és betartott rend, legyen annak bármi is az ára.

Súlyos árat fizetett érte a világ! Benne a legnagyobbat Európa.

Mára mintha minden feledésbe merülne, pedig nem kellene, mert a regionális multi, a multinacionális és globális vállalatok sok esetben lényegesen erősebbek, mint a velük szembeálló nemzetállamok.

A kialakult új gazdasági világrendet, csak és kizárólag új politikai világrenddel lehet ellenőrizni, amelynek nem lehet más a kiinduló pontja, mint a tömeges elszegényedés megállítása, a liberális demokráciákban.

A munka világának, a jövedelmek elosztásának, a profit társadalmasításának globális átgondolása nélkül ez nem fog menni.

A felső egy százalék azt mantrázza, hogy nekik Kínával és Dél-Kelet Ázsiával kell versenyezni, és ezt a versenyt csak a munkavállalók esélyének csökkentésével tudják megnyerni.

A munkavállalók egyre erősebb kirekesztése a vállalatok életéből, ijesztegetése a robotokkal, megfelelő jövőkép nélkül azt eredményezte és eredményezi, hogy a tömegek nem értik miért kellene nekik többlet terheket vállalni.

Nem is akarnak áldozatot hozni azért, hogy a meglátásuk szerint egy szűk réteg, még gátlástalanabbúl és költekezhetőbben élhessen.

Makron tüzei figyelmeztetnek: a nép nem kér az elit több és több, életszínvonalat és biztonságot romboló döntéséből.

Bármennyire is hihetetlenül hangzik ma, -be fog következni-, a 21. század az elesettek, elszegényedettek, lehetséges felemelkedésének évszázada lesz!

Ha nem kapunk észbe, akkor ez egyben azt is fogja jelenteni, hogy a liberális demokráciák már rövidtávon súlyos válságba kerülhetnek.

A mai emberjogi és életszínvonal adatok azt bizonyítják, az illiberális demokráciákban nagyobb a növekedés és kisebb az egyes társadalmi csoportok közötti jövedelem különbség, a demokrácia megvonásáért cserébe megkapták a javuló életminőséget, vagy a jólét reményét.

A Freedom vizsgálata szerint már ma is a világ országainak 50%-t jelentő demokratikus országok 70%-ban illiberális demokrácia van.

Ezekben az országokban a szavazók a személyes szabadság korlátozását elfogadják egy növekvő jólétért, benne jobb egészségügyért, közbiztonságért és a vállalkozás szabadságáért.

Nem kellene feladni, vagy elcserélni a liberális értékeinket, hiszen az ember akkor döbben rá mit jelent a szabadság, amikor már elvesztette.

Nem kell mást tenni, mint azt, hogy végig gondolni, mi történt Magyarországgal a rendszerváltás óta, hogyan és miért korlátozódik nap mint nap a szabadságunk, miként köszön vissza, a sokunk számára már a letűnt, kimúlt Horthy és Kádár korszak, miként kapunk az életünket érintő kérdésekre semmitmondó válaszokat.

Ébredni kellene!