És főként mennyi temérdek közpénzt öltek az ennen dicsőségüket zengeni hivatott hazug és nívótlan propagandába (amely közpénz természetesen a haverok zsebébe vándorolva elveszti közpénz jellegét) - írja a 168ora.hu.

És akkor jön valaki, és nagyjából fél perc alatt leplezi le kíméletlenül az egész hamis, gátlástalanul önfényező demagógiát. Méghozzá nem egy harcos ellenzéki aktivista vagy zsurnaliszta, hanem éppen az üres kormányzati tohuvabohu, a demonstratív intellektuális hagymázolás egyik fénylő csillaga és reprezentánsa, a jó Kerényi Imre kormánybiztos. Akit amúgy titulusa szerint ekként illik tisztelni: „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” Szép cím. Elképzelem, amint a derék kormánybiztos bemutatkozásként akkurát végigmondja.

(Amúgy én sokáig azt hittem, ez valami nem túl jól sikerült, de azért kikacsintós élc volna. Mégiscsak egykori színházi emberről, a hatáskeltés gyakorlott ismerőjéről volna szó. Gondoltam, ez amolyan külvilágnak szóló fricska, üzenve, hogy nem kell ezt a rangot annyira komolyan venni, hisz tudjátok ti is: színház az egész világ. Aztán ahogy az ember figyelte a kormánybiztos közéleti alakításait, egyre lidércesebb projektjeit, megbizonyosodhatott róla, nincs ebben a rangkórságos titulusban irónia, egy fikarcnyi sem.)

Történt, hogy egy televíziós vitaműsorban éppen az a mirákulum került szóba, hogy a kormány szerint bizonyos feltételek fennállása esetén (értsd: ha NER-hadastyán kerül a zsozsó közelébe) a közpénz mintegy átlényegül, és elveszíti közpénz jellegét.

Na most ezt a páratlan transzformációt mi, halandók orbitális lopásnak gondoljuk, a kormány illetékesei viszont objektív természeti jelenségnek, s ezért törvényt is kívánnak hozni róla.

A vitában résztvevők egyike meg is említette, hogy azért az nem jól van, hogy ennek a mostani rendszernek az a lényege, hogy a hatalmon lévők, továbbá rokonaik és barátaik gyakorlatilag ipari porszívóval szippantják ki a közpénzt mindannyiunk pénztárcájából.

S erre felelte azt igen frappánsan és meglepő őszinteséggel Kerényi Imre: „Te most a rokonokat és barátokat sorolod fel, de hát az természetes dolog, hogy a rokonok és barátok részt vesznek a gazdasági életben, a politikai életben. Azért folyik a politikai harc, hogy ezeket az erőforrásokat birtokolja az a csoportosulás.”

Itt a műsorvezető közbe is vetette, hogy: „néhány család?” Mire a magabiztos replika folytatódott: „Neee, hát ez egy hatalmas párt, egy néppárt. Egy óriási adminisztráció, rengeteg szavazó. Hát miért folyik a politikai harc? Miért? Az erőforrások birtoklásáért. Az természetes, hogy az erőforrások működtetésében a párt a híveinek kedvez. Hát ne legyünk hipokriták, ez a lényege az egész dolognak. Nincs ebben semmi kivetnivaló.”

Hát persze, miért is lenne.

Az kétségtelen tény, hogy a gyakorlat eddig is ez volt: a hatalomban dagonyázó akárkik úgy csoportosították át az „erőforrásokat” ennen javukra, mint bolti szarka a két decis pálinkát. De azért eddig ezt nem hirdették meg nyílt ideológiai vezérelvként. Hogy az uraknak kedves hasonlattal éljek: még alig futottak ki az öltözőből már lerúgták az ellenfelet, ordító lesgólokat adattak meg maguknak a lefizetett bíróval, de azért azt eddig nem állították, hogy ez volna a futball lényege. Azért eddig volt valami törekvés, hogy legalább a látszatra adjanak.

Emlékszünk még, egykor az volt a parancs, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”. Hát ma már ez valahogy úgy hangozhat, hogy csak mi nyerjünk és a legtöbbnél is többet.

Mert ma már a hatalmon lévők nem sokat törődnek a látszattal: a törvényalkotást jószerével annak szolgálatába állították, hogy pár család „birtokolhassa az erőforrásokat”, és folyik a lelkek megdolgozása is, hogy fogadja csak el a nép: a hatalmat gyakorlók alanyi jogon fosztogathatják a köz javait. Oszt jó napot!

Kerényi Imre ehhez a gyakorlathoz kerített valami zugideológiát.

Amolyan rendes unortodox fajtát.

168ora.hu