"Az ember nem lesz több attól, ha több talentumot kapott, hanem a felelőssége nő, mert azokkal el kell majd számolnia. Nekem például a kapcsolatteremtés képessége az első számú talentumom.

Akinek ép a lelke, az biztos lehet benne, hogy haláláig kénytelen lesz tanulni, és ezáltal újabb ismeretekre szert tenni. Ha ép a lelkem, gyarapodik a szellemem, és közben gyógyulhat a testem. 

Eddigi eredményeim magatartásból, hogy Döbrentey Ildikó, feleségem 50 éve naponta ad bizalmat az újrakezdéshez. A telefonunk folyamatosan csörög, és hívnak tanítóként, művészként, közéleti emberként szolgálni. Már nem akarom megváltani a világot, azt rábíztam a Teremtőre. A közvetlen környezetemért érzem magam elsősorban felelősnek, abban a 24 órában, ahol éppen tartózkodom.

Reggelenként amikor felébredek, mielőtt megszólalnék, végiggondolom magamban, hogyan szeretnék ma elindulni: ellenségként aljasan, ellenfélként cinikusan, vagy útitársként nemesedve. Ezek után a következő fohásszal indulok: Uram, adj erőt, hogy útitárs lehessek, mert az első gondolatom mindig aljas, a második cinikus."