Túlteng már a médiában, nem indokolatlanul persze, finoman fogalmazva, hűtlen kezeléssel illethető állami vezetőkről szóló hírfolyam. Lassan-lassan a közvélemény hozzá is szokik, mintha természetes volna. Ugyanakkor a közvagyon eltulajdonításához képest sokkal súlyosabb a helyzet, amikor figyelembe vesszük, hogy az oktatási-nevelési intézményekben, folyamatosan, lassan két generációt tartunk „sötétségben”. Más szóval: az ország jövőjét áldozza fel az állam, ami nem kisebb károkozás, mint a közpénzek elsajátítása. Az egyik csak bűncselekmény, törvényesítve, a másik már tragédia!

A Német Szociáldemokrata Párt folyóirata (Frankfurter Hefte), már a 90-es években foglalkozott az ottani oktatási intézményekben végbement rombolással, szabad mozgásterük korlátozásával. Magyarországon akkor kezdődött az oktatási rendszer átalakítása, a külföldön már, a korabeli ellenzéki pártok által bírált formáinak részleges vagy teljes mímelésével, átvételével. Ehhez képest részletkérdés már, a valóságos helyzethez viszonyítva, hogy lesz-e önállóságuk az iskolaigazgatóknak! Természetesen nem lesz!

A felsőoktatásban bevezettük a Treuhandverwaltug intézményét, kancellárként megnevezve, ami Németországban, bármilyen súlyos belpolitikai vádakkal sújtják is az oktatási rendszerüket, ez nehezen lett volna megvalósítható.

Néhány gondolatot idézek az ottani, az oktatási rendszert érő (rendszert?!) bírálatok tartalmából, amihez képest a magyarországi igazgatók önállóságának mértékét firtatni, másodlagos és mélyen elméleti probléma.

Az 1960-as évek diákmozgalmai és a fiatal, középiskolát végzett munkanélküliek számának gyorsuló növekedése után, az egyetemet, a felsőoktatást – az SPD szóhasználataival élve - „karnevalizálták, bürokratizált „agitprop” színházzá alakították, hogy az ifjúság nagy tömegeit egyetemi, főiskolai ”gettókban”, a munkanélküli státusz alternatívájaként, fizikailag és szellemileg is megfelelő ellenőrzés alatt lehessen tartani. A felszínen a tudásalapú társadalom, a tanuláshoz való alkotmányos jog, un. kiművelt emberfők ideológiájával zajlott, illetve zajlik Magyarországon is!

Létrehozzuk mi is az oktatás teljes terjedelmében, az egyetemeken, főiskolákon a megismerés, a tanítás-tanulás „magasztosított tömegorgiáját”, feláldozva az egyéni, alkotó gondolkodást a hatalom oltárán. Az oktatás, különösképpen a felsőfokú oktatás, bürokratikusan szervezett szellemi inkvizícióvá, potenciális és valós munkanélküliek „gyűjtőhelyévé” alakult át, ahol fiatalok millióit butítják uniformizált téveszmékkel, (amit a németek „wissenschafliche Geheimnissprostitution” fogalommal jellemeztek), államilag kinevezett és ellenőrzött „felügyelők” irányításával.

Természetesen mindez, növekvő mértékben az elszegényedő családok, a társadalom adófizetőinek költségére történik.

Az emberi szellem mindenképpen korlátozott a természetben, ezért káros, ha még szervezett formában is „béklyóba” verjük. Ez is közügy kellene, hogy legyen, mint sok minden más, amit mi demokratizmusnak, demokratikus jogállamiságnak tekintünk „Ha viszont a gonoszság befészkeli magát a közügyek intézésébe, nem gyűlölködés támad a gonoszok között, hanem szilárd barátság. Mert a közjó megrontói összebújva járnak el, és ez tart mindaddig, amíg valaki a nép élére nem áll, és az ilyeneket meg nem fosztja hatalmától”.

(Herodotosz)

Prof. Lakoatos Gyula