Ez akár egy bulvárcikk címe is lehetne, de nem az. Az MSZP ugyanis úgy rúgja be a kampány motort, hogy az oldalkocsi adja a másikat. A Botka-buktatás óta időnként fura manőverekbe kezdő pártfosszília, úgy látszik, ébredezni kezd, de jó kérdés: mindez vajon hasznára lesz-e bárkinek is?

Botka legendás fel-, majd letűnése egész biztosan mérföldkő volt az MSZP életében, egy agilis, idealista, a saját pártja valós állapotával és belső viszonyaival tisztába nem lévő lánglelkű harcos – ez nem cinizmus - legalább őszintén akart valamit. Persze az ultimátum meg a nagylelkű ajánlat elsőre is életszerűtlen és megdöbbentő volt, de ahhoz nem férhet kétség, hogy legalább a szándék nem hiányzott.

Botka szerette volna az egykori állampártot érdekesebbé, hatékonyabbá tenni, nem akart megelégedni azzal, hogy az MSZP egy koncepciótlan, sótlan, leginkább saját és a Magyar Népköztársaság (ezek azért jelentős mértékben egybeesnek) múltjában rekedt formáció, ami elketyeg még egy darabig, de valós súlya - tartalom helyett - már csak százalékokban mérhető, ráadásul lassan azokat is két kezén megszámolhatja a választó.

Botka jött, megbuktatták, ennyi a történet. Nem kellett ehhez nagyon külső ellenség, simán megoldható volt a dolog belülről is. A Tarjányi Péter és Lattmann Tamás nevével fémjelzett Magyar Progresszív Mozgalomról pedig múlt héten derült ki, hogy már le is húzták a rolót.

A politikai közösség azért jött létre ősszel, hogy a baloldal számára megfelelő miniszterelnök-jelöltet találjon és segítsen leváltani az Orbán-kormányt

 – hangzott el a Hír TV-ben, ami egyfelől elérte célját, Botka repült, de az, hogy a „pártok már teszik a dolgukat, nincs ezért szükség a mozgalomra” mit jelenthet továbbra is rejtély a számomra, még akkor is, ha az MSZP-P közös jelölttel rendelkezik a miniszterelnöki posztra.

Az MSZP 2017. második félévében iszonyatos lejtmenetbe kapcsolt. A Botka előtti semmi, a Botka-ultimátum, majd Botka botrányos leléptetése után a következő igazán megdöbbentő fordulat a DK-MSZP párbaj volt, melyben napról napra derült ki, hogy egyfelől az együttműködésre törekvő felek valójában egészen másként látják a dolgokat, másfelől Gyurcsány Ferenc azt csinálhat az MSZP-vel, amit csak akar.

A sajtónyilatkozatok, azok cáfolatai és a kínos magyarázkodás hamar a mindennapi rutin részévé vált, a végeredmény pedig az lett, hogy az MSZP még a korábban a pártnak biztos befutó helyett jelentő kerületeket is átengedett a DK-nak.

Ezt követően jött az MSZP-Párbeszéd fúzió, ami inkább Karácsony hitelességét kérdőjelezte meg, az MSZP ezzel nem veszíthetett, támogat egy külső személyt, ha bukik, akkor sem direktbe az ő emberükről van szó. Karácsony pedig megtölti azzal a sajtót, hogy csak két ellenzéki párt van talpon a vidéken, ami az ő szájából is tragikusan hangzik, de az MSZP legalább meghúzódhat az árnyékban.

Aztán jött Csepel, Bangóné Borbély Ildikó, Szabó Szabolcs meg persze Németh Szilárd.

A szocialisták karácsony előtt megkeresték Szabó Szabolcsot, legyen a jelöltjük. Persze MSZP-Párbeszéd színekben. Az Együtt politikusa ezt visszautasította. Így lett Bangóné Borbély Ildikó a csepeli szocialista jelölt

– foglalta össze az Index a történteket.

A helyzet ugye az, hogy Szabó Szabolcs a saját pártja színeiben akart indulni, ami elég logikusan hangzik, az MSZP-P meg azt mondta, azt már nem. Szabó Szabolcs 2014-ben lezúzta a kerületi rezsiharcost. Az ő ellehetetlenítése meglehetősen fura húzásnak tűnt, persze az MSZP elő is vette az okoskártyát, hogy az ő logójuk nélkül nem lehet az ő jelöltjük, ez pedig ugye, ha nem indítanak saját jelöltet, komoly pénzveszteséggel járna…

A DK rögtön rúgott is egyet az általa már sokszor megalázott egykori anyapártba, ugyan már hogyan képzeli ezt a dolgot, hiszen az MSZP-vel abban állapodtak meg, hogy az a körzet az Együtt körzete lesz. Nagyon úgy tűnik, ezen a négyszereplős harcon egyelőre csak a Fidesz szórakozhat jól, a rezsiharcos meg is mondta:

Nem érdekel az, hogy ezek itt most marakodnak, zsarolgatják egymást, képtelenebbnél képtelenebb ötletek jönnek, felőlem Gobbi Hilda is indulhat.

reflektor.blog.hu