Azt pedig oroszlánrészben Magyarország példáján okulva volt kénytelen megtanulni, hogy folyamatosan ellenőriznie kell, hogy az adott ország kormánya valóban arra költi, a fejlett uniós tagállamok adójából származó támogatásokat.

Épp ezért némileg merész kijelentésnek tartjuk Lázár János részéről azt, hogy ne lenne áthidalhatatlan a különbség „Magyarország célja és az Európai Bizottság költségvetési elképzelései között, Európának továbbra is szüksége van a tagországok közötti fejlettségi különbségeket kiegyenlítő kohéziós politikára”.

Ezt Lázár pénteki sajtótájékoztatóján volt képes kinyögni. De ugyan mi mást tehetett volna? Azt mégsem mondhatta, hogy szarunk teszünk az EU elvárásaira, a kormány a saját zsebét tömi.

„Lázár János a V4 országok és a térség további négy uniós tagországainak képviselői valamint Günther Oettinger, az Európai Bizottság költségvetésért és emberi forrásokért felelős biztosának pénteki budapesti tárgyalását követően kijelentette: Magyarország olyan uniós költségvetést szeretne 2020 után, amelynek köszönhetően maga is nettó befizetővé válhat.” /24.hu/

Hogy Lázár mit szeretne, azt inkább hagyjuk a balladai homály árnyékában, de épp vágya – és bár csak ő lenne az egyetlen – akadályozza meg abban Magyarországot, hogy akár 2080-ra az Unió befizető államává váljon.

Lássuk be, hogy a 2020-as év akkor is nevetséges elképzelés lenne, ha áprilisban csodát sikerülne tenni a választásokon.

Hogy ezt Lázár János épp olyan jól tudja, mint mi, csak azt bizonyítja, hogy emberünk; már a legátlátszóbb hazugságoktól sem riad vissza. A V4 előtt amúgy különösebb kockázata ennek nincs. A lengyel kormányzat próbálja hasonlóan áltatni szavazóit.

A különbség csak annyi, hogy a lengyeleknek, egyre gyakrabban lesz tele a tökük politikusaik süketelésével.

Lázár Jánosnak megérheti a baromságokat sorolni, ő választásokat követően elviekben visszavonul a Miniszterelnökséget vezető miniszter pozícióból. Utána a vízözön, mi meg abba fulladunk bele.