Kedves Zoli, előrebocsátom: nem gondolom, hogy létezne valamiféle mundér, amelynek a becsületét meg kellene védenem.

Kedves Zoli,

előrebocsátom: nem gondolom, hogy létezne valamiféle mundér, amelynek a becsületét meg kellene védenem.

Ráadásul nem vagyok Fáy kritikáinak különösebb rajongója - ebben a műfajban többre tartom Kovács Sándort vagy László Ferencet. (Aki azt gondolja, hogy Fáy erőssége a kritika, az sürgősen szerezze be a Kocsisról írt könyvét!)

Nagyjából ez minden, ami rosszat el tudok mondani róla. Az ominózus koncertről írt kritikáról pedig talán még ennyit sem. De teljesen lényegtelen, hogy tartalmilag - most vagy korábban bármikor - igaza volt, vagy sem: ha egy minősíthetetlenül személyeskedő, tárgyi tévedésektől hemzsegő írást publikált volna, ezekre a soraidra az sem lenne mentség.

"Nyílt levél Fáy Miklósnak - aki ismeri juttassa el neki

Idefigyelj te barom! Elolvastam a nyavalyás gondolataidat, Ránkiék tegnapi Mozart koncertjéről és betelt a pohár, elegem van belőled. Nagyon ügyelj arra, hogy soha többé be ne tévedj semmilyen koncertre, ahol fellépek, mert úgy kibaszlak a teremből mint a taknyot, te senkiházi szarjankó, te kitartott hímringyó. Nem értesz semmihez - régóta tudjuk - ócska frusztrált seggnyaló vagy, egy labdaszedő, aki csak a partvonalig jut el, onnét óbégat. Mégis hogy képzeled, hogy ezzel a törpe identitással a legnagyobb művészeket sározod be? Mit gondolsz meddig teheted ezt büntetlenül? Ébredj fel kispofám, amíg nem késő!

Na pá!"

Hogy miért reagáltál olyan stílusban, amit írott szövegben már nehezen lehet alulmúlni, számomra megfejthetetlen. Mi jön legközelebb: Youtube-ra feltöltött ordítozás, sok-sok bazmeggel? Vagy a beígért, de facto kocsmai verekedés? Ugye a kritikus ne személyeskedjen - Fáy ebben a cikkben biztosan nem tette! -, de neki persze lazán, visszakézből kijár a "senkiházi szarjankó" és "kitartott hímringyó"? Hova lehet ezt az értelmetlen fortissimót fokozni? Ha legközelebb valaki alávaló módon megírja, hogy a második kürt gikszert fújt a lassú tételben, akkor mi lesz? A fúvósszekció különítménye várja majd az otthona előtt?

Értem én, hogy művészi öntudat és tolerancia sokszor nehezen fér meg egymással: Karajan vagy Toscanini neve sem legendás kedvességük révén maradt fent az utókornak. De pusztán az előadó felsőbbrendűségére hivatkozva ("hogy képzeled, hogy ezzel a törpe identitással a legnagyobb művészeket sározod be") éskizárólag személyében támadni, megfenyegetni (!) egy írás szerzőjét, anélkül, hogy az írás tartalmára akár egyetlen utalás is történjen, hm, hogy is mondjam finoman - kevéssé alkalmas arra, hogy egy átlagos koncertlátogatóban rokonszenvet ébresszen a muzsikusok önértékelésére vonatkozólag.

Kedves Zoli, tényleg úgy gondolod, hogy a Parnasszus olyan magasan van, hogy onnan csak lefelé lehet köpködni? Mert ha igen, akkor nagyon kérlek, hogy ezt a kellemesen megnyugtató érzést ne oszd meg másokkal, főleg ne a nyilvánossággal. Mert ennek a nívós "diskurzusnak" az a meglehetősen veszélyes és kontraproduktív üzenete mind az újságolvasók, mind a sajtóban dolgozó kollégák számára, hogy miközben a muzsikusok elvárják, hogy a sajtó kritikát írjon róluk, interjúzzanak velük, ajánlják minden egyes mozdulatukat, amúgy elég határozott véleményük van arról, hogy kinek hol a helye... Lehet, hogy nem így gondolod - de az üzenete ez. Egyetlen valós, ám igencsak kétes eredményét látom ennek a verbális agressziónak: nemcsak Fáy, de jó néhány másik kritikus is megfogadja a tanácsodat és el fogja kerülni a koncertjeidet. Nem feltétlenül szolidaritásból - puszta önvédelemből. Van sok jó koncert, amiről úgy is lehet írni, hogy nem kap az ember utána a nyakába egy nagy adag értelmetlen jelzős szerkezetet.

Kedves Zoli, nagyon szeretném, ha ráébrednél: hiába fogadod most örömmel néhány muzsikus kolléga virtuális "jólmegmondtad!" hátbaveregetését, ezzel a pár odavetett sorral sokkal többet ártottál nekik, mint Fáy valaha is képes lenne az összes kritikájával együttvéve. Lehet, hogy torzít a tükör, lehet, hogy csak rossz belenézni - pont teljesen mindegy. Őrjöngve összetörni nem szabad és nem is érdemes.

Zsoldos Dávid / fidelo.hu