Mármint a néptől, hogy "nép" minden tagjának, beszélni, egymással. Építsünk új Kongót, beszéljünk a jó Kongóról, ilyen plakátokkal kezd tele lenni az ország fővárosa. Ami a legmeglepőbb, hogy komolyan is gondolják, nem csak propagandáról van szó. Nehéz elmagyarázni, de aki "afrikás" az érti, hogy milyen, amikor egy afrikai társadalomban végigmegy egy gondolat, információ. Itt nem feltétlenül..annyira divat a párbeszéd és demokrácia, ennek ellenére a volt bankvezér, és az útszéli kukoricaárus lány, a motortaxis, és a vállalatvezető, mind mind ugyanazt mondják. Ugyanazt a pozitív és összefogásra ösztönző gondolatot sikerült elültetni a fejekben. "Hatalmasak a lehetőségek, hatalmas az ország, és mégis rengetegen éheznek, kivándorolnak, amink van, azt rosszul használjuk fel és ki. A korrupció mérgező, és be kell ismerjük, valamit nem jól csináltunk eddig, hogy még mindig itt tartunk." Érdekes dolgok ezek. A kongói nagyon büszke nemzet és nép, elég erősek abban, - ahogy eddig észrevettem - hogy saját nagyságukat hangsúlyozzák. Megjegyzem, nagyságuk hangsúlyozása sok esetben teljesen jogos és érvényes, nem legendákon, múltba révedésen, és múltbéli "mi lett volna ha" kérdések szajkózásán áll. (A belga gyarmati időkre senki sem emlékszik szívesen, de nincs "trianonozás", pedig a belga gyarmatosítás közben közel 10-15 millió kongói tűnt el. Az a múlt.) Ennek fényében még inkább meglepő, hogy elindultak egy ilyen úton, és büszkeség helyett megpróbálják elemezni, átgondolni a helyzetüket, nyitott szemmel és tevékenyen keresve az eddigi hibákat, és az új lehetőségeket.