A szakértő szerint a Fidesz is részt vett a választási körzetek 1989-es megrajzolásában, nem igaz a házelnök hét végén nyilvánosságra került kijelentése, hogy akkor a szocik manipuláltak. Valójában a mostani kormánypárt alakította saját arcára a körzeteket.

1990-ben már fél évszázada nem volt szabad parlamenti választás Magyarországon. Honnan tudták volna az akkori MSZ(M)P-sek, hogy mely városrészeken, kistelepüléseken lehetnek erősebbek vagy gyengébbek? Nemhogy térképmanipulációhoz nem volt elég információjuk, tudásuk, energiájuk, de még az a politikai alapfeltevésük is téves volt, hogy az 1990-es választás az MSZP és az ellenzéki erők között dől majd el; valójában MDF-SZDSZ vetélkedés lett belőle – így reagált a Népszavának László Róbert, a Political Capital választási szakértője, Kövér László 2017-es gondolataira. A fideszes házelnök a Reflektor blogon szombaton megjelent hangfelvétel szerint a választási rendszer kormánypárti átrajzolásáról úgy vélekedett: “nem mondom, hogy nincsen benne földrajzi bűvészkedés vagy nem volt, de csak annyi, mint a 90-es törvényben amit a szocik alkottak meg eredetileg”.

A választási szakértő szerint a 90-es állapotokhoz képest 2010 után 6 választás részletes, szavazóköri szintű eredményei és a legkorszerűbb szoftverek álltak a Fidesz térképrajzolóinak rendelkezésére. - Kövér önigazolása (ami egyébként régóta bevett toposz a kormányoldalon) tehát körülbelül annyira vehető komolyan , mint amikor egy bankrabló azzal próbál védekezni, hogy „de hát a szomszéd is ellopott már egy tyúkot” - vélekedett László Róbert.

Tóth Zoltán választási szakértő, - aki a tavaszi választásokon a DK színeiben indul Budakeszin - ezt azzal egészítette ki, hogy a Nemzeti Kerekasztal nevében őt kérték fel az egyéni választókerületek kialakítására. - 1989 karácsonyának első napján fejeztük be a választókerületek konszenzusos kialakítását, amelyben a Fidesz is benne volt, konkrétan Áder János – mondta a szakértő. Ez jelent meg 1990. január 5-én a Magyar Közlönyben, a korabeli minisztertanács jóváhagyásával, Németh Miklós miniszterelnök aláírásával.

Bár Orbán Viktor 2012 júliusában még azt mondta: "úgy fair, hogy a választások előtt több mint egy évvel minden részletszabályt mindenki pontosan ismerhessen", az új választási eljárási törvényt 2013 tavaszán, a kampányfinanszírozási javaslatot pedig csak júniusban fogadta el a Ház. A választási szabályok pedig még a voksolás előtti szeptemberben, novemberben és decemberben is módosultak. Minderre 2014 nyarán az EBESZ választási megfigyelői is felhívták a figyelmet, mondván: a Fidesz-KDNP - kétharmados többségét kihasználva, társadalmi vita és az ellenzék bevonása nélkül, a jogalkotási törvény megkerülésével - egyéni képviselői indítványok formájában fogadott el alapvető törvényeket, köztük az új alaptörvényt, és az új választások jogi hátterét, majd számtalanszor módosította ezeket.

A 2014-es választás tapasztalatait összegző EBESZ-jelentés pedig nemcsak az ellenzéki kritikát erősítette meg, hanem nyomatékosan felhívta a figyelmet arra is: az áprilisi voksoláson gondok voltak a határon túli, magyarországi állandó lakhellyel rendelkező, illetve nem rendelkező választókra vonatkozó eltérő szabályozással, és a levélszavazás biztonságával is. A jelentésben szerepelt az is: a 2011-ben elfogadott, majd többször módosított választójogi törvény, illetve a hozzá tartozó, 2013-ben elfogadott - később szintén többször átalakított - választási eljárási törvény az európai normáknak nem felel meg, de a 2014-es választásokkal Magyarország megsértette az EBESZ koppenhágai szerződésének, a demokratikus választások feltételeiről szóló rendelkezéseit is. Így 2014 április 6-án a Fidesz-KDNP pártszövetség a szavazatok 44,87 százalékával szerzett meg 133 mandátumot a 199 fős parlamentben, s így megmaradt a kétharmados többsége. A parlamentbe rajtuk kívül az MSZP, a Jobbik, az LMP, a Demokratikus Koalíció és az Együtt-PM jutott be, utóbbi kettő azonban nem tudott frakciót alakítani.

2010-ben - ahogyan azt a Political Capital 2014-es elemzésében írta - a szavazatok 52,7 százaléka és a 176-ból 173 egyéni győzelem kellett a kétharmadhoz, 2014-ben azonban a 44,9 százalékos listás teljesítmény és a 106-ból 96 egyéni mandátum is elégnek bizonyult. Úgy sikerült tehát megőrizni a kétharmadot, hogy a Fidesz határon innen 564 150 szavazót veszített négy év alatt, határon túl viszont 122 588 szavazóval tudta ezt pótolni. A külhoni szavazatokkal kibővült 2 264 730 rájuk leadott voks alatta maradt a Fidesz 2002-es 2,31 milliós és 2006-os 2,27 milliós szavazatszámának is, pedig a magasabb eredmények utóbbi két választáson nemhogy a kétharmadhoz, hanem még a választási győzelemhez is kevésnek bizonyultak. Mindebben a választást követő elemzések mindegyike szerint a legnagyobb szerepe az egyéni körzetek megnövelt súlyának, a második forduló eltörlésének és a "győzteskompenzációnak" volt.

- A Political Capital 2013-ban fejlesztett, majd 2014-ben frissített Mandátumkalkulátora akkor segít a „gerrymandering” (választókerület-manipuláció) feltárásában, ha szoros listás eredményeket táplálunk bele. Ha a Fidesznek és a baloldali pártszövetségnek egyformán 50-50 százalékot adunk, a választókerületeket nem az elvárható 53-53 arányban nyernék meg, hanem a kormánypártnak 58, ellenfelének pedig csak 48 egyéni mandátum jutna – hangsúlyozta lapunknak László Róbert, hozzátéve: természetesen, mint minden modellszámítás, ez sem képes a jövő pontos leképezésére, a Fidesz térképrajzolóinak szándékát azonban leleplezi.

A manipuláció miatt egyetlen kerület sem maradhatott érintetlenül. A szakértő kérésünkre konkrét példákat is említett. - A magát még 2010-ben is tartó XIII. kerületi szocialista bázist feltűnően girbegurba vonal mentén osztották szét, a III. kerületben a békásmegyeri lakótelepet hirtelen megkerüli az addig a Batthyány utcán nyílegyenesen haladó határvonal, de Csepel és Soroksár összevonása is minden bizonnyal azt célozza, hogy a leginkább balra szavazó területek minél kevesebb egyéni mandátumot eredményezzenek – sorolta a Political Capital szakértője. László Róbert szerint az ország számos régiójában szintén tetten érhető, hogy a korábbi választásokon billegőnek számító körzetekbe hagyományosan jobboldali többségű településeket olvasztottak. A mindenkori jobboldalnak kedvez például, hogy a várpalotai körzethez csatolták a Balaton-felvidéket, vagy önmagában az a tény, hogy míg a debreceni választók három, az alig néhány tízezerrel kevesebb lakosú Miskolc szavazói csak két képviselői hely sorsába szólhatnak bele.

Szerző: Zoltai Ákos / nepszava.hu