Köszönhetően a közösségi médiának, a hagyományos hírforrások (nyomtatott újságok, tévé) melyek gondolkodásunkat, a mindennapjainkat, a vasárnapi ebéd melletti beszélgetéseket befolyásolták, mostanra végérvényesen vesztésre állnak. Ma egy Facebook hozzászólás képes lavinát elindítani, egy fénykép képes cselekvésre ösztönözni, egy 160 karakteres Twitter üzenet tömegek gondolkodását, cselekvését képes befolyásolni. A forradalmi ebben nem a kommunikációs technológia fejlődésének a ténye, hanem az, hogy a tömegkommunikációnak gyakorlatilag ingyen főszereplőjévé tud válni bárki, aki érdekes tartalmat közöl.

Gyönyörű példája ennek az, ami Magyarországon ma történik az oktatásügyben. Egyetlen rosszul sikerült, ám annál inkább avítt mentalitásról árulkodó pökhendi mondatra sorban készülnek a kockásinges fotók az iskolákban, szerte az országban. Tanárok és diákjaik talán sosem voltak még érzelmileg ennyire egy platformon, mint most.

A jelenség erejét mutatja, hogy sosem lehet tudni, mi lesz a következő hangulatcunami, de azt kijelenthetjük, hogy a közösség és közönség széles tömege csak azt az ügyet veszi vállaira, amely rezonál az igazságérzetre, s amellyel érzelmileg azonosulni tud.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Szabadságot és felelősséget egyszerre. Az egyén hatalmát saját sorsa felett. Úgy érzed, hogy kibasznak veled? Tedd közzé! Oszd meg a sztorit! Ha igazad van, a nyilvánosság megvéd. Ha viszont nincs igazad, hamar le is lepleződsz. Ha formálni akarod a világot, nincs más dolgod, mint használni a nyilvánosság eszközeit.