Trump nem indult, de a trumpizmus nagyot bukott múlt héten az Egyesült Államokban, a szektásodott Republikánus Párt veresége azonban egyáltalán nem meglepő, ha megvizsgáljuk, hogyan változott a szélsőjobboldal az elmúlt években.

A kakukktojás azonban az a Magyarország, ahol úgy tűnik, semmi sem túl sok a szavazóknak, és semmi nincs, amit ne merne megtenni a kormány.

Bár a félidős választásokon a mai napig nincs végeredmény, az amerikai politika és a nyugati demokrácia szemszögből a legfontosabb következtetés már levonható: a szélsőjobboldal elérte az üvegplafont.

Egészen pontosan a trumpizmus ért el egy pontra, ahol inkább idegenít el szavazókat, mintsem vonz be újakat, és demoralizálás helyett motiválja az ellenfél szavazótáborát is, hogy korrigálják a demokrácián ejtett sebeket. A Republikánus Párt, bár jó eséllyel többséget szerez a Képviselőházban, történelmi mintázatot szakít meg azzal, hogy alig (ha egyáltalán) veri meg az inkumbens elnök pártját, a vereséggel felérő győzelemben pedig a Holdról is látszik Donald Trump felelőssége.

A csatatérállamok szenátusi versenyében a Trump által személyesen támogatott, gyakorlatilag egytől egyig választási eredménytagadó, abortuszellenes, homofób és xenofób jelöltek mind alulteljesítettek, még akkor is, ha az államban republikánus kormányzót választottak – fémjelezve, hogy nem a párttal van a baj, hanem a trumpista jelölttel.

Ennek állít példát az is, hogy Ron DeSantis floridai kormányzó földindulásszerű győzelmet aratott, behúzva olyan körzeteket is, amelyek demokrata fellegváraknak számítottak. És mi volt ennek a kulcsa? Ultrakonzervatív, de nem radikális politika: választási csalásos konteóktól, abortusztilalomtól és sovinizmustól mentes, de vallásos, bevándorlóellenes, nacionalista szólamok – komoly fejtörést okozva a szenior republikánusoknak 2024-re, ugyanis a modell sikeres, DeSantisnak pedig komoly elnöki ambíciói vannak. Ezt pedig Mar-a-Lagóból egyre rosszabb szemmel nézik.

Arról tehát szó nincs, hogy a jobboldal, sőt a szélsőjobboldal ne lenne sikeres. Azt viszont nem csak a Republikánus Párt vette észre, hogy a konjunktúra nem egyenesen arányos a radikalizálódással: Amerikától Brazíliáig, Franciaországtól Szlovéniáig mindenhol kiderült, hogy azt alt-rightból nem lesz tömegtermék, mert a demokráciák kiköpik a diktátorokat.

A sorból egy ember, egy párt, és annak egy emberként mozgó szavazótábora lóg ki. Magyarország az utolsó, ahol továbbra is tapsolnak az ultrajobbnak – és miért maradt egyedül a Fidesz a nemzetközi politikában. (hvg.hu)