Kollár Erzsébet

Kronstadt: voltak a korai eltávozók, a Fidesz anarchistái, a Munkáscsoport, az önigazgató és bázis-demokratikus „puccsisták”, a belső párt és a „pártértelmiség” által kártékonynak és veszélyesnek látott lesajnáltak. 1988. november 7-én a nemzetközi sajtót is megjárta a Fidesz Munkáscsoportjának söprögetési akciója a Vörösmarty téren, akik munkával ünnepelve követelték, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom helyett március 15-e legyen állami ünnep. Talán nem véletlen, hogy nem a Magyar Nemzetben jelent meg az a keserű interjú Kollár Erzsébettel, a Fidesz Munkáscsoport egykori tagjával, ami a tizedik évfordulón készült. ("Elsöpörték november 7-ét!..." Pünkösti Árpád, Népszabadság, 1998. november 7.) Idézem: „Mi a Fidesz akkori programját vállaltuk, azt, hogy munkásjólét, nemzeti jólét, liberális politika, sajtószabadság. Bántanak a be nem váltott ígéretek, becsapottnak érzem magamat. Nem kérném én számon a ’88-as programot, ha nem az ellenkezőjét csinálnák! A Fidesz zászlaján a Kossuth-címer volt. Kikerült a címer, kikerült a munkáscsoport, liberális pártból polgári párt lett. Folytassam? Nem mi hagytuk el a Fideszt. Mondhatnám azt is, hogy az álmainkat sírom vissza, amit a karrieristák leromboltak.”

Ezt olvasom egy régi dolgozatban: „Az anarchisták romantikus forradalmárok voltak, ennél fogva nem jutottak semmire. A forradalom fegyelem nélkül káosz. Túl sok diszciplínával viszont maga a halál.” A fideszes Munkáscsoportban, Közvetlen Részvétel Frakcióban nemcsak romantikus forradalmárok voltak, mert nyíltak innen utak nemcsak Krassó Györgyhöz és a Magyar Október Párthoz, de néhány szélsőséges esetében még a MIÉP-hez is.”

Kollár Erzsébet egyike volt azoknak, akik 1988-ban megalapították az első szabad munkásvédelmi szervezetet, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét, ahol az Akadémiai Kiadó előadójaként tevékenykedett. – A Fidesz Munkáscsoportot 1989 januárjában feloszlatta a Fidesz Országos Választmánya, melyet Erzsébet családja már nem várt meg: harminc évvel ezelőtt családja számára vízumokat állított ki az NSZK budapesti nagykövete, hiszen a Budapesti Katonai Ügyészség elfogatóparancsot állított ki férje ellen. – 1988 utolsó napjaiban a nyugat-németországi Bebra községhez közeli határszakaszon lépték át hivatalos dokumentumokkal a német határt. - Az emigrációban az Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért nemzetközi irodák, valamint az Amnesty International Düsseldorf munkáját segítette a civil munkavégzés mellett.
*

Szemenyei-Kiss Tamás

Az író-újságíró 1945. november 1.-én született Budapesten, szülei a Partiumból (Nagyváradról és Aradról) települtek át Magyarországra. Nagyapját, aki 1930-ig az agrárszocialista, 1958-ban kivégzett Nagy Imrével és Branyiczky Dezsővel együtt szerkesztette a Parasztok Lapját  - Rákosi és Gerő utasítására - 1945-ben kivégezték. „Rákosi Mátyás megígérte az özvegyeknek, majd társainak is: ha egyszer hazajönnek a Szovjetunióból, és hatalomra jutnak, nem ismétlődnek meg a törvénytelenségek! – Csakhogy elhatározásán már ekkor megjelentek az első hajszál repedések. Például a németek deportálása… Vagy amit Gerőnek írt: ’A Népbíróság felállítása a helyes, de ne Szemenyei Gy. László, az áruló legyen az első, aki lóg, hanem megfelelő nyilas, különben kommunista bosszúnak fog az ítélet kinézni…’ – Itt talán mentség, hogy csak a kivégzések sorrendjébe szólt bele. Ám honnan tudta, mi lesz – az állítólagos áruló és provokátor – Szemenyei ítélete? Fogadalmának már születése pillanatában voltak kibúvói…” olvasható Pünkösti könyvében. (Pünkösti Árpád: Rákosi a hatalomért /1945-1948/, I. fejezet, 1992. – OSZK)

A második világháborút követően 1948-ban „osztályidegenként” az egész családját internálták, az ÁVH állandó ellenőrzése mellett, lakhelyül később Szeghalom sárréti községet kijelölve számukra. – Középiskoláit Budapesten végezte 1964-ben, 1968-ban Csehszlovákia megszállását, a szovjet és magyar inváziót követően egy, az NSZK-ban megjelent írása után, sajtó útján elkövetett izgatás miatt 1 év szigorított börtönre ítélték. Később, a nyugat-németországi cikket közlő orgánumot (a „Nemzetőr” című müncheni lapot) a nyugati titkosszolgálatok fedőszervének minősítő váddal és kémkedés bűntette miatt a Budapesti Katonai Bíróság 7 év fegyházra ítélte. Együtt raboskodott Lénárd Ödön piarista szerzetessel, Tabódy István főesperessel és több, a nemzeti ellenállásból ismert politikussal, 56-os szabadságharcossal.

1976-tól rendőrségi felügyelet alá helyezve, az Állami Könyvterjesztő Vállalatot jelölték ki munkahelyéül. 1981-ben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat áruforgalmi előadója, instruktora, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) munkatársa, a„Könyvvilág” c. havilap szerkesztője lett. 1987-ig a demokratikus ellenzék tagjaként kapcsolatban állt a legismertebb írókkal, költőkkel. 1987-ben a „Magyar Ifjúság” c. hetilap – Kádár baloldali ellenzékének szócsöve – a sajtómenedzseri állás betöltésére kérte fel, ezután, 1988 januárjában hívta meg a budapesti Jurta Színház (a demokratikus ellenzék központja) a titkárságvezetői állás betöltésére. E helyen, amint azt a korabeli sajtó és a szamizdat irodalom cikkei is bizonyítják, aktív munkát végzett az ellenzéki pártok, politikai csoportok, sőt, az első román kormány megszervezéseinek előkészületeiben, Párizs és Bonn politikai központokban.

Tájékozott lévén a paktum, az MSZMP-vel történő egyezkedés, kialakulásában, 1988 decemberében elhagyta az országot, feleségével Kollár Erzsébettel (a Tudományos Dolgozók Szabad Szakszervezete küldöttével) Düsseldorfban telepedett le, ahol a „Komet” című német nyelvű irodalmi-politikai folyóiratnál Gosztonyi Péterrel együtt dolgozott – egészen az 1994-es végleges hazatéréséig… 2001-ben a Fidesz MPP liberális-baloldali ellenzékének átadta azokat a dokumentumokat, melyek egyértelműen bizonyították Orbán Viktor pártja együttműködését a szélsőjobboldali, neonáci csoportokkal. Ugyanebben az évben – Kenedi Jánostörténész segítségével – az Országos Széchényi Könyvtár (Bibliotheca Natonalis Hungariae) felkérte a fellelhető kéziratai, írásai, főként a nemzetiszocialista mozgalmak és Hungarista Mozgalom Hírszolgálata kutatási anyagainak átadására. A muzeális értékű írások, dokumentációk feldolgozása az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában napjainkban is folyamatosan zajlik… Ismertebb művei: A Fidesz Munkáscsoport balladája, Ki menti meg Wass Albert lelkét?, A Képíró-dosszié, Perben a demokráciával, Ecce homo – Egy történet a Vészkorszakból, valamint az 1956 Didergő Lángjai című könyve ill. cikksorozata, stb.

Pünkösti Árpád, író 
Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas publicista