Az Orbán-rezsim több alkalommal is visszaélt ezzel az eszközzel. Az eredmény pedig borítékolható volt; használhatatlan, avítt tudást kényszerítve a tanulókra a munkaerőpiac teljesen elnéptelenedett. A hiányok pedig olyan űrt képeznek, amiket nem lehet csak úgy pótolni.

És ezen az olyan holtnyelvek, mint az ógörög sem tud változtatni.

Márpedig az egykor csak bolondnak tartott és nevezett Kásler Mklós ezt próbálja megetetni a magyar néppel. Azzal a néppel, amelyiknek egyik legnagyobb baja, hogy még mindig csak egy hivatalos nyelve van és azt is csak néhány millióan beszélik. Ugyan mit segíthetne ezen az ógörög, vagy a latin? A klasszika filológia tudományának múlhatatlan értékét persze nem vitathatjuk, de a 21. század kihívásaira, mint amilyen a klímaváltozás, az emberi jogok semmibevétele, aligha adhatja meg a maradéktalan és akárcsak részben kielégítő választ.

„Magyarország politikai és gazdasági szempontból is megerősítette a szuverenitását 2010 és 2018 között, ennek kell folytatódnia a kultúra területén is”

Hogy milyen kultúráról lehet szó Kásler értelmezésében, arra vonatkozólag legfeljebb csak tippjeink lehetnek. Mert nagyon úgy tűnik, hogy az általa éltetett „kultúránk” szuverenitásának eredménye az, hogy hazánk általános közutálatnak örvend a világban.

Új időszak jön, amihez részben vagy egészében új emberekre van szükség.

A társadalmi nemek tárgy oktatása helyett Kásler Miklós több olyan egyetemi szakot is említett, amelyen sokkal több szakember kellene. Példaként említette, hogy az ógörög vagy a latin elengedhetetlen a történelem feldolgozásához, az ókori és középkori forrásmunkák olvasásához. /24.hu/

Érdekes gondolat. Ahhoz azonban hogy megértsük az alapvető logikát, ami minden diktatúra legnagyobb, legveszélyesebb ellensége, nem szükséges eredetiben olvasnunk Arisztotelészt, sem Senecát.

"Vannak emberek, akik elolvassák a Háború és békét, majd annyit mondanak: jó könyv volt. És vannak emberek, akik elolvassák egy rágógumipapír hátoldalát, és megfejtik az univerzum titkait."

Richard Donner klasszikus Superman filmjéből származó idézetben lényegében a kásleri tervek alapvető kijátszhatósága is megmutatkozik.

A legkorszerűbb, gyorsan fejlődő tudományokra is kiemelten figyelünk. Ezek olyan szükségletek, amelyekhez igyekszünk tehát a képzéseket igazítani.

Ehhez képest az egészség-, az oktatás- és az igazságügy tudományai éppen az összeomlás szélére került, így bele sem merünk gondolni, mi lesz akkor, ha az amúgy is leterhelt általános képzéseket kitömjük a problémák megoldására véletlenül sem alkalmas tudományokkal.

Eredmény: A sikertelenségbe belefásult generáció, akiknek kilátástalan mókuskereket jelent a tanulás. A munkaerőpiac pedig egyszerűen összeomlik az így keletkező vákuumban. Mintha ettől akartuk volna gyermekeinket megkímélni, nemde?