A befektetési kategóriát első ízben húsz évvel ezelőtt, 1996. december 19-én kapta meg az ország, amit 2011 novemberében veszített el.

Péntek este végre helyreállhat a világ rendje és az utolsó nagy hitelminősítő cég, a Moody's is újra megadhatja a magyar devizaadósságra a befektetésre már ajánló legalacsonyabb - Baa3 - minősítést. A két másik hitelminősítő már korábban visszaadta a befektetési rangot Magyarországnak, így a Moody's lépés inkább szépségtapasz, technikai jelentősége nem igazán van. Ennek ellenére a kormányzat joggal és érhető izgalommal várja a lépést, hisz Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter épp a hitelminősítő várható pozitív lépéshez kapcsolta a letelepedési államkötvények "szüneteltetését" - mintha valódi kapcsolat lenne magyar állam letelepedési üzlete és az államadósság-kezelés között.

A Moody's döntése abból a szempontból is érdekes, hogy Magyarország pontosan ötéves - felesleges - kitérő után tér vissza a befektetésre ajánlott országok körébe, ugyanis a 2011 novemberében vonta meg épp ez a cég elsőként a befektetési ajánlást. A bóvli kategóriát azután már viszonylag gyorsan magkapta az ország a Standard&Poor's-tól és a Fitcth Ratings-től is. A döntés akkor a számtalan unortodox, piacellenes döntés következménye volt, ugyanis szigorúan fundamentális alapon Magyarországnak már a 2008-as hitelválság kitörését követő hetekben el kellett volna veszítenie a befektetési besorolását.

Tíz év kemény munka a sorozatos leminősítésekért

Nem lehet viszont megfeledkezni arról, hogyan került a magyar gazdaság ebbe a helyzetbe: a hitelminősítők a 2008-as válság előtt lassan léptek, akár éves késéssel reagáltak a "valódi" gazdasági folyamatokra.

Első ízben az 1996-os (Bokros-Surányi-féle) megszorítások eredményeként került tartós növekedési pályára a magyar gazdaság, amit a külső konjunktúra is segített. Erre reagálva 1996. december 19-én fordult elő a magyar gazdaságtörténetben, hogy mind a három hitelminősítő befektetésre ajánlotta a magyar devizaadósságot - két évtized múltán erre a szintre térhet most vissza a magyar gazdaság.

A hitelminősítések egészen 2000-ig emelkedtek - amíg a konjunktúra kitartott - majd 2003-től érkeztek az első figyelmeztetések: előbb a kilátások rontásával, majd 2005-től sorjáztak a folyamatos leminősítések.

A hitelminősítők már akkor jelezték, hogy a tartósan magas államháztartási hiány és a magas államadósság veszélyes elegy - ez 2008-ban az adósságválság beütésével valósággá vált, amikor pár nap leforgása alatt a fizetésképtelenség határára sodródott Magyarország.

Még Orbánék is kaptak bizalmat

Ennek ellenére a top-3 minősítő egészen 2011 végéig befektetési kategóriában tartotta az országot, a bizalmat mind a Bajnai-, mind a 2010-ben kezdő Orbán-kormánynak megadták. Ám a türelem 2011 végére elfogyott, alapvetően a kormány sorozatos unortodox gazdaságpolitikai döntései miatt. Egyfelől a kormány bevezette az egykulcsos személyi jövedelemadót, a kieső bevételek pótlásra viszont szektoradók sorát találta ki. Eközben pedig gyorsan fölélték a mintegy 3000 milliárd forintnyi magánpénztári nyugdíj-megtakarítást - míg a pénz elégetése ellenére a magyar gazdaság növekedése visszaesett, a versenyképesség romlott.

Két év unortodox gazdaságpolitika után váltott irányt a kormány és 2012 után kezdődött meg a kiigazítás. A költségvetési egyensúly elérése - a 3 százalékos GDP_arányos maastrichti hiány teljesítése - lett a magyar gazdaságpolitika legfontosabb célja, annak érdekében, hogy Brüsszel ne tudjon jogi akadályokat gördíteni az uniós támogatások maximalizálása elé.

Az államadósság öt év alatt a GDP 6 százalékával mérséklődött, annak ellenére, hogy a 3000 milliárd forintos magánpénztári vagyon a bruttó hazai termék 10 százalékára rúgott - vagyis érdemi csökkentés ezen a területen sem sikerült elérni.

Szerencsés időket élünk

Ahogy a történelemben, úgy a gazdaságpolitikában sincs sok értelme a "mi lett volna, ha" teóriáknak - ám a múlt hibáiból érdemes lehet tanulni.

Az ma már látható, hogy 2010-ben piacbarát üzentetekkel és lépésekkel könnyebben és tartósan növekedési pályára állhatott volna  a magyar gazdaság, ha akkor a kabinet a versenyképességet növelő reformokra és a gazdaságpolitikai hitelesség megőrzésére koncentrált volna. E lépések elmaradtak és ma is hiányoznak - így ma már a versenyképességi mutatókban is jól látszik Magyarország lemaradása és a helyzet különösen regionális összevetésben tragikus. Az államadósságon ugyanis sikerült faragni, lassú csökkenésnek indult, ám radikális fordulatot  nem sikerült elérni.

Az államháztartás ugyanakkor ma sokkal jobb helyzetben van, mint öt évvel ezelőtt - ezért is törheti a kormány járulékcsökkentésen a fejét - ,amire azonban várhatóan 2018 januárjáig várni kell.

Azonban hajlamosak megfeledkezni a kormányban arról, hogy a büdzsé kedvező helyzete csak kisebb részben a tartós, hosszú távon is fenntartható intézkedések eredménye. Idén akár nulla is lehet az államháztartási egyenleg, ám ez jórészt az uniós pénzeknek, a termőföld-eladásoknak, valamint az egyszeri társasági adóbevételnek köszönhető. A kormány most erre a mozgástérre építi a járulékcsökkentés tervét. Ha az a megoldás "bejön", akkor az a fogyasztás révén többletnövekedést adhat a magyar gazdaságnak, ám ha nem működik a Münchhausen-effektus, akkor a járulékcsökkentés évi több száz milliárd forintos lyukat üthet a költségvetésen.

napi.hu