Kik tagadnak hitük után, majd fokozzák tagadásukat, soha nem fogadtatik el tőlük megbánásuk. Ezek ők, az eltévelyedettek. (Korán 3:90)

Azt találjátok, hogy egyesek a bizalmatokba akarnak férkőzni, s hogy elnyerjék bizalmatokat népük iránt. Mindahányszor Fitnába (kísértésbe) esnek, elmerülnek benne. Ha nem zárkóznak el tőletek és (nem) intéznek békét hozzátok, (nem) tartják vissza kezeiket, vegyétek és öljétek le őket, bárhol leltek rájuk. Ezek ők, akik ellen nektek nyilvánvaló hatalmat tettünk meg. (Korán 4:91)

A kegyelmet érdemlő két dezertőr csoporttal szemben, van egy harmadik társaság, akik veszélyesek, hűtlenek és nem hagyhatók magukra. Ők mindent megtesznek, hogy az emberek bizalmába férkőzzenek, miközben hűen szolgálják az ellenséget. Ahányszor esélyt kapnak, kísértésbe esnek, és kettős ügynökök lesznek. A legbiztosabb, ha nyílt ellenségként kezelik őket. Nem lehet bevonni őket semmibe. Ha békegaranciát adnak, és valóban nem harcolnak, akkor hagyni kell őket. De sokan átállnak és az ellenség soraiból támadást intéznek a Muszlimok ellen. Számtalan esetben bizonyítják, hogy hiába adnak biztosítékot, akkor is árulók.

Ne mentegetőzzetek! Tagadtok hitetek után! Ha Mi feloldozunk néhányatokat, akkor másokat közületek megbüntetünk, mert gaztevők voltak! (Korán 9:66)

Aki megtagadja Allahot hite után - hacsak nem kényszerből és szíve megnyugodott a hitben-, de ki megnyitja keblét a hitetlenség előtt, hát Allah dühe sújt le rájuk és övék a hatalmas szenvedés. (Korán 16:106)

Ammar esetére találunk utalást, akinek apja, Yasir és anyja, Sumaayya kimondhatatlan kínzásokat álltak ki azért, hogy megtagadják hitüket, de ezt nem tették meg. Ammar maga is szenvedett, de szülei megpróbáltatása leverte. Hogy véget vessenek kínzásuknak, Ammar szavakban megtagadta hitét, de szívében továbbra is Muszlim maradt. A Próféta azonban vigaszt nyújtott számára és megerősítette őt hitében.

Ez az egyetlen olyan mekkai eredetű kinyilatkoztatás, melyben a hitehagyás említést kap. Ekkor még messze vagyunk attól, hogy az Iszlám városállama, Medina létrejöjjön. Nincs állam, nincs apparátus, ami a hitehagyást állam elleni összeesküvés színben tüntethetné fel. Itt pozitív megítélést kap. Ammar elhagyta hitét szavakban, de szívében Muszlim maradt. Ezért arra súlyt le Allah dühe, aki őt erre kényszerítette. De így is Allah dühéről és nem emberéről van szó.

Hadisz Bukhary 9:83:17

Abdulla bin Murra nyomán a Próféta (béke reá) így szólt: „Nem megengedett a Muszlim vére, aki felesküdött, hogy nincs más Isten csak Allah és én vagyok az Ő Prófétája, kivéve három esetben: életet életért, parázna házasságtörő vagy hitehagyó, aki elhagyja (elárulja) közösségét”.

Ugyanezt erősíti meg Muszlim Hadisza 16:4152:

Abdulla bin Mas’ud így tudósított Allah prófétájának (béke reá) szólásáról: „Nem megengedett Muszlim életet kioltani, ha az megvallotta, hogy nincs más Isten csak Allah és én vagyok Allah prófétája, kivéve, ha egy, a három esetből beigazolódik: parázna házasságtörő, életet életért, vagy ha hitehagyó és közösségét elhagyó.”

Amit most írok, az személyes véleményem.

Tekintsük át a Korán kinyilatkoztatásait, Hadiszokat és a történelmi hátteret. Medinában megalakult az Iszlám első állama. Amikor ezek a versek kinyilatkoztattak, a hitehagyás egyet jelentett Medina elárulásával. Miért? Mert az Iszlám hit és jog képezte a medinai állam alapját. Ezt az államot külső és belső erők akarták ellehetetleníteni. Az egyik eszköz az Iszlám felvétele, beilleszkedés, kémkedés, bomlasztás volt. A szankció tehát nem egyszerűen a hitehagyásra, hanem hazaárulásra vonatkozik.

Hogy értékelendő ma ez a szankció? Sehogy. Okafogyottá vált két okból. Ha betartanánk, a fél Iszlám világot halállal kellene sújtani. Tegye fel az az Iszlám vezetés a kezét, aki nem árulta el népét, vallását? A másik ok, hogy az Iszlám jogrendszere éppen úgy jogfejlődésen ment át, mint bármely más jog. Az árulás tényállásának felhívásában van a lényeg, történjen az egy másik élet, házastársi szövetség, vagy egy állam rovására. Nem a szankciót kell mérlegelni, mert az kortól és helytől függően változik. Aki pedig ezek után is azon akad fenn, hogy vannak helyek, ahol a hitehagyást halállal büntetik, annak csak annyit tudok mondani, hogy az Iszlám világ kulturálisan heterogén. Egyik része atomkorban, másik része még kőkorszakban él. Egy vallás megélésének módja kulturális szinttel van összefüggésben. Ehhez a Koránnak semmi köze. Ez innen emberi tényező. Tőlem az hagyja el a hitét és válthat másra, aki akarja. Hitet lehet váltani, Istent nem. Ez magánvélemény. Egy tett valós következménye nem a földi életben következik be.

Kérem Allahot, hogy fogadja el fenti okfejtésemet. Amen.