Mondanivalóját az energiaátmenet nehézségeire, a hatályban lévő EU-s dekarbonizációs célok elérésének akadályaira fókuszálva építette fel, a szakember négy blokkra szedve, négy tanulság és konklúzió mentén igyekezett választ adni arra a kérdésre, hogy „elég-e az”, amit most teszünk a dekarbonizációért, illetve arra a kérdésre, hogy mit kellene még tenni annak érdekében, hogy csodával határos módon sikerüljön teljesíteni a vállalásokat.

Hernádi Zsolt az előadása során elsősorban a zöld átmenet kihívásairól értekezett – természetesen testhez álló a téma a Mol-vezér szerint, ugyanis a szén-dioxid-kibocsátás mintegy kétharmada az energiaszektorból érkezik, ennél fogva valóban ez az az iparág, ahol a rendkívül ambiciózus EU-s célok elérése érdekében komoly erőfeszítésekre, már-már csodára van szükség.

A helyzet súlyosságát érzik az európai politikai vezetők is, és erre újabb szigorításokkal reagáltak - emiatt a szabályozói nyomás a koronavírus-válság, a recessziós félelmek és a háborús helyzet ellenére nem hogy csökkent volna az elmúlt években, hanem csak nőtt. Még feljebb emelték a fontosabb célszámokat a fejlettebb országokban, lehet itt gondolni az energiamegtakarításra, a megújulók arányára vagy például az energiahatékonyságra.

De vajon elég ez?

– tette fel a kérdést Hernádi Zsolt, majd négy példán keresztül fejtette ki álláspontját.

Átmenet időigénye az energiamixben

A mögöttünk álló évszázadokra visszatekintve elmondható, hogy korántsem egyik pillanatról a másikra, hanem hosszú évtizedek alatt tudott csak - általában az uralkodó energiaforrás árának növekedése vagy technológiai innovációnak köszönhetően – jelentős változás végbe menni az energiafelhasználásban. Lehet itt például arra gondolni, hogy az iparosodás kezdetéhez képest csak az 1900-as évek elején vette át a szén a klasszikus biomassza (azaz tüzifa) vezető szerepét a fogyasztásban. Ezután a kőolaj következett, majd az 1960-as években jött a földgáz fellendülése, ezt követően az atomenergia és az úgynevezett modern megújulók, azaz tulajdonképpen a szél-és napenergia.

És a megugró fosszilis árak miatt hiába csökkent drasztikusan a naperőművek bekerülési költsége, az atom és a modern megújulók aránya az energiamixben a mai napig nem éri el a 20 százalékot – hangsúlyozta a cégvezér. Mindezek tudatában az első konklúzió:

A történelem során az egyik energiaforrásról a másikra való átállás mindig nagyon lassan történt

Eddig nem tudtunk kiváltani energiaforrást

Ráadásul érdemes megjegyezni, hogy a növekvő energiaigény következtében abszolút mértékben nézve minden egyes energiaforrás felhasználása nőtt az elmúlt 100-200 évben. Például közel ugyanannyi klasszikus biomasszát használunk fel, mint korábban. Az új források beépülése tehát a nagy ütemben növő többletfogyasztás kielégítését célozzák, helyettesíteni egymást eddig nem tudták. A másik fontos tanulság és egyben konklúzió ezért Hernádi szerint az, hogy a növekvő energiaigény következtében igazából eddig NEM TUDTUK KIVÁLTANI EGYIK ENERGIAFORRÁST SEM.

Ehhez képest a klímacélok értelmében harminc év alatt kéne kiváltani az energiamixben jelenleg több, mint 80%-ot képviselő fosszilis forrásokat.

Ez egy olyan kihívás, amire még nem volt példa

– mutatott rá Hernádi, főleg annak tudatában tűnik lehetetlennek ez a feladat, hogy a világ energiaigénye az ’50-es évek óta gyakorlatilag exponenciálisan nő. 70 év alatt mintegy hatszorosára nőtt a globális energiafelhasználás, és az előrejelzések szerint nem fog egyhamar megfordulni ez a trend a népesség gyarapodása és a középosztály megerősödése miatt. A cégvezér szerint bár keressük az új energiaforrásokat, de valójában belülről próbáljuk tömködni a lyukakat.

A modern megújulók korlátai

Mindezeken felül komoly fejtörést okozhat a modern megújulók természetéből fakadó néhány nehézség:

• A két legfontosabb modern megújuló forrásnál, azaz a nap és a szélenergiánál komoly bizonytalansággal kell számolni, egyszerűen azért, mert nem mindig süt a nap és fúj a szél - ezért kiegyenlítő kapacitásokat kell beiktatni.
• A bizonytalanság mellett a geográfiai korlát is határt szab a megújulóknál – például természetvédelmi területeken nem lehet ilyen elemeket létesíteni, lásd Szlovénia.
• Végül ott van még a területi lábnyom kérdése, a nap-és szélerőművek telepítése ugyanis elképesztően nagy területeket igényel.
• Nukleáris energia: a Nemzetközi Energiaügynökség net-zero szcenáriója alapján 2050-ig a mai kapacitást meg kéne duplázni – az új erőművek létesítése viszont kihívásokkal teli, ráadásul a jelenlegi létesítményeknek is van egy jelentős hatékonyságcsökkenése. A szakértői körökben mostanában egyre népszerűbb mini erőművek elterjedéséének azonban a közvélemény ellenszele gátat fog szabni Hernádi szerint („Senki nem szeretne a kertjébe egy erőművet”). Ezzel a problémával azonban még nem is szembesültek a döntéshozók, a mini erőművekre ugyanis csak prototípusok vannak egyelőre. A termelésbe állított létező technológia ma még nem létezik.

A fenti nehézségek és hiányosságok ismeretében, továbbá a beruházások időigényességét is szem előtt tartva a harmadik konklúzió:

Úgy akarjuk kiváltani a fosszilis energiahordozókat, hogy még nem tudjuk pontosan, hogy milyen technológiát fogunk ehhez használni

Társadalmi költségek

A pandémia során látott gazdasági visszaesés és az otthon maradás kényszere miatt a világ szén-dioxid kibocsátása 4-6 százalékkal csökkent, de ez sem elég – az ENSZ előrejelzése szerint ezt a 4-6 százalékot még újabb 7,6 százalékkal kéne megtoldani ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a párizsi egyezményben foglaltakat - mutat rá az elnök-vezérigazgató. Ha a fosszilis energiát teljesen le szeretnénk cserélni napenergiára, a kapacitásbővítésre, a hálózatfejlesztésre és tárolásra MAGYARORSZÁGON EGY ÉVNYI GDP-re lenne szükség.

Ha ezt elosztjuk 30 évre, az a GDP 3 százalékát jelenti évente, ami kimondottan nagy szám és nehezen előteremthető – ráadásul a napenergia-hálózat kiépítése mellett kiegyenlítői kapacitásokat is létesíteni kellene, ami ezen felül is óriási összeg.

És ha már napelem és társadalmi költségek: a háború nyomán olyan gázárak érkeztek, amiket korábban elképzelni sem lehetett, Magyarország a korábbi évekhez képest körülbelül 10 milliárd euróval többet fizetett tavaly az energiáért – ez a 7-10 milliárd euró alternatív esetben 10 ezer megawattnyi naperőmű-telepítést tehetett volna lehetővé. Tehát, ha belegondolunk, ennek a pénznek egy részét meg lehetett volna spórolni.

A negyedik konklúzió ezek alapján:

A jelenlegi technológiák által lehetővé tett ütemben csak óriási társadalmi költségek árán lehet tartani a klímacélokat.

El kell kezdeni

Összefoglalva a helyzetet és a jövőbe tekintve így zárta előadását Hernádi Zsolt: „A fenntarthatóságra törekvés teljesen új problémákat vetett fel, a történelem során ilyen mértékű transzformációt ilyen rövid idő alatt még sosem sikerült teljesíteni.

Lehet, hogy valamilyen csoda folytán ez mégis megtörténik, de egyelőre nem tudjuk, hogy honnan várhatjuk ezt a csodát. Precedens nélküli feladat és óriási társadalmi költségekkel jár – de ez nem jelenti azt, hogy ne kezdjük el

Ahhoz, hogy legyen esély a kitűzött időpontig végrehajtani a zöld átmenetet, egy három elemből álló, nagyon kényes egyensúlyt kell fenntartani Hernádi szerint:

• meg kell őrizni a társadalmi támogatást: ez most adott, de nagyon sérülékeny. Beszédes ellenpéldája ennek Németország: a korábban egyik legzöldebb európai ország az energiaválság során visszatért a szénhasználathoz és elképesztő mennyiségű kőszenet importált olyan messzi helyekről, mint például Ausztrália. Emellett komoly ütemben építenek LNG-terminálokat, amelyek üzemeltetése jóval drágább és a környezeti terhelése is jóval nagyobb, mint a csővezetéses gázé. Ilyen intézkedésekkel nagyon gyorsan el lehet veszíteni a társadalom támogatását.
• támogatni kell az új technológiákat és ötleteket: az ipart hagyni kell piaci alapon funkcionálni, hiszen az ipar az, amelynek a megoldást szállítania kell.
• politikai akarat és a szabályozók: okosan kell kialakítani a szabályozói keretrendszert, nem tiltólag, hanem támogatólag kell azt fellépni a cégvezér szerint - jó példa lehet erre az Egyesült Államok. A szabályozásnak az új technológiák behozatalát és a meglévők hatékony alkalmazását kellene elősegítenie, enélkül ugyanis nem lehet versenyképességről beszélni. Az Európai Unió jelenlegi gyakorlata az európai vállalatok versenyképességét markánsan rontja, ez pedig hosszú távon nagyon visszaüthet.

Amikor tehát azt mondjuk, hogy az iparnak kell a zöld átmenetet megoldania, akkor mindig hozzá kell tenni, hogy ehhez elengedhetetlen olyan szabályozói keretrendszer kialakítása, ami növeli a versenyképességet

- zárta le egy figyelmeztetéssel a beszédét Hernádi Zsolt. (Portfolio)