A koronavírussal való küzdelem legérzékenyebb pontjaira világít rá az OECD friss elemzése. - írja a Portfolio

Egyre több ember szembesül azzal az eshetőséggel, hogy a koronavírus okozta kieső jövedelmeik miatt szegénységbe süllyednek, a nélkülözhetetlen napi életvitelhez szükséges kiadások a legszegényebb családok jövedelmének 75%-át is felemészti.

A tanulmány szerint sok szempontból Magyarországon is rossz a helyzet, a magyar családok 25%-a él túlzsúfolt környezetben, egészségügyi szempontból pedig jelentős probléma, hogy az ezer főre vetített orvosok és nővérek számában nagyon hátul kullogunk az országlistán.

Miközben a kormányok sok országban már dolgoznak azon, hogyan tudnának minél több embert bevenni a szociális biztonsági háló alá, egyre több ember szembesül azzal a lehetőséggel, hogy a koronavírus miatt kieső jövedelmeik miatt szegénységbe süllyednek és csak limitált pénzügyi forrásaik lesznek. Az OECD országokban háromból több mint egy ember pénzügyei bizonytalanok, ami azt jelenti, hogy bár nem számítanak szegénynek, mégsem tudnák családjukat a szegénységi küszöb felett tartani több mint három hónapon keresztül, ha a bevételeik hirtelen megszűnnének.

Ez a kockázat különösen a fiatalabbak, az alacsonyabb iskolai végzettséggel bírók és a gyermekes párok körében jelentős. Egyben ők azok is, akiknek meg kell küzdeniük az iskolabezárásokkal és az idősebb rokonok iránti fokozott felelősséggel is.

A probléma nem csak a legszegényebbeket érinti, a középosztálybelieknek is nehezebb lehet a mindennapi élet, miután ötből egy ilyen család többet költ, mint amennyit megkeres. 

Azzal, hogy egy sor üzlet és szolgáltatás zárva van a kiskereskedelmi, utazási, vendéglátó-ipari és szállodaipari szolgáltatások esetében, az alacsonyabb keresetű dolgozókat érintik leghátrányosabban a koronavírus miatti intézkedések. Az alacsony fizetésű dolgozók (akiknek fizetése kevesebb mint a nemzeti medián kétharmada) átlagosan a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 15%-át teszik ki az OECD országokban. 

Az elemzés szerint a távmunka talán csökkenteni tudja a közösségi távolságtartási (social distancing) intézkedések miatti azonnali gazdasági hatásokat, de a gyakorlatban ez csak a dolgozók egy kis részére lesz hatással, de rájuk különösen súlyosan.

Az OECD háztartások közel 12%-a él átlagban túlzsúfolt környezetben (ha háztartásonként kevesebb mint egy szoba áll rendelkezésre fejenként). Különösen megnehezíti a helyzetet közösségi távolságtartási intézkedés, hiszen ilyen túlzsúfolt élőhelyeken nagyon nehéz egyetlen embert is izolálni a többiektől, ha elkapta a vírust.

Az emberek mintegy 31%-a él egyedül az OECD országokban, őket különösen nehezen érintik az egymástól való távolságtartási intézkedések, különösen azokat az ápolásra szorulókat, akiknek el kellett hagyniuk a kórházat azért, hogy helyet csináljanak a koronavírusos betegek számára. A vizsgált országokban átlagosan 11 emberből egy mondta azt, hogy nincs, akire számíthatna szükség idején, különösen nagy az így érzők aránya az idősebbek körében.

Szerencsére Magyarország nem áll olyan rosszul ebben a tekintetben, az 50 év felettiek nagyjából 85%-a mondta azt, hogy van olyan ismerőse vagy családtagja, akire számíthat, ha baj lenne. Igaz, ezzel az aránnyal a többi országhoz képest csak hátul kullogunk.

Különösen nagy veszélynek vannak kitéve vírus szempontból az egészségügyi és idősotthoni dolgozók. Még egy átlagos időszakban is sokkal leterheltebbek a közintézményekben dolgozók stressz és depressziós oldalról, mint mások – mutat rá az elemzés. A mostani válságban viszont a megfertőződés nagyobb kockázatával, a hosszabb munkaidővel, a felszerelések, ágyak és információs hiányokkal is meg kell küzdeniük az egészségügyi dolgozóknak, mint ahogyan a betegek magas halálozási arányával is. És akkor még nem beszéltünk azzal a nyomással, amit másokhoz hasonlóan ők is megélnek otthon (távolságtartás, gyermek-elhelyezési kihívások, idős családtagok ápolása).

portfolio.hu