Nagyon úgy tűnik, már a kabinetnek is kezd kínossá válni a Magyar Úszó Szövetség sokáig érinthetetlennek hitt elnöke. Tegnap ugyanis először a Habony Árpádhoz köthető ingyenes bulvárlap, a Lokál közölt interjút Czene Attila sportért felelős korábbi államtitkárral, aki szerint diktatúra van az úszóknál, majd a szintén kormányközeli Blogstar.hu szállt bele két lábbal a sportvezetőbe azzal, hogy órákon keresztül fő anyagként, kezdőoldalon tartotta a beszédes című írást: Gyárfást megcsapta a börtöncellák hűvös büdöse…

Érdemes felidézni, ki is ez a túlélőművész, aki több mint két és fél évtizede mindig hatalomközelben tudott maradni, miközben mesés vagyonra és befolyásra tett szert. Gyárfás Tamás maga a velünk élő kilencvenes évek, annak az időszaknak az összes gátlástalanságával együtt. Vadkapitalista hozzáállásával és kőkemény taposással ő vált a magyar médiatörténelem barterkirályává. A köztévén futó Napkeltében ugyanis pontosan nyomon lehetett követni, hol tart az otthona vagy ingatlanai építésében: előbb betonvasat és téglát hirdettek a különféle cégek, aztán fürdőszobacsempét és jakuzzit. Ezt egyébként nem is tagadta lapunknak tíz évvel ezelőtt adott interjújában.

A meglehetősen pártos tévéműsor és az MSZP–SZDSZ-kormányokhoz való erős kötődése miatt a Fidesznek finoman szólva nem volt harmonikus a viszonya a közismerten balliberális érdeklődésű médiavállalkozóval. Egészen addig, amíg fontosak voltak az elvek. Mára a pénztárgép csörgése kicserélte az optikát – néhány éve már a miniszterelnöknek sem kínos, hogy együtt mutatkozzon azzal, akitől a Napkeltére még élénken emlékező konzervatív szavazóknak feláll a hátán a szőr.

A magyar úszósportot 23 éve (!) vezető üzletemberrel állítólag azért egyeztek ki, mert a FINA alelnökeként [ez az úszók nemzetközi szövetsége – a szerk.] el tudta intézni, hogy Magyarország kapja a 2021-es úszó- és vízilabda-világbajnokságot, amelyet végül a mexikói Guadalajara visszalépése miatt négy évvel korábban, már jövőre megrendezhetünk. Megjegyzem, ha egy világesemény hazai rendezéséhez Gyárfás Tamással kell megegyezni, az túl nagy ár, akkor inkább ne is szervezzünk világbajnokságot. Ráadásul már a szervezés is igazán gyárfásosan indult: gondoljunk csak a haverral, ingyen megterveztetett Bol-dog kabalafigurára, amely miatt közröhej tárgyává váltunk, vagy éppen a gagyi plakátokra és a hétről hétre emelkedő, most már százmilliárdot súroló rendezési költségre. Utóbbiban jó eséllyel nem csak Gyárfás a hibás, a zsíros koncra ugyanis kormányközeli körökből is sokan rámozdultak.

A sors iróniája lesz, ha az elnök egy bajai úszólány (és ne legyünk naivak, a mögötte álló amerikai edző-férj, Shane Tusup) bátor kiállásába fog belebukni. Hosszú Katinka kétségkívül letett valamit arra a bizonyos asztalra, amiről Gyárfás Tamás eddig többnyire csak elvett. Ráadásul a hazai úszótársadalom egyéb szereplői – akik a korábbi botrányok idején még hallgattak –, köztük olim­piai, világ- és Európa-bajnok társai is egyre többen és határozottabban állnak ki sporttársuk mellett, aki nyílt levélben kérte Gyárfás lemondását.

Mi folyhat abban a taotámogatással alaposan kitömött sportágban, ahol – mint Czene Attila fogalmazott – eddig úgy osztogatták a (köz)pénzt, mintha az a szövetség kegye és adománya lenne. A volt államtitkár elismerte, hogy szakmai helyett jelenleg „másféle szempontok” érvényesülnek. Sok mindent láttam az elmúlt huszonöt évben, így azt mondom, korai még Gyárfást temetni. Halálos ölelésben van ő a kormánnyal – ha elengedik a kezét, kiteregetheti az ütőkártyáit a vizes vébé kapcsán kötött (vagy esetleg egyéb) alkukról. Sokan érdekeltek benne, hogy menekülőutat találjanak annak a közéleti szereplőnek, akit egy normális országban már évtizedek óta elkergettek volna a közpénzek mellől.

(Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 19.)

Szerző: Lukács Csaba / mno.hu