Nem kizárt, hogy idővel a könyveket is a digitális tér váltja fel és ez az idő hamar bekövetkezhet. A nyomtatott irodalom, sajtó a végkorát éli. Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, aki a könyvek világához szokott, de látom, hogy ez a tér szűkül. A legfiatalabb generáció számára a könyvek, újságok nehezen lesznek kezelhetők. Beírnak egy keresőszót és kidobja számukra a megfelelő cikket és abból is azt a részt, amire kiváncsiak. Az információáramlás szempontjából ez a jövő. Nem kultúrát, műveltséget mondtam, hanem információáramlást. Ha ezt figyelembe vesszük, nem biztos, hogy panaszkodnunk kell a fiatal nemzedék olvasatlanságra. Olvasnak ők, lehet, hogy többet is, mint mi olvastunk, csak az olvasási szokások megváltoztak. Képernyőt olvasnak.

Indiában évekkel ezelőtt volt egy társadalmi kísérlet. Nyomortelepek szomszédságába, később utcák sarkain ingyen internetes hozzáférési lehetőségeket teremtettek. Gyerekek tömegeit vonzotta ez a lehetőség, akik, hogy játszani tudjanak, el kellett sajátítaniuk az írást, olvasást és alapvető alkalmazásokat. Ez mind jött magától, iskola nélkül.

Nyugati egyetemeken az előadásokra való kötelező bejárást felváltotta az internetes képzés. Aki akar bejár, aki nem, az neten követheti az előadást, sőt visszanézheti, többször lejátszhatja, ha nem ért valamit. Ez egyben az előadó vizsgája is, mert kontrollálható követhetősége, magyarázatának színvonala.

Nem tudhatjuk, mennyi időbe fog telni, de meggyőződésem, nem évekbe, hogy ami nincs bent a virtuális térben, az nem fog létezni a mindennapi élet szempontjából. Ezt nem csak én látom így, hanem nagyon sokan, ezért verseny van a digitális tér elfoglalásáért. Látom, egyre több tudást pakolnak fel minden területről és a PR eszközei is hadrendbe álltak minél több látogató elnyerésére. Cél az is, hogy a Googleba beírt keresőszó első, vagy második helyen dobja ki azt az infót, amit mi képviselünk.

A fizikai helyek jelentősége csökken. A közösségi együttlét, szubjektív élmények miatt még fontosak a mecsetek, templomok, de mondanivaló szempontjából az online a meghatározó. Csak egy kattintás és a kívánt válasz olvasható a képernyőn.

Iroda sem szükséges. Egy nagyságrend alatt nem kell titkárnő, iktatás, humán erőforrás osztály, semmi, csak egy online hozzáférés. Vannak állások, megélhetési lehetőségek, kutatási területek, melyek nem kötődnek fizikai helyekhez, könyvtárakhoz, hanem akárhol vagyunk a világban, a digitális tér hozzáférést biztosít ezekhez.

Egy megváltozott világban élünk és egyre inkább ennek a trendje fog dominálni. Ezért nem mindegy, hogy ebben a térben ki és hogy van jelen, milyen teret foglal el.

Meggyőződésem, hogy ez a tér fog új társadalmat kovácsolni az egész világban. Biztos, hogy ez a háló segít megtalálni egymást és szorosabb kohéziót építeni azonos identitások, etnikumok, vallások között, de hosszú távon inkább ezen identitások megosztó jellegének feloldódását látom, ami nem baj. Rájövünk a neten, hogy vannak hasonló gondolatok különböző identitások, felfogások között és új rácsszerkezet alakul ki ezek között, ami felülírja a hovatartozás kérdését. Egy lesz fontos: egy közös gondolkodási folyamatban való részvétel, ahol eltűnik az egyén háttere. A neten nincs bőrszín, nem, másság, hanem gondolat van, ami más gondolatokkal találkozik. Ha versenyképes és meggyőző, akkor más is átveszi, ha nem meggyőző, akkor eltűnik és a gondolatot képviselő visszaléphet a fizikai terébe, ahol egy kisebb jelentőségű szegmenssé válik. Ez lesz a szelekció trendje.

Ha mi, muszlimok, vagy bárki más, nem vagyunk képesek értelmes gondolattal a virtuális térben helyet foglalni és megújulni, selejtté válunk a nagy globális gondolkodás konyhájában. Nem Iszlámot, hanem muszlimokat mondtam. Ez talán utolsó lehetőség a történelemben, ahol bebizonyíthatjuk mit ér tudásunk, meggyőződésünk, hitünk. Ki fog derülni, milyen áramlatok tudnak felerősödni, meggyőzővé válni, melyeket ismer el és fogad be az Iszlámot nem ismerő világ.

Az új térben már nem lesz helye repkedő angyalkáknak és patás ördögöknek. Ezt meghagyjuk Hollywoodnak. Nem tudjuk, hogy üzenetváltás során zsidó, kereszttény, ateista, cigány vagy sváb a partnerünk. Végre el fognak tűnni azok a szempontok, melyeket szemmel látva befolyásolóak és felülírják az objektív véleményalkotást. Nem lesz lehetőség gagyi dumára, időfecsérléses semmit mondásra, ötperces „kejfel hálozásra” (arabul: hogy vagy). Vagy odatesszük a gondolatot, vagy nem jönnek a lájkok és eltűnünk a net világában. Aztán zsidózhatsz, szidhatod Amerikát vagy bárki mást, a lényeg: Te nem változtál meg. Ne a valóságot rángasd vissza a régmúltba, hanem Te zárkózz fel a valóságba.

Aki kétségekkel fogadja a változás szükségét, olvassa a Próféta (béke reá) életét és figyelje meg, mi az a hatalmas változás, melyen ő végig vezette követőit, népét a pogányságból, anarchiából a hit és rendezett élet felé. Ma is egy váltás előtt állunk. Kezünkben az Útmutatás, mitől tartunk? Nem az Útmutatásnak kell megváltoznia, hanem nekünk!

Anasz Ibn Malik tudósítása: Allah prófétája (béke reá) így szólt:

„A tudás keresése minden Muszlim kötelessége.”

Forrás: Szunan Ibn Madzsah 224, Fokozat: Szahih (autentikus).