Yadzsudzs és Madzsudzs (Góg és Magóg) két létező nemzet. Ádám (béke reá) utódaitól származnak, amint azt Al-Bukhari és Muszlim bizonyították. A próféta (béke reá) közölte: „Mindenható Allah így szól a Feltámadás Napján: „Ó, Ádám! Majd Ádám válaszol: A Te szolgálatodban vagyok, Akinek minden jó a kezében van! Erre Allah: Kelj fel és válogasd ki a pokol tüzének embereit leszármazottaid közül. Ádám így felel: Ó, Allah! Kik a pokol emberei? Erre Allah: Minden ezer közül vegyél ki kilencszázkilencvenkilencet, ezek menjenek a pokolba és egy a Paradicsomba. Akkor majd a gyermekek feje megőszül, a várandós nők elvetélnek és az emberek úgy járnak-kelnek, mintha részegek lennének, ám nem lesznek részegek, csupán Allah haragja lesz félelmetes. Nehéz idők járnak akkor (a próféta követőire). Ó, Allah prófétája! Melyikünk lesz az közülünk (aki bejut a Paradicsomba)? Erre ő: Örvendjetek, mert ha egy tőletek lesz, ezer Góg és Magógtól jön majd el.

Allah a Koránban említi, hogy Zul-Qarnayn (egy igaz és hatalmas ember, lehetséges, hogy Nagy Sándor) által épített akadály megakadályozza őket abban, hogy kiszabaduljanak. Ha kitörnek, megsemmisítik a termést, állatokat és mindennek ivadékát. Allah így szól:

Míg el nem ért két Hegy közé, melyek tövében népet talált, kiknek alig értette szavát. (Korán 18:93)

Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem tudtak beszélni. Nem értették egymás szavát, mert nem a Hódító nyelvét beszélték. Tolmácson keresztül azonban tudtak kommunikálni, ahogy a következő versekben is látjuk (18:94-97).

Mondták: „Ó, Zul-Qarnayn! Góg és Magóg a Föld megrontói. Fizessünk-e neked sarcot, hogy falat építs közénk és közéjük?

A Hódító egy néphez ért, akik ugyan más nyelven beszéltek, de nem voltak primitívek. Értettek a fémek megmunkálásához, vastömböket állítottak elő, fémeket olvasztottak, fújtatóval, fúvócsővel dolgoztak, ólmot használtak a fúgák kitöltéséhez, stb. (18:96). Békés, iparos nép voltak, akik folytonosan ki voltak téve a szomszédos nomád népek rajtaütéseinek. Őket nevezi a Korán Gógnak és Magógnak. Felajánlották, hogy sarcot, hűbéri adót fizetnek a Hódítónak azért, hogy megvédje őket a nomádok támadásaitól. Hosszabb távon azonban egy fal biztosítaná védelmünket, amit két hegy közé építenének, mert az lezárná a hágót és megakadályozná a behatolást.

Mondta: „A hatalom, mit Uram nekem adott jobb (mint a sarc). Segítsetek (munka-) erővel, s falat építek közétek és közéjük:

Zul-Qarnaynt nem hajtotta kapzsi vágy, hogy adót fizettessen, amivel elvonja egy iparos nép megélhetését. Tudta, hogy hatalmát Allahtól kapta és olyan célra kell használnia, amivel az Ő Tervét hajtja végre, az Ő teremtményeit szolgálja anélkül, hogy kemény sarcot vetne ki rájuk, vagy ellenszolgáltatást követelne tőlük.
Zul-Qarnayn sereggel érkezett. Amivel be tudott szállni, az erő és a szervezési logisztika volt. Berendezésekkel rendelkeztek, vonóerőt tudtak adni stb. A szakmunkát a helyieknek kellett biztosítani. A szövegből nem derül ki pontosan, mert lehet falnak és kapunak is fordítani a záró építményt.

„Hozzatok nekem vastömböket”, míg be nem építette a két meredély között. Így szólt: „Fújtassátok,” míg tüzet nem szított, s mondta: „Hozzátok ide, hogy forró ólommal kitöltsem!” (Korán 18:96)

Valószínű, hogy egy vaspillérekre függesztett vaskapu lehetett, melyet kőfal egészített ki, melyről az írás nem szól. A pilléreket vasblokkokból építették, aminek fúgáit ólommal öntötték ki. Feltevések szerint ez kapu Buhara közelében volt.

Nem tudtak afelett se átjönni, se rést ütni bele. (Korán 18:97)

A vaskapu, fal és tornyok olyan magasak voltak, hogy senki nem tudott felettük átmászni és keresztül se tudtak törni azon.

Allah és a Próféta szavaiból tudjuk, hogy Yadzsudzs és Madzsudzs megjelenése a Végítélet Napja jeleinek egyike.

Allah könyvében Zul-Qarnayn így szól:

Mondta: „Ez az Uramtól jövő kegyelem. De mikor Uram ígérete beteljesül, ez porrá lesz, mert Uram ígérete Igaz!” (Korán 18:98)

Miután Zul-Qarnayn megóvta a népet, nem kérte, hogy magasztalják, dicsőítsék. Ellátta feladatát, ami uralkodóként ennyi volt. Figyelmét Allahra veti, Aki ellátta őt és a népet mindazzal a készséggel, képességgel, ami lehetővé tette a védelmet. De mindez az emberi elővigyázatosság és építmény, csupán átmeneti, múlandó. Eljön az idő, mikor mindez por és törmelék halmazzá lesz. Ez így áll Allah kinyilatkoztatásában és Szava Igaz. Ez a harmadik epizód tanulsága: Minden elővigyázatosságra és eszközre szükség van ahhoz, hogy megvédjük magunkat a gonosztól. Egy védelem sem tökéletes azonban Allah kegyelme nélkül. Legjobb teljesítményünk, munkánk, mind porrá lesznek, ha eljön annak a napja.

Eljön az idő, amikor úgy tűnnek majd, mint az óceán hullámai. Erre közvetlenül a Feltámadás Napja előtt kerül sor.

Allah úgy írja le ezt az állapotot, hogy előtörnek az akadály mögül. Allah így szól:

Tiltás van a népen, kiket elpusztítottunk, mert bizony, ők nem térhetnek vissza, (Korán 21:95)

Ha a gonosz tettek olyan mértéket öltenek, mint Szodoma és Gomora esetében, akkor Allah dühét nem tarthatja vissza semmi. A jó figyelmeztetést kapott, mielőtt az Úr lesújtott. Akiket elsöpört az Úr haragja, nem kapnak másik esélyt, hiszen az előzőt már eljátszották. Ők csupán a Végítélet Napján támadnak fel azért, hogy tetteikkel elszámoljanak.

Míg meg nem nyílik (a fal) Gógnak és Magógnak, majd ők minden hantból előrajzanak. (Korán 21:96)

Gógról és Magógról lásd 18:94. A név vad, törvénytelen nomád törzseket jelöl, akik minden együttélési normát, szabályt megszegnek és elhatalmasodnak a földön. Leírásuk képletes, nem földrajzilag meghatározható népről van szó. Megjelenésük a Végítélet napjának közeledtét jelzi.

Ők (Góg és Magóg), Isa, azaz Jézus próféta (béke reá) eljövetele után jelennek meg, aki megöli a Dadzsal-t.
An-Nawasz ibn Sam’an egy hosszú hadísz keretében a következőt tudósította: … Aztán egy nép, akit Allah megvéd a Dadzsaltól, Jézushoz, Mária fiához fog jönni. Ő megtörli arcukat és tudatja velük sorsukat, mit a Paradicsomban fognak betölteni. Ekkor fogja Allah kinyilatkoztatni Jézusnak ezeket a szavakat: Szolgálóim közül előhoztam azokat, akikkel szemben senki sem lesz képes harcolni. Vidd magaddal ezeket az embereket (a hívőket) biztonságban a Tór Hegyéhez (Sinai). Ezután Allah elküldi Gógot és Magógot, akik minden lejtőn lezúdulnak. Az egyikük áthalad a Tiberias taván és kiissza azt. Amikor az utolsó is áthalad, az így szól: Egyszer itt víz volt… Jézust és követőit ostromgyűrűbe zárják, míg egy nap egy ökör feje drágább lesz nekik (kiéhezésük miatt), mint száz dinár neked. Majd Allah prófétája, Jézus és követői Allahhoz fohászkodnak, Aki rovarokat küld rájuk (Góg és Magóg), mik megtámadják nyakukat és reggelre elpusztulnak az utolsó szálig. Allah prófétája, Jézus és követői ezután előjönnek és nem fognak a földön egy talpalatnyi helyet sem találni, hol ne heverne oszló, bűzös tetemük. Jézus és követői ezt követően ismét Allahhoz könyörögnek, Aki madarakat küld, melyek nyakai olyanok lesznek, mint a Baktriai tevék. Azok elviszik mindet és ledobják ott, ahol Allah akarja. Akkor Allah olyan esőt bocsát le, melyet egyetlen agyagból készült ház, vagy teveszőrből készült sátor sem állna ki és addig fogja azzal mosni a földet, míg az tükörnek nem tűnik. Akkor a földnek el lesz rendelve, hogy hozza meg gyümölcseit és állítsa vissza áldásait.” (Muszlim)

Végezetül csak annyit, hogy senki sem tudja hol élnek Góg és Magóg jelenleg, de nincs kétségünk létezésükben a földön.