A politikai reakciókat figyelőknek igencsak feladta a leckét a felháborodás mérhető foka, hiszen a szinte minden hétre jutó botrány-cunami, amelynek egyes darabjai is kormánybukáshoz, de legalábbis miniszteri fők hullásához vezetne bárhol, a világ boldogabbik felén, Magyarországon szinte érintetlenül hagyták, de semmiképpen nem lépték át a lakosság zömének ingerküszöbét.

Miközben a mai nap a reggeli ébredéstől – mindenki vérmérsékletének és beállítottságának megfelelő előjellel – az amerikai elnökválasztásról szólt, addig suttyomban azért történt más is szeretett Pannóniánkban. Kiderült ugyanis, téves az a hit, hogy a „nép” tetőtől talpig immunis a politikára és a közéletre. Igen, az istenadta kihozható a béketűrésből, csak a megfelelő húrt kell megpendíteni csipkés lelkén, miközben ő a TV-fotelből néz a képernyőre.

Az Orbán nevével fémjelzett, és hátunk mögött hagyott hat évben kétszer állt sarkára a jogaiban sűrűn megkurtított köz, először, amikor bugyután az internetadó bevezetését lebegtette meg a rezsim, és napjainkban, amikor a Fidesz médiabirodalmához tartozó TV2 újabb, senkit sem érdeklő „fejlesztéseire” – Spíler TV, Chili TV, Kiwi TV,  Humor+ – akarta lecseréltetni a Telekom ügyfeleinél a FOX National Geographic Channel, National Geographic Wild, FOX, Baby TV, National Geographic Channel HD, National Geographic Wild HD, MTV Hits, FilmBox Premium adóit.  Nem jött be a számítás, a Telekom népe fellázadt és szerződésbontással fenyegette be a szolgáltatót, nem engedve el, ami az övé.

A politikai reakciókat figyelőknek igencsak feladta a leckét a felháborodás mérhető foka, hiszen a szinte minden hétre jutó botrány-cunami, amelynek egyes darabjai is kormánybukáshoz, de legalábbis miniszteri fők hullásához vezetne bárhol, a világ boldogabbik felén, Magyarországon szinte érintetlenül hagyták, de semmiképpen nem lépték át a lakosság zömének ingerküszöbét. Ez a nép egyetlen vállrándítással tette túl magát  azon, ahogy lenyúlták az idős korra gondosan félrerakott magánnyugdíj-pénztári vagyonkáját, és az azóta eltelt öt évben sem tudja nyomon követni, hogy mi lett a pénzével. Arról már szót sem ejtve, hogy nem háborodott fel azon sem, hogy amíg a pénztárakban fialtatott tőkéje évente ellenőrizhető módon gyarapodott, még örökölhető is volt.

Mindezt önként, dalolva adta át, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere arra költse, amire kénye-kedve diktálja – a lényeg, hogy ellenőrizetlenül. Szintén szó nélkül vette tudomásul, hogy gyerekét, unokáját – szóval mindannyiunk jövőjét – olyan oktatási rendszerbe kényszerítik, ami már harminc évvel ezelőtt is elavult volt. Az is csak nagyon keveseket sokkolt, hogy a kórházak, rendelők lerohadnak, hogy nem csak orvos, ápolónő, gyógyszer nincs elég, de a felszerelés és az épületek is romokban állnak. Akkor sem szólamoltak fel, amikor ahelyett, hogy a metrót tennék biztonságossá, stadionokat építettek és építenek a mai napig, mindannyiunk pénzéből. Nem bántotta a nép szemét-szívét-lelkét, hogy olyan mély árkot ástak az egyes emberek közé, hogy nemzeti sporttá vált egymás utálata.

Szinte mindennapos semmiségként tesszük túl magunkat azon, hogy a szemünk előtt lopják szét a még meglévő országunkat, és bárgyún el akarjuk hinni, amivel utána hülyítenek, hogy ez mind „ballib-gyurcsány-soros” rágalom, hiszen ők nem hazudnak!

Szóval, tisztelt „néplélektudorok”! Ezt a furaságot tessenek megfejteni, ami nevezhető hungarikumnak is. Aki rájön a megoldásra, annak talán lesz lehetősége arra, hogy kivezesse Magyarországot – ha akarja, ha nem – ebből a történelmi mértékkel még csak rendes zsákutcának sem nevezhető Orbániádából, addig pedig hajrá! – csak kűzdjünk a szabad televíziónézés jogaiért, ha másra már nem telik a bátorságból. TV-fotelra fel! Pardon, le!

Szerző: Pálmai Tamás / gepnarancs.hu