– Ne úgy tekintsetek erre a mai találkozóra, hogy "egy előadásra jöttem". Sokkal inkább így: "mi történhet velem?" Mégpedig nem a messzi jövőben, hanem belátható időn belül – e szavakkal fogadta hallgatóit a Georgia Állami Egyetem előadótanára, Dr. Benedek Dezső Kolozsváron, aki kihalófélben levő kelet-ázsiai kultúrák átmentésével, újjáélesztésével foglalkozik.

Amint elmondta, ami ma nálunk történik, az megdöbbentően hasonlít arra a folyamatra, aminek későbbi stádiumait évtizedek óta kíséri figyelemmel. Bizonyos szindrómák Erdélyben is jelentkeznek már. Az egyik fő probléma ezzel a jelenséggel, hogy amikor a közösségben tudatosul, hogy miről van szó, már visszafordíthatatlan a folyamat – magyarázta a szakértő kolozsvári Apáczai Líceum dísztermében egyetemista hallgatóságának

Rövid időn belül masszív tőkebeáramlás – ilyen még nem volt

A professzor elmondása szerint Románia belépése az EU-ba már eldöntött dolog. A dátum pedig égetően közeli. A nyugati kancelláriákon és az irányadó gazdasági körökben mindezt tényként kezelik, s ekképp készülnek rá. A következő időszakban óriási tőkeinfúzió fog történni, és ez – az előadó feltételezése szerint – az átlagfizetéseket 450-600 eurós szintre fogja emelni öt-hat éven belül! A piacképes tudás felértékelődik, pontosabban: a nem piacképes tudás teljesen értéktelen lesz.

Aki nem rendelkezik megfelelő tudással, alulmarad, mégpedig nem a nemzetiségi elnyomás miatt. Erre a változásra (az eddigi agresszív nemzeti elnyomás helyét egy másfajta veszély veszi át) a mai erdélyi magyar társadalom nincs felkészülve. Értelmetlen dolog lenne történelmi analógiákra támaszkodó optimizmus ködében tévelyegni ("a török/tatár pusztítást is túléltük, a szocializmust is, ezt is kibírjuk majd valahogy"), mert ilyen még nem volt. 

Az elérhető közelségbe kerülő jólétet senki sem fogja elutasítani, sőt elnyeréséért mindent megtesz majd. Ha ebben a folyamatban visszahúzza az illetőt, hogy történetesen a magyar kultúrkörbe tartozik, akkor ez utóbbiról fog lemondani. Ez már folyamatban van, csak észre kell vennünk – mondta.

A névjegy-jellegű egyetemi diploma

A diplomának, amivel az egyetemről kilépsz, annyi szerepe lesz, mint ma egy névjegykártyának: belépőcédulává válik. A multiknak mindegy, román vagy-e vagy magyar, és az is másodlagos kérdés, hogy mit ír az okleveleden. Ha valahol el akarsz majd helyezkedni, sokkal fontosabb lesz, hogy milyen munkahelyen és mit dolgoztál addig. Az ajánlóleveleket mindenhol kérni fogják.

Mielőtt valami kitanulásába belefogsz, fel kell majd tenned magadnak néhány kérdést: mire vagyok én jó? Mennyire tudom én ezt? Kell-e ez valakinek? Meg fogja-e valaki fizetni a tudásomat? Ha a válasz igen, akkor minden rendben van. Ha nem, akkor bajban vagy.

A jólét esete a tanárokkal

A pénzzel további gondok adódhatnak – fejtegette az előadó – tény, hogy a tanárokat ma nagyon alulfizetik, és bérezésük a közeljövőben sem lesz rendesebb. Azon túl, hogy kevés a magyar egyetemi oktató, ez is oka annak, hogy sokan több intézményben is tanítanak. Az órákat elő is kell készíteni; két helyre már nehéz jól felkészülni, háromra lehetetlen.

Az állami egyetemeken általában könnyebben megoldható, hogy a tanár ellógja az óráit. Voltak, akik meg is tették. Miután rájöttek, hogy az adminisztráció nem reagál, még többet lógtak. Olyan eset is volt, amikor valaki a teljes félévben egyetlen órát sem tartott meg, közben a fizetést természetesen felvette. Mindez a román szakokon is megtörténik, ez nem csak a mi gondunk. De őket nem fenyegeti az asszimiláció.

A magyar oktatásra nem a román állam jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a saját minősége. Már előfordul a jelenség, hogy a magyar diák nem azért tanul román szakon, mert a magyar nem létezik, hanem azért, mert ott színvonalasabb az oktatás. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen Kolozsváron előfordult, hogy menet közben egy egész évfolyam iratkozott át a román szakra.

Senki nem akadályozhatja meg a diákokat abban, hogy így cselekedjenek. A kérdés az, mit tegyünk, hogy ne ezt a lépést válasszák. Az oktatás színvonalát nem lehet csupán a tanárokon és az intézményeken számonkérni. A játszmának a diákok is teljes mértékben felelős szereplői.

A tanár nem tehetné meg, hogy felkészületlenül jön órára, ha a diák ezt nem tűrné el 

Én is örültem annak idején, ha lóghattam. De most más a helyzet, ez egy másik kor. Ha a leendő elhelyezkedésedre gondolsz, amikor valahova felvételizel, akkor világos, hogy egyszerűen nem töltöd fölöslegesen az időt. Ráadásul az egyetemisták fele ma már tandíjfizető. Ha az órákat nem tartják meg, az lopás – nyomatékosított Benedek. 

Amennyiben ez megtörténik, tiltakozni kell. Ha egy húsztagú csoportból csak hárman fizetősek, akkor is épp úgy jogosan várják el, hogy a pénzükért kapjanak is valamit. De a tandíjmentes helyekre bejutottak is (illetve a szüleik) komoly anyagi áldozatot hoznak azért, hogy elvégezhessenek egy egyetemet.

– Jogaitok vannak, de élnetek is kell vele – hangzott el az előadáson. Az előadást szervező Centurion Társaság nevében szólva az antropológus kutató közölte: diákdiktatúra bevezétéséről szó sincs, biztos abban, hogy a tanárok nagy részét jó belátásra lehet bírni (a társaság ezért közvetítést és diák-érdekvédelmi feladatokat is felvállal, sőt hajlandó törvény elé vinni, magyarul beperelni az egyetemet, ha egy diák erre felkéri). 

A Titanic utasainak 90%-a azt hitte, egy ekkora hajó nem süllyedhet el 

Ismert tétel: ha egy kultúrát agresszívan fenyegetnek, akkor kialakul a dac is, az erős nemzeti érzés, amely az ellenállást, a fennmaradást segíti. Ám ha a veszélyérzet lankad, a dac is lankad. Másfelől minden kultúra addig életképes, amíg van gazdasági felhajtó ereje. Ha ez megszűnik, a nemzeti érzés szentimentális bóvlivá válik. Az erdélyi magyar kultúrát ma már nem az agresszív román nacionalizmus fenyegeti.

Az uniós csatlakozás közeledtével a románságot egyre inkább a saját problémái kezdi majd foglalkoztatni, a magyar közösség lassan (szinte) mindent meg fog kapni, amit követel magának. A kérdés az, lesz-e, aki éljen vele. A magyar iskolahálózattal szembeni kerékkötés is visszaszorul majd, ám önmagától fog elsorvadni ez az intézményháló, ha nem tud versenyképes tudást nyújtani, ha nem lesz érdemes magyarul tanulni majd.

A baj az alapoknál kezdődik

Jogos a kérdés, lehetséges-e az egész középiskolai oktatást gyökeresen megreformálni. Erre természetesen szükség lenne, de ami a mi közösségünket illeti, nekünk nincs időnk kivárni ezt, és nincs idő a helyzet elemezgetésére sem. Versenyképes tudást nyújtani képes oktatói rétegünk nincs, és azt a hiányt, ami manapság is termelődik, kb. két egyetemi generáció kinövése után fogjuk igazán érzékelni (ez a generációs ciklus kb. 4-5 évet értünk, ennyi idő kell egy diploma megszerzéséhez) – mondta Dr. Benedek. 

Akkor azonban már késő lesz cselekedni. Az elkövetkező 8-9 év során mindenképp a meglévő oktatási rendszerre kell támaszkodni. A diákok tudását folyamatosan tesztelni kell. A tanulóknak rendszeresen visszajelzéseket kell kapniuk tudásszintjükről, a tanároknak is tudniuk kell, mit kell korrigálni.

– A Georgia Egyetemen, ahol tanítok, saját tesztelési módszert dolgoztunk ki, ami nagyon eredményesen működik. Ezt szeretném itthon is meghonosítani. Társadalmi összefogásra van szükség, nagyon sok embert kell megmozgatnunk. Számításaim szerint ez körülbelül 500 ezres tömeg. Talán hihetetlennek tűnik, de megvalósítható. Akár az én elgondolásaim szerint, akár más módon, de cselekedni kell, ugyanis az erdélyi magyar kultúra ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint ahogyan az sokak számára tűnik.

Amikor a Titanic nekiütközött a jéghegynek, az utasok többsége nem fogta fel, miről van szó. 90%-uk azt hitte, egy ekkora hajó nem süllyedhet el. A mi esetünkben ez az ütközés épp folyamatban van. Most történik: a jéghegyet globalizációnak hívják – fejtegette az antropológus.

Mit? Miért? Kicsoda?

A kultúra akkor hal meg, amikor olyan jelenségekkel szembesülünk, mint például Temesváron, mikor a magyar gyerekek a magyar nyelvű bábszínházi előadás után az utcán egymással románul beszélnek. Hasonló megtörténik már néhány kolozsvári külvárosi iskolában is: magyar gyerekek a magyar nyelvű oktatás szünetében egymással románul beszélnek. Ezért természetesen nemcsak az iskolai oktatás, de az otthoni nevelés és a környezet is okolható.

Nem véletlen, hogy az oktatás átalakításának kérdése átkerült a pedagógusoktól a politikusok (jelen esetben az RMDSZ) kezébe. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ez véget nem érő tárgyalásokat, megbeszéléseket eredményez, ahol sohasem születik határidős döntés. De mindez nemcsak e vidék jellemzője, máshol is kimutatták már. Az, hogy egy népcsoport az ilyen jellegű problémák orvoslását a politikusoktól várja, egy tünete csupán annak a stádiumnak, amiben található.

Szerző: Ruzsa István / transindex.ro (A cikk eredetileg 2004. április 5-én jelent meg. - a szerk.)