A választást követően az ellenzéki pártok arról beszéltek, hogy a Fidesz újabb kétharmados győzelme felgyorsíthatja a fiatalok kivándorlását. - írja az ATV

Síklaki István szociálpszichológus „majdnem biztos” abban, hogy Magyarország épp most veszít el egy generációt, míg Szabó Andrea, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa szerint az ifjúság előtt három út áll: a kivonulás, a tiltakozás vagy a hűség. Szerinte az elmúlt évtized kivándorlási hulláma nem feltétlenül a politikai helyzet, sok esetben inkább a 2008-as válság és következményei, az itthoni életkörülmények romlása.

Az április 8-i választás után jelentek meg olyan cikkek, amelyek szerint megugrott a kivándorlással kapcsolatos keresések száma a magyar nyelvű weben, de hogy ez mennyiben jelent valódi kivándorlási hullámot, arról megoszlanak a vélemények.

Három út áll most a fiatalok előtt

Szabó Andrea, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóintézetének (MTA TK) főmunkatársa ezzel kapcsolatban megjegyezte: ez csupán az első keserűségre adott reakció számlájára írja. Szabó szerint sok tényezőnek kellene megvalósulnia ahhoz, hogy a fiatalok itt hagyják hazájukat, és a kutatások is azt mutatják, hogy a gondolat megfogalmazásából tényleges kivándorlás csak az esetek elenyésző százalékában lesz.

A szociológus úgy véli, a fiatalok előtt most három út áll:

a kivonulás, a tiltakozás és a hűség.

A hűség annyit tesz, hogy elfogadja a politikai és ezzel együtt a gazdasági keretfeltételeket, és aszerint él tovább. Ennek egyik oka az lehet, hogy kedvezőnek, jónak vagy legalábbis megfelelőnek ítéli a helyzetet, de lehet azért is, mert nem lát más lehetőséget. 

A kivonulás olyan típusú magatartás, amikor valaki „lábbal szavaz”, és a szó szoros értelmében elhagyja az országot. Az elmúlt évtizedben kétségtelenül ez egy sok fiatalt érintő alternatíva volt. Ennek oka ugyanakkor a jobb megélhetés volt az esetek nagyobb részében, nem a politikai helyzet. A harmadik a tiltakozási opció, vagyis ha valaki nem fogadja el a kialakult politikai helyzetet. Ekkor ugyanis Alaptörvényben rögzített joga, hogy tiltakozzon ez ellen.

Ami az április 8. utáni tüntetéshullámot illeti, az MTA TK főmunkatársát is meglepte, hogy a sztereotípiákra rácáfolva, sok fiatal vonult utcára a választásokat követően, hogy a kormány ellen demonstráljanak. Ugyanakkor úgy véli – ha a korább magyar tapasztalatokból indulunk ki –, hogy ez legfeljebb néhány hétig tarthat ki, és a „gyászmunka” lezárulta után, minden bizonnyal a normál kerékvágásba tér vissza az élet. Szabó Andrea azt is kiemelte: olyan politikát biztos nem fognak támogatni a fiatalok, ami nyíltan szembe megy a számukra előnyökkel járó uniós tagsággal. Abban viszont szkeptikus, hogy önmagában a demokratikus értékek megvédése érdekében lehet-e őket mozgósítani, hiszen eddig az volt a jellemző, hogy csak olyan témák mozgatták meg őket, amelyek közvetlen életüket érintik. Erre példa a netadós tüntetés.

A kérdésre, miszerint eljöhet-e a kormány konszolidációja, Szabó Andrea azt mondta: az újabb kétharmados győzelem megszilárdította Orbán Viktor hatalmát, a társadalom pedig joggal várja el, hogy a „totális győzelmet követően most már ténylegesen az ő valós problémáival, az egészségüggyel, az oktatással foglalkozzon a kormány”. Szerinte az emberek az új társadalmi szerződés megköttetését várják, az új aranykort, ugyanakkor figyelmeztetett: ennek ára lehet. A hatalom ugyanis könnyen kijelölheti azokat a szférákat és témákat, amelyek kizárólag az ő hatáskörébe tartoznak, s amelyekbe nem tűr beleszólást.  Ha ezt a magyar társadalom széles tömegei elfogadják, akkor viszont nem tartja kizártnak a kádári értelemben vett, sajátos konszolidáció gyors bekövetkeztét.

Akinek van háttere, az nagyobb eséllyel vándorol ki

„Ez majdnem biztos” – válaszolta arra Síklaki István, hogy van-e realitása annak, hogy a fiatalok kivándorlása miatt elveszíthet-e az ország egy generációt. Mint mondta, a kivándorolási szándék komolyságát jelentősen befolyásolja az otthoni háttér. Akiben van ambíció, és otthonról is kapnak egy kis segítséget, azok az átlagnál nagyobb arányban keresnek külföldön munkát.

A helyzetet Siklaki szerint súlyosbítja, hogy itthon bezárultak a mobilizációs csatornák, azaz szinte lehetetlen egy magasabb társadalmi rétegbe való bejutás. Magyarul: akik nem kapnak otthonról segítséget, azok a munkanélküliségben, a közmunkában vagy betanított munkában rekednek meg.

atv.hu