h i r d e t é s

Félelemben élni

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Félelemben élni

2018. március 11. - 09:15

Budapesten talán semmit nem skandált olyan gyakran a tömeg, miközben az utcán vonult, mint ezt: "Nem-fé-lünk, nem-fé-lünk".

Forrás: Bruck András / Facebook

És bár ott, abban a pillanatban nyilván nem is félt senki, Magyarországon széleskörű és átható a félelem.

Meg hát miért is éppen ezt skandálták a tüntetők? Miért pont azt tartották fontosnak tudatni a hatalommal, hogy nem félnek? Mert a Fidesz hatalomra jutása óta sokaknak ez lett az alapvető élménye.

Megszámlálhatatlanul sok félelemtörténet hallottunk már az elmúlt nyolc évben. A legfrissebb Alföldi Róberté, miután Zalaegerszegen a helyi szervezőknek le kellett mondaniuk egy vele megbeszélt programot.

Íme, nyilvánosságra hozott szövegének utolsó része:

"… nincs olyan hely Zalaegerszegen, amit bérbe mernének adni, hogy megtartsák az eseményt. Sem szálloda, sem étterem, sem téli kert, sem semmilyen nagyobb helyiség. Mert félnek, mert megfenyegették őket, mert nem merik.

Hogy nincs olyan ember Zalaegerszegen, aki moderálná a beszélgetést velem, mert félti a munkáját, mert szóltak neki, hogy jól gondolja meg, hogy akarja-e még a munkáját. Ez a történet vége. Ezért és csak ezért írom le azt, ami történ. Mert fontos, hogy tudjunk róla. Hogy igenis létezik ma fenyegetés és zsarolás és félelem Magyarországon."

De két hete a hódmezővásárhelyi választás is egész biztosan a félelem elleni lázadás volt. Sokkal inkább, mint a városból kiindult Elios-bűnténysorozat vagy a Lázár-kastély elleni. Ebben azért vagyok olyan biztos, mert a választás napján két élő, helyszíni közvetítést is láttam Vásárhelyről. És a kamerák mindent elmondtak: az arcok, a tekintetek, a riporter elöli elhúzódások, a szavak és mondatok.

Hódmezővásárhely után Zalaegerszeg: két közepes magyar város, az egyikben hatvanezren, a másikban negyvenötezren laknak. Csupán két helyszínen százezren élnek a félelem légkörében.

Ez iszonyatos.

Az ember ezernyi dologtól félhet: betegségtől, pénztelenségtől, haláltól, a jövőtől, a bizonytalanságtól, gyerekként a megszégyenüléstől vagy a büntetéstől – ezek fájdalmas, mégis az emberi léttel együtt járó érzések. A saját kormányodtól félni azonban abnormális és embertelen.

Félelemben azonban nem lehet tartósan élni, ezért amelyik kormánytól félni kell, annak pusztulnia kell.

 

Bruck András