h i r d e t é s

Ellenzék: "Mindenki a gyújtósra vár"

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

Ellenzék: "Mindenki a gyújtósra vár"

2022. október 02. - 16:09

Áprilisi dobásával az ellenzék – a nagy magyar Ki ner ma? társasban – visszalépett a kezdő mezőre. 

Kiütötte a cinkes játékmester vagy önmaga lépett rettentőt – az eredmény szempontjából majdnem lényegtelen. Ott tart, ahol 2011-2012-ben, az ébredező Fidesz-autokrácia hajnalán tartott. A protest pártok inkább egymás ellenfelei, semmint a kormányé, és többet is ártanak egymásnak, mint amennyire a maradék demokrácia feltételei között a rezsimnek kellemetlen volna a létezésük. Arra, hogy mindezt miként viselik a szavazóik, érzékletes választ ad az időközi választások alacsony részvétele és a pártok szolid támogatottsága. De mi a helyzet az előválasztáskor még reményteli elszántsággal dolgozó aktivistákkal, szavazatszámláló civilekkel? Ők is riválist látnak egymásban, vagy nem tévesztették szem elől a valódi ellenfelet, az országot közéleti csatatérré változtató, a magyar nyelvet és értelmet a fogsarkából kiforgató fideszes „Finkelstein-fiúkat”. 

A parlamenti választás előtti időszakban soha nem látott esély mutatkozott arra, hogy az ellenzék megtalálja a Fidesz raffináltan összerakott választási rendszerének ellenszerét: a taktikai összefogást. A 20k22 platform például húszezernél is több szavazatszámlálót delegált a választókerületekbe. A csoport sokáig aktív Facebook-oldalán még a kata-tüntetések idején is sokan jelezték: mozdulni kell! Mára azonban nem maradt más, mint a legutolsó májusi bejegyzés, ami előrevetítette, hogy a civil lendületnek nem szabad lankadnia, ezért elemzik a folytatását lehetőségét.

Egyelőre csend van. Egy új civil szerveződésről azonban több aktivista is beszélt, ők heteken belül kijönnek a nyilvánosság elé. Persze, egy ernyőszervezet kellene igazán, fogalmaztak, mert a pártok java egyelőre ejtőernyőzésben utazik.

A Fidesz nincs is

Köszönöm a kérdéseket, ezek alapján lehetőségem volt kicsit kilépni a napi Orbanisztánból, és visszatekinteni, mit csináltam, és átgondolni, mit érdemes csinálni – így fogadta érdeklődésünket János, aki tavasszal szavazatszámlálóként kérdeztünk. – „ersze, egyetlen párt sem teljesít jól, de az ellenzékiség továbbra is fontos identitásképző. Baráti körben ma sem egyes pártokról, hanem az „ellenzékről” szoktunk beszélni. Orbán a választási törvény átszabásával mesterségesen konstruálta az ellenzéket János szerint. Egy demokráciában normális lenne, hogy egymással versengő, különböző értékrendű pártok indulnak a választásokon, és adott esetben konszenzusos-kompromisszumos programmal alkotnak koalíciós kormányt. Nyilván ezért szüntette meg Orbán a második félidőt.

Az áprilisi vereség után Jánoséknak több hétbe került a szó szerinti gyász feldolgozása, utána kezdtek el újra dolgozni. Bár most visszatekintve én is lényegesen kevesebbet tettem, teszek bele, mint tudnék. Részben azért, mert külföldön kerestem munkát: executive pozícióra pályáztam Szingapúrban, amit végül nem én kaptam meg – mondja. –. Egyébként a menni vagy maradni egy óriási dilemma. Az újabb kétharmad után még több ember kezdett el félni. Ugyanakkor nem szeretnék beállni azon csalódott ellenzéki szavazók közé, akik a pártokat kezdik hibáztatni, hiszen az ellenzék mi vagyunk. Mi megyünk el tüntetni – vagy nem –, mi önkénteskedünk, szórólapozunk és kopogtatunk – vagy nem –, mi adunk pénzadományokat –vagy nem –, mi terjesztjük a Nyomtass te is!-t – vagy nem. Eközben az állampárt korlátlan erőforrásokkal rendelkezik. Orbanisztánban propagandára mindig van még több pénz. Az ellenzék, azaz a mi egyetlen esélyünk, ha aktívak maradunk. Tény, hogy ez egyetlen pártnak sem sikerült, de tapasztalatom szerint mindenki vár a gyújtósra, így el tudok képzelni nagyobb megmozdulásokat.

János kiemeli: a Fidesz-KDNP-nek 2010 óta semmilyen programja sincs (a legkomolyabb dolgozat a 2014-es „Folytatjuk”), így nincs mit számonkérni rajta. „Ehhez képest a 2022-es ellenzék összerakott egy írott, számon kérhető programot. A rút valóság, hogy a szavazók nagy része nem olvasta, hiszen a választás érzelmekről, hitvilágról szólt. Szerintem ezért már nem is létezik a Fidesz, hiszen a választók nagy része vallásos áhítattal Orbánra szavaz. Sokszor kérdezték az áprilisi választáson, „Hol kell Orbán Viktorra szavazni?”, és nem hitték el, hogy nem szerepel a szavazólapon. A formális ellenzékiséggel kapcsolatban Hadházy Ákos felfogása és akciói állnak a legközelebb hozzám, ő a legkurucabb képviselő a mi kis választási autokráciánkban, hibrid rezsimünkben. Az egyetlen járható út, ha az ellenzék letér az Orbán által kijelölt útról, nem bábozza el a diszfunkcionáló Parlamentben, hogy demokrácia van, hanem felveszi a kurucos tempót és kívülről csap oda. (Erről az odacsapról jut eszembe [„Ő odacsap, hol sanyargatni lát”], hogy újra kell néznem a Tenkes kapitányát.) Hiba volt például a Momentum részéről, hogy nem követték Hadházyt, hiszen csak így lehet nyomást gyakorolni a rendszerre, példát mutatva bátorságból.”

Fáradás és csalódás

Deák Barna a Nyomtass te is! és a 20k22-csoport egyik leglelkesebb aktivistája volt a kampányidőszakban. Most a hangulata-aktivitása felőli érdeklődésünkre a barátait idézi. „Az ellenzék tényleg impotens, semmilyen közös stratégia nem körvonalazódik, semmire nem rezonál.” „Az országos összefogás hiánya miatt pocsékba ment rengeteg civil önkéntes pénze, ideje, és energiája is.” „A választások után elengedtem ezt. Elfáradtam. Brutálisan csalódtam az egészben. Olyan ellenzéki politikusok tiltottak Fidesz-módra az oldalukról, akik feleannyit nem voltak kint, mint én.” „Lehet, hogy nem volt eredménye, amit ebbe belefektettem, de nem bántam meg. Jó társaságban, jó dolgot csináltunk. Természetesen újra megtenném.”

Barna szerint az ellenzéki pártok jelenleg arra jók, hogy a Fidesznek legyen kivel harcolnia – miközben a valóságban a társadalommal harcol, de azt el kell fednie. Az aktivista lát egy-egy embert a pártokban, pártok körül, akik valóban tiszteletet és odafigyelést érdemelnek. „A falvakat azonban nem járjuk már, mint a választás előtt, mert egyrészt olyan, mintha kanállal hordanánk vizet a tengerbe, másrészt nem azok a szegénységben élő rétegek lesznek a változás katalizátorai, akiknek minden energiájukat és figyelmüket felemészti a napi túlélés. Többségük a rendszer támasza – sőt, a kutatások alapján még sosem volt ennyire erős a társadalmi státusz és iskolázottság, valamint a pártválasztás közötti korreláció” – mondja Barna. A gyors politikai változás szerinte illúzió. Ügyek mentén kell politizálni, akár országosak, akár helyiek, amelyekben a hivatalosságok ellenállnak a javításnak, vagy éppen szükségtelenül tovább nehezítik egyes társadalmi csoportok helyzetét. Ezeket igyekeznek támogatni a jelenlétükkel.

„Ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni, ideális esetben három dolog kellene: jól szervezett és összetartó kis csoportok, a jelenlétükkel kiállni hajlandó tömegek és a közvélemény csendes passzív többségének a szimpátiája. Ha ezek legalább egyike megvan, akkor lehet eredményes egy mozgalom. Egyelőre mindegyik hiányzik vagy még csak csírájában, a felszín alatt alakul. A kata nyomán kirobbanó tiltakozások szenvedélyesek és spontánok voltak, de a fenti három feltétel hiányzott, és nem indultak el a hatékony szerveződés irányába – egyelőre.”

Más lopásminőség

Gyurcsány Ferenc és a DK jó ideje kihívást jelentő tényező az ellenzéki térfélen. Kevés megosztóbb politikus van, akit ennyire szeretnek a hívei, és ennyire elutasítanak más pártok támogatói. János szerint a volt kormányfő pártjának egyedül soha nem lesz esélye a Fidesz ellen. „Az árnyékkormány ügyes politikai innováció, de akkor lenne hatékony, ha ez is összefogással működne. Mindegyik pártban vannak nagyon „elhasznált arcok” (pl. „Tócsa”), akiktől meg kellene szabadulni, és vannak jól kommunikáló, értelmes politikusok, például Donáth Anna, Ujhelyi István, Karácsony Gergely, illetve számos hiteles szakértő, akik ciklusokkal ezelőtt még az Orbán-kormányban is szerepet vállaltak.”

Barna úgy látja: a DK is olyan szekta, mint a Fidesz, csak kisebb. „De az eredmények és az emberi kvalitások szempontjából másodlagos, ki melyik pártban van – mindegyikben van ilyen és olyan ember is. Az azonban szánalmas, ha a maradékért tépik egymást, mint a kiéhezett kutyák. A lényegi munkát kellene most végezniük, ami a legkevésbé sem látványos: országosan építkezni, szerveződni.”

Sostoricsné Tóth Ilona, a DK kaposvári aktivistája szerint az ellenzék számára kedvezőtlen jelenlegi helyzet arra vezethető vissza, hogy az előválasztáson Karácsony Gergely visszalépett Márki-Zay Péter javára. MZP ugyanis nem tudott élni a lehetőséggel, bár a kormánymédia is kétségtelenül hatékonyan „gyilkolta.” Mint kiemeli: a somogyi megyeszékhelyet Dobrev Klára nyerte meg, az aktivista már csak ezért is lelkesen fogadta az árnyékkormány létrehozását. Végre történik valami, és talán sikerül hatékony válaszokat adni a társadalmat érintő valódi kérdésekre. Egyedül azonban Ilona szerint sincs reális esélye a DK-nak, még úgy sem, hogy a Fideszről leolvadt 700 ezer szavazó. „De talán felnyílik az Orbánt fetisizáló emberek szeme végre” – bizakodik.

Akár csak Dzsongun

Ádám az egyik legaktívabb civil volt áprilisban: szavazatszámlálói jelentkezéskor azt jelezte, hogy bárhová elmegy az országban. A budapesti matematikus akkoriban egy új szemponttal világította meg a fideszes választási csalások motívumait. „Ha valaki vallja a kormánypropagandát, miszerint a liberálisok és a baloldal olyan, akár a pusztító tatár veszedelem, miért ne érezné hazafias kötelességének, hogy minden eszközzel megakadályozza azt? Miért ne gáncsolna el bárkit, aki a hazára törő ellenzék szerepében a förtelmes Brüsszel és a multikulturális Nyugat szekerét tolja?” – magyarázta, miért kell tízezreknek szavazatot számlálni.

Ádám most röviden felelt érdeklődésünkre. „Külföldre telepedtem, nem foglalkozom magyar belpolitikával. Ez érett már több szempontból, de az áprilisi eredmény segített a döntésben.”

A jövőről szólva a végül itthon maradt János elmondja: mivel Orbán uralja a „köz- és lakájmédia” tartalmát, és a gumicsontokon keresztül a médiatér nagy részét, az objektív hírek közül kevés jut el a Fidesz magszavazóihoz. „Facebookos cicaharcok alapján úgy látom, a korrupcióra megvan a fideszes körökben az instant válasz („ez is lop, az is lop, mindenki lop”), és nem érzékelik, hogy itt egy „minőségi”, azaz háromszoros nagyság rendbeli ugrás van az ellopott vagyonokban. Az EU-pénzek visszafogását Orbán inkább EU-ellenes retorikává tudja konvertálni. A gazdasági visszaesést azonban nehezebb lesz elfogadtatni a választókkal, bár az „elhibázott szankciós politika” ugyanúgy működik, mint anno a „moslékkoalíció”. Szerintem nem bukik bele Orbán, hanem kimagyarázza, mint Lukasenka, Putyin vagy Kim Dzsongun.”

Barna a pedagógus- és diákmozgalmat tartja a legfontosabbnak országos ügynek, már csak azért is, mert a jelentőségük az egész ország jövőjét érinti. „A társadalmi változásokat – a nevezetes forradalmainkat – általában egy kisebbség csinálta, de akkor is kell hozzá a szervezettség, az elegendő, látható tömegtámogatás, és hogy az alapból passzív többség ne legyen szervezetten ellene fordítható, mint például Petőfi sikertelen országgyűlési képviselői kampánya idején. A társadalmi-gazdasági feltételek kiáltanak a változásokért, innentől kezdve rajtunk is múlik, mit kezdünk a helyzettel” – összegez az aktivista

Balassa Tamás
/ Népszava


Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s

Clicky