Bár a nyomozás során bebizonyosodott, hogy a kezelő pszichiáter hanyagsága hozzájárult a fiú halálához, az ügyészség most úgy döntött, elhalasztja a vádemelést. A kérdés: mit mondhat erre a halott fiú édesanyja?

D. Árpádot rosszullét miatt vitte kórházba az édesanyja, ám ott a pszichiátriai osztályon helyezték el. Az anya ebbe csak azzal a feltétellel egyezett bele, ha fiát nem teszik át a zárt osztályra.

A másnapi látogatáskor a család a fiút a zárt osztályon találta meg, kikötözve, bepelenkázva, önkívületi állapotban. A halálra rémült anyát a pszichiátriai osztály személyzete azzal nyugtatta meg: minden rendben, ez teljesen normális menete a kezelésnek, másnapra a fiú már jól lesz. Az édesanya másnap reggel kapta a telefont a kórházból: a fia meghalt.

Bár a család szerint nyilvánvaló, hogy a fiú halálát a kapott pszichiátriai kezelés és bánásmód okozta, a rendőrségi nyomozás során készült szakértői vélemény ilyen közvetlen összefüggést nem akart megállapítani. Úgy találta viszont, hogy a pszichiáternő többszörösen szakmai szabályszegést követett el, ami alkalmas foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megállapítására. Ennek ellenére az ügyészség úgy döntött, hogy mivel az elkövető idős korú, a vádemelést egy évre elhalasztja, és ha az egy év alatt a pszichiáternő újabb bűncselekményt nem követ el, az eljárást megszünteti.

Az édesanya mély megdöbbenéssel fogadta a hírt. Benne egyre csak az a kérdés visszhangzik: ha a kezelő pszichiátert nem akarják felelősségre vonni, akkor ki lesz a felelős fia megalázó és méltatlan haláláért?

A család jogi képviselői vizsgálják, milyen lépések tehetőek a jogorvoslat érdekében.