Jövőre lenne hetven. Akár üldögélhetne is valahol, őszen, vagy kopaszon egy angyalföldi kocsma teraszán és mesélhetne ezt-azt a hetvenes évek magyar rockzenéjéről.

Lehet, hogy volna előtte valami erősebb ital. Talán csak egy sör. Vagy épp most lenne harminc éve, hogy nem iszik...

Az a baj, hogy Radicsot, vagy ahogyan tisztelői emlegették, s emlegetik a mai napig is, R.B. kapitányt többnyire úgy szokás feleleveníteni emlékezetünkben, mint a magyar gitárost, aki úgy játszott, mint Jimi Hendrix. Pedig jóval több volt ő annál, mint a legendás Fekete Pillangó kelet-európai utánzata. Radics Béla maga volt a színtiszta, hamisítatlan magyar blues. Még akkor is, ha ilyen sokak szerint nem is létezik.

És megint csak sokak szerint Radics Bélát – bár tehetsége teljesen nyilvánvaló volt – távol kellett tartani a szélesebb hallgatóságtól, hiszen amellett, hogy keltette a nyugati hangulatot különféle zenekaraival (Sakk-Matt, Taurus, Tűzkerék, Nevada), még szabados megnyilvánulásairól is híres volt, sőt! Az irodalom sem állt messze tőle, s többnyire megint csak nem Gorkij regényeire kell gondolni.
Pedig nem politizált ő, csak hát volt valami eleve lázító a személyiségében. Hiába volt angyalföldi proligyerek, hiába volt tisztességes géplakatos végzettsége is, fiatalon elhunyt apja bár lehetett akármennyire lelkes tagja a munkásőrségnek, Béla valahogy mégiscsak kilógott a sorból.

Természetes, hogy a kor, melyben élt, vagy élni volt kénytelen (nézőpont kérdése), nem neki volt kitalálva, a Földgolyó ezen szakaszán legalábbis biztosan nem. Aczél György is, aki következetesen figyeltette, pontosan tudta, hogy Radics a tengerentúlon világsztár lenne, s nem azért, mert úgy játszik a fogával azon az isten tudja, honnan szerzett Gibson SG-n, mint Hendrix...

Mi maradt nekünk a valaha élt legnagyobb magyar rockgitárosból? Hála az égnek, jóval több, mint az a kétpercnyi 16 milliméteres filmfelvétel, illetve az az alig két kislemeznyi felvétel, s a néhány recsegő kalózanyag.

A legenda. Történetek végtelen sora a kapitányról. Hogy mennyi igaz belőlük, s mennyiről derülhetne ki, hogy csupán monda, valljuk be őszintén, teljesen mindegy.

(Fotó: librarius.hu)