A kormányoldali média által vérengző vadállatoknak és ellenséges uszítóknak titulált tömeg a béke jegyében vonult fel.

Bármennyire is szeretnénk hinni, hogy a megmozdulásnak eredménye lesz – hacsak nem értjük ide Orbán sürgős távozását az országból – nem lehetünk maradéktalanul elégedettek az eredménnyel.

Az eddig elhangzott és az ezután bizonnyal elhangzó kormányoldali kommentárok tükrében ez a lépés is csak egy újabb Soros finanszírozta lépés.

Míg ellenben természetesen a 2006-os tüntetések, autógyújtogatással macskakövekkel és a hatóságok elleni erőszakkal, csupán békés megmozdulás volt. Természetesen csak azért, mert az éppen az örök szupersztár, Orbán Viktor érdekeit szolgálta.

Sokkal érdekesebb az a kérdés, hogy mire használhatták azt a hirtelen támadt időt esetleges vizslató tekintetek nélkül a Választási Iroda és Parlament bizonyos termeiben. Erről remélhetőleg a későbbiek során tudunk tájékoztatást adni.

Bárhogy is jelenünk kísértetiesen hasonlít Georges Orwell az 1984 című regényében leírtakra:

A háború: béke,

a szabadság: szolgaság,

a tudatlanság: erő.

Bárki is gondolja, hogy ez nem ugyanaz, az egyes fogalmak jelentésének torzulása már tisztán nyomon követhető. Elég csak a liberális kifejezés deformálására gondolni.

Ilyen pillanatokban különösen fontos felidézni a szerző halála előtt adott utolsó interjúját:

„Azt hiszem, tekintve, hogy a könyv végül is paródia, valami hasonló dolog tényleg megtörténhet. Jelenleg ebbe az irányba tart a világ. Világunkban nem lesz más érzelem, csak félelem, harag, diadalmaskodás és megalázkodás. A nemi ösztönöket eltörlik. Az orgazmust betiltjuk. Hűség nem lesz, csak párthűség, de mindig ott lesz a győzelemittasság. Minden pillanatban ott lesz a győzelem mámora, annak az érzése, hogy eltiporjuk az ellenfelet, aki gyámoltalan. Ha el szeretnék képzelni a jövőt, képzeljenek el egy csizmát, miközben örökké egy ember fejét tapossa. Ebből a veszélyes rémálomból egyszerű tanulság vonható le. Ne hagyják megtörténni. Önöktől függ.”