Kárász Róbert, az Ezer Lámpás Éjszakája kezdeményezés elnöke és Szolnoki Nikolett gyermekpszichológus szerint a jó szülő-gyerek kapcsolatban mindenről lehet beszélni.

Pár nap van hátra a gyermekeltűnések idei világnapjáig, a csellengőkről világszerte – mint ahogyan Magyarországon is – május 25-én emlékeznek meg. Ezzel kapcsolatban Kárász Róbert az Egyenes Beszéd című műsorban elmondta: napról napra változik az eltűnések száma, ez egy olyan társadalmi jelenség, amelyben friss számokat nem fognak tudni mondani. A műsorvezető egyébként annak az Ezer Lámpás Éjszakája civil kezdeményezésnek az elnöke, amelyet 2011-ben indítottak el azzal a céllal, hogy felhívják a társadalom figyelmét a gyermekeltűnések aggasztó jelenségére. Majd hozzátette: akkor ez a szám picit több mint 10 ezer volt, és igaz, hogy 2018-ra mérséklődött az előző évihez képest, de 2017-re mégiscsak felment csaknem 19 ezerre.

A gyermekpszichiáter közben arról beszélt, hogy szerinte egyre többször van az, hogy a gyerekek reménytelennek érzik a helyzetet: nincs kihez fordulni vagy összetűzések vannak a családban. 

Majd Szolnoki Nikolett azt is hozzátette: a gyerekek a diszfunkcionális családokból „lépnek le” jellemzően. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy családon belüli vagy kívüli problémája lehet a fiatalnak, mert ha utóbbi, akkor sem tudja ezt a családjával rendezni. Mint mondta, a kortárs közösségeknek szerinte kapcsolódásokról és barátságokról kellene szólnia, és nem egy probléma mentén „egy hordába verődésről”. Ez utóbbi esetben ugyanis nem olyan a kortárs közösség, amely igazán figyel egymásra.

„A könnycseppek elkezdenek potyogni a gyerekek szeméből” – ezt már Kárász Róbert mondta arra hivatkozva, hogy a prevenciós előadások alatt is lehet sokkolni a fiatalokat, amit Ackermann József története szinte mindig előhoz (az ő fia 2009-ben tűnt el – a szerk.). Úgy véli, hogy a kortársak figyelme a legfontosabb, méghozzá azért, mert ha Ackermann Dávid esetében a jelenlévők legalább hátranéztek volna, akkor az ő eltűnéséről ma nem beszélnének. Bár sokkolónak tűnhet, de arra is felhívta a figyelmet, hogy egy magyar család átlagosan hét percet tölt a gyerekével naponta, és az esetek egy részében ez nem egy mély, egymásra odafigyelést biztosító beszélgetés.

A téma kapcsán arról is szó esett, hogy a gyerekek, bár nem mindent osztanak meg a a szülőkkel, de egy alapvetően jó szülő-gyerek kapcsolatban szinte mindenről lehet beszélni. Eközben Kárász a szülők felelősségét is kiemelte, akiknél szintén előfordul – a figyelem súlypontjának átkerülésével –, hogy nem olyan mértékben figyelnek gyerekeikre, ahogyan kellene, példaként felhozva a játszótéren a telefonjaikat nyomkodó szülőket is. (atv.hu)