A munkavállalók döntő többségének ugyanis csökkenni fog a reálbére, miután a pénzromlás üteme 2023-ban még az ideit is meg fogja haladni. Az infláció nemcsak a szegények adója lesz, hanem szinte mindenkié. A nagy kérdés már csak az, hogy sikerül-e letörni a magas inflációt vagy tovább száguldunk a tervezhetetlenség sztrádáján: az idei volt ugyanis az ár-bér spirál szárba szökkenésének az éve, ezért a következő esztendő a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság éve lesz. - írja a Portfolio

Három-négy hónappal ezelőtt még nagyjából 14-15%-os inflációt várt a legtöbb gazdaságkutató és banki elemző 2023-ra. Egy-két hónapja viszont megjelentek a 2022-est is meghaladó, 15-16%-os inflációs előrejelzések is, az üzemanyagok árstopjának elengedése után pedig már nem ritkák a 18-20%-os pénzromlásról szóló prognózisok sem. Sokan megjegyzik, hogy ezeket az előrejelzéseket ráadásul „felfelé mutató kockázatok” övezik, vagyis könnyen lehet, hogy még ennél is nagyobb lesz a drágulás.

Az viszont nagyon valószínű, hogy a bérek nem nőnek ilyen jelentős mértékben, még úgy sem, hogy az idén elindult az ár-bér spirál, vagyis a vállalatok éven belül többször is béremelésre (illetve egyszeri juttatások adására) kényszerültek az egyre magasabb infláció miatt. Azonban még ez sem volt elég ahhoz, hogy az év második felében pozitív tartományban maradjon a reálkereset. Szeptemberben már 2%-kal csökkent a keresetek vásárlóereje nemzetgazdasági szinten, pedig az infláció akkor még jóval alacsonyabb volt, mint most. Az év végén tehát ennél már biztosan nagyobb a bérek reálértékének csökkenése.

A jövő évet tekintve ugyan még sok a bizonytalanság, de az már eldőlt, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum a vártható inflációnál kisebb mértékben nő. A minimálbér jövőre 16%-kal, a (jóval több munkavállaló számára meghatározó) szakmunkás minimálbért pedig 14%-kal emelkedik. Vagyis a legkisebb bérből élők keresetének vásárlóereje jövőre már szinte biztos, hogy visszaesik; hacsak nem tárgyalják újra az erről szóló megállapodást, de erre (a 2021-es példa alapján) csekély az esély. A minimálbér vásárlóereje így 2-3%-kal, míg a bérminimumé akár 3-5%-kal is csökkenhet jövőre. A nemzetgazdasági átlagbér a legtöbb közgazdász szerint nem emelkedik majd gyorsabban, mint a minimálbér vagy a bérminimum, 13-16% között nőhet az átlagkereset, így a bérek vásárlóerejének visszaesése 2-6% között alakulhat.

• Az tehát már nagyon valószínű, hogy 2012 óta ez lesz a legrosszabb év a dolgozók számára, hiszen azóta nem esett vissza az átlagkereset reálértéke.
• Ha a zsugorodás meghaladja a 4,5%-ot, akkor azt mondhatjuk, hogy utoljára 2007-ban volt ekkora a csökkenés,
• ennél is nagyobb életszínvonal-csökkenésre pedig csak 1996-ban volt példa.

Ahhoz, hogy "csak" egy évtizedes mélypontról beszéljünk, két út vezethet el.

• Az egyik az, hogy a gazdaság (kereslet) visszaesése erőteljesebb lesz a vártnál, így a vállalatok ármeghatározóképessége csökken a fogyasztás mérséklődése miatt. Ezt „segítheti”, hogy már januárban nagyon jelentős mértékben visszaeshet a munkavállalók reálbére (hiszen az infláció 25% felett alakulhat akkor). Ennek hatására akár gyorsabb is lehet a dezinflációs folyamat; kivéve, ha a fundamentális romlás a kínálati kapacitások hirtelen leépülésével jár.
• A másik út az, ha a feszes munkaerőpiaci körülmények miatt a költségsokkok (pl. céges rezsiszámlák) ellenére a vállalatok a vártnál magasabb béremelést adnak, fenntartva az idén kialakult ár-bér spirált, amit egyébként a minimálbér 20%-os emelése indított el, de számos más külső és belső folyamat is segítette. Ha a béremelések a vártnál nagyobbak lesznek, akkor az infláció nagyon magas marad (a béremeléseket nagyobb áremeléssel kompenzálják a cégek). Ugyanakkor ha a bérek gyorsuló ütemben nőnek, én közben felzárkózva az inflációhoz, az mérsékelheti a reálkeresetek visszaesésének mértékét.

Akárhogy is lesz, rövid távon mindkét út fájdalmas a magyar gazdaság, a vállalatok és a munkavállalók számára is. Ha azonban az első úton megy majd a gazdaság, akkor a hosszú ideje nem látott kellemetlen év után helyreáll a világ rendje: az infláció szépen lassan alacsony szintre süllyedhet, a bérek növekedése pedig újra mérsékeltebb mederben halad tovább, de 2024-től emelkedő reálbéreket láthatunk, alacsony kamatszinttel, tervezhető gazdasági folyamatokkal. A második úton haladva viszont fennmaradna a tervezhetetlenség, a tartósan magas ár- és béremelkedés időszaka, így még a 2024-es évet is rendkívüli bizonytalanságok uralnák.

A legkisebb bérek infláció alatti emelésével úgy tűnik, a kabinet az ár-bér spirál megtörését igyekszik megvalósítani, ám egyelőre az inflációs várakozások igencsak magasan ragadtak be. Nagy kérdés, hogy lesznek-e újabb intézkedések (pl. újabb különadók, árstopok), amelyek eltérítik az inflációs pályát, illetve az sem elhanyagolható, miként alakul a forint árfolyama, hiszen idén ez is érdemi inflációs sokkot okozott. Ha a jövő év végére sikerülne 10% alá szorítani az inflációt, akkor elmondhatnánk, hogy már látjuk a fényt az alagút végén. De ha ezt követően nem sikerül visszatérni az árstabilitást jelentő 3% körüli szint közelébe - amire Magyarországon volt már példa -, akkor könnyen tartósan magasabb inflációs pályán ragadhatnánk, így hosszú út várna ránk, amíg kiérünk az alagútból.

(Portfolio)