Don Orbán, a dicső lovag boldogan kiáltott oda Mészáros  Sanchónak: - Látod, barátom, a szerencse még jobban kedvez ügyünknek, mint ahogyan valaha is álmodni mertük volna! Látod-e ott az óriások csapatát? Megküzdök velük, és megfosztom őket hatalmuktól. Ami zsákmányra így szert teszünk, azzal megvetjük gazdagságunk alapját, és bizonyára üdvös dolgot mívelünk, ha ezeket a gonosz gyarmatosítókat kiűzzük országunkból.

- Hol vannak itt óriások? - kérdezte Szájer Sancho Panza. – Én úgy látom ők az Unió 28 országát jelképező szélmalmok. - Hol vannak, hol vannak. Hát itt előttünk. Közülük nem egynek vagy kétszeresére is megnőtt a karja! – utasította rendre Don Orbán de la Felcsút hűséges fegyverhordozóját.

- Vigyázzon, uram - figyelmeztetett Mészáros  Sancho Panza -, nem óriások azok, hanem szélmalmok, amiket pedig nagyságod karoknak vél, azok a vitorlák, azok hajtják a malomkövet, benn a malomban! - Rajtad is meglátszik - kiáltott megvetően Don Orbán de la Felcsút lovag -, hogy semmiféle jártasságod sincs a lovagi dolgokban. Óriások ezek, barátom! De ha félsz, akkor menj az utamból, és imádkozz, míg én vakmerő és egyenlőtlen viadalba bocsátkozom velük.

E szavakkal megsarkantyúzta még a fülkeforradalomra felsarkantyúzott kedvenc lovát Rozinantét, és hiába kiabált utána, hiába esküdözött neki Mészáros Sancho, hogy amiket meg akar támadni, azok szélmalmok, nem pedig óriások, Don Orbán de la Felcsút szentül hitte, hogy óriásokkal áll szemben, és minél jobban közeledett hozzájuk, annál inkább hitte az egész káprázatot.

- Ne meneküljetek, gyáva népség! – kiáltotta Don Orbán de la Felcsút dicső lovag . - Ne fussatok! Csak egyetlenegy magános lovag akar bajt vívni veletek! E pillanatban enyhe szellő támadt, és a nagy vitorlák forogni kezdtek. - Hiába hadonásztok! Ha több karral fenyegettek is, mint az óriások királya Jean Claude Juncker, akkor is meglakoltok! És ekkor erős akarattal szíve nemzetének ajánlotta magát, segítségét kérte e nagy veszélyben, majd sisakrostélyát mélyen arcára eresztve, dárdáját rohamra szögezte, s a rozoga Rozinantéról a felcsúti kisvasútjára átszállva nem is várható és meglepő sebességgel nekirontott a legközelebbi szélmalomnak. Dárdájával beleszúrt az egyik vitorlába, de a szél ekkor éppen erősen hajtotta, a forgó vitorla darabokra törte a dárdát, a lovast és a lovat magasra emelte, majd úgy földhöz teremtette őket, hogy meg se nyekkentek.

Mészáros  Sancho gyorsan odanyargalt szamarán, és elszomorodottan látta, hogy ura akkorát esett, hogy mozdulni se tud. - Hát nem mondtam, uram, hogy nem óriások ezek, hanem szélmalmok! Csak az nem látja ezt, akinek magának is ilyen van a fejében! - Hallgass, barátom, semmi sincs jobban alávetve a sors szeszélyének, mint a harci mesterség. De tudod mit gondolok? És bizonyára ez az igazság! A gonosz multinacionális és bankos lovagok változtatták szélmalmokká ezeket az óriásokat is, hogy így megfosszon legyőzésük dicsőségétől. Annyira gyűlölnek engem! De gonosz mesterkedésük végül mégsem diadalmaskodik jó kardomon!

- Az ég segítsen minket! - szólt halkan Szájer Sancho Panza. Talpra állította valahogy Don Orbán de la Felcsútot, felsegítette kisvasútra, pedig annak sem volt egyetlen ép darabja sem. Csöndesen kocogtak tovább a síneken…